A férjem tönkreteszi a fiunkat?
Fu, erős indítás, tudom, csak nagyon kétségbeesettnek érzem magam. A férjemnek megvannak a maga problémái; nehezen tűri a konfliktusokat, ha kell kitalál "tényeket", hogy neki legyen igaza, amikkel, ha konfrontálja az ember, akkor kiabál, és a másikban látja a hibát, hogy megint hülyének akarják beállítani, és otthagyja a beszélgetést. Ha valami viselkedését visszajelzem neki, hogy ez fájt ennek meg annak az embernek, sokszor kiakad, hogy nem baj, nemsokára úgy is megy vissza kamionozni, és akkor nem kell elviselni őt, a "töke tele van, hogy mindig mindneki az ő vérét szívja". Társaságban, ha szóhoz jut monológokat tart, nehéz vele párbeszédbe elegyedni emiatt, ha valaki mégis megpróbálja, akkor szinte mindig kijavítja csak a másikat és hibát keres. Nagyon aggódó és szerintem szorongó, amikor egyszer a fiam arról akart beszélni vele, hogy talált egy bencés szerzetest, akivel át tudna beszélni pár dolgot, ami érdekli, én nem viccelek, fél óráig arról beszélt, hogy ez nem jó ötlet, mert sokan voltak az egyházban, akik ilyen békepapokként titokban kommunisták voltak és jelentettek, most meg a "román k_rva anyjukat a b_zilobbit védik, hát tőlük semmit se várhat az ember". De amikor valaki leejt valamit, rögtön abbahagy mindent, odamegy, hogy mi történt, mégha csak egy műanyag ételesfedél esett is le, és képes előadást tartani, hogy jobban kell vigyázni.
Pár nappal ezelőtt megtaláltam a fiam (debreceni egyetemista) szobájában egy "újévi listát", amiben olyanokat ír, hogy több erőt kér, hogy türelmesebb és megértőbb legyen az apjával szemben, és ne a "személyiségzavart" lássa benne, hanem végre egy apát. Azt írj, sose tudta vele megbeszélni a terheit, mert vagy hegyi beszédet kapott, vagy nem a valós igényeire válaszolt a férjem, vagy leszidta, hogy miért gondol, érez ilyeneket. Meg hogy letörte az önálló kezdeményezéseit és a bűntudatot erősítette benne, nem tudta kisgyerekként megvédeni, amikor itthon volt se, vagy "inkonzisztens" volt a nevelésben, mert míg elvárta, hogy a fiam úgy beszéljen vele, ahogy ő, addig, ha egy vitában felemelte a hangját, leszidta, ami miatt azóta "akadályozott" az "önérvényesítésben". Ilyeneket ír hosszú oldalakon át, én nem is értem ezeket a pszichológiai szavait, amiket tanul, de a végén meg azt írja, hogy "szeretem, de nehéz". Én sírok, és nem tudom, mit lehetne tenni, sose tudtam, hogy benne ilyen dolgok dúltak.
Szerintem pozitív, hogy a fiad ezeket és így leírta. Pozitív, hogy ez téged ennyire érdekel. Azt elég nehézkesnek látom, hogy a férjeddel értelmesen beszélni tudj.
Talán fura lesz, amit írok, de hogy mégis legyen valami kommunikáció, ahhoz szerintem neked kéne kicsit a családi felállásra, és a saját helyedre rálátni. Nekem ebben sok minden segített, talán a családállítás a legkonkrétabb. Privátban szívesen adok ötletet.
Arra kell felkészülni, hogy az ember szembesülhet sok mindennel, ami nem biztos, hogy jó érzéssel tölti el, viszont legalább tisztába kerül a kiindulóponttal.
nekem csak egy kérdésem lenne, minek házasodtál össze egy ilyen emberrel, ha ennyire ki nem állhatod?
amúgy tök gáz ez az egész sztori, mert itt a háta mögött fikázod ahelyett hogy a szemébe mondanád.
Kitől kapott mintát? Tudja, hogy milyen ne legyen, de ez nem jelenti azt, hogy "mintát kapott".
Kérdező (és minden szülő): a gyerek nem hülye. Gondolom, nem egyik napról a másikra lett ilyen. Én is tudtam, hogy gáz van apámmal már akkor, mikor még fel sem fogtam, hogy mi lehet az. Szerinted az egész világ észrevette, hogy a férjed egy seeggfej, kivéve a gyerekedet?
Hát ez egyszerű Probléma:
BŰN: Pár nappal ezelőtt MEGTALÁLTAM a fiam (debreceni egyetemista) szobájában
BŰNHŐDÉS: Én sírok, és nem tudom, mit lehetne tenni.
Feloldás: 1. Kérj bocsánatot, hogy turkáltál a felnőtt ember dolgai közt. 2. Olvasd el Dosztojevszkijtől a Karamazov testvéreket, a Bűn és Bűnhődést, Tolsztojtól a Karenina Annát, és a Háború és békét
Utána turkálás és háta mögött áskálódás nélkül a jelenben észleled, mi zajlik az emberek lelkében. És tudod, mit kell tenned, mit kell mondanod.
Boldog Új évet!
Én is úgy látom, hogy a fiad megtalálta már a megoldást, reméljük, működni is fog. Bízom benne, hogy attól a bizonyos szerzetestől sem sikerült eltántorítani, és vele legalább megbeszélheti a dolgait.
Nagyon nehéz ilyen emberrel együtt élni, az alap problémájára valószínűleg rátett még néhány lapáttal, hogy régóta kamionozik, akkor beszéli ki magából a feszültségeit, amikor otthon van és talál hallgatóságot. Nem vagyok pszichológus, de lehet, hogy érdemes lenne konzultálni eggyel, egyrészt arról, hogyan tudtok kommunikálni hatékonyabban a férjeddel, másrészt, hogy vajon érdemes lenne-e neki vagy a családnak terápián részt venni. Azt írod, szorong, ha ezt oldani lehetne benne, már beljebb vagytok egy kicsivel. A fiaddal arról lenne jó beszélgetni, hogy az apja olyan, amilyen, van, amit ne tőle várjon, de mégiscsak a családjáért dolgozik, kőkeményen, együtt van veletek, és minden látszat ellenére szeret benneteket - ez nagy szó a mai világban.
Nekem úgy tűnik a férjed autizmus (de mindenképp valamilyen személyiségzavarban szenved) jeleit mutatja. Az ilyet gyerekkorban kell felismerni, akkor lehet annyira kezelni, hogy az illető megtanuljon vele élni és a körülötte élő emberekkel is képes legyen megfelelő kommunikációra (ezek az emberek nem érzik ekkor sem, hogy velük baj lenne, de a tanult mintákat egy szintig alkalmazni tudják).
A fiad valószínűleg van olyan tájékozott, hogy ezt felismerte. Beszélgess vele, ennyit tudsz segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!