Normális, hogy a karácsony azt jelenti, hogy megszűnik a nyugalom, a magánszféra?

Szenteste, mindjárt hajnal 4. Most sikerült eljutnom odáig, hogy nyugodtan leülhetek a fenekemre, mert anyu most álmosodott el és ment aludni. Egész eddig úgy kellett ugrálni, ahogy ő fütyül. Kijelentette, hogy egyedül fogja idén díszíteni a karácsonyfát, senki más ne kontárkodjon bele.... de azért ott kellett ülni. Oké, mégis karácsony van, tudom, ilyenkor muszáj együtt ülni akkor is, ha marhára unja az ember. Egy rossz szavam se volt. Ezután vacsoráztunk, már épp tök jól elkezdett volna beindulni a beszélgetés, mikor szüleim kitalálták, hogy társasozzunk. Persze a létező legunalmasabb játékkal - annyit lépsz ahányat dobsz, aztán vagy örülsz, vagy nem. Utána el kellett menni éjféli misére, pedig dédszüleim óta nem volt gyakorló vallásos a családban, ráadásul mindig megegyezünk abban, hogy a katolikusok milyen ellenszenvesek mint vallási irányzat. Hazajöttünk, utána még 2-3 órát muszáj volt szláv népdalokat hallgatni a nappaliban, mert anyunak ahhoz volt kedve......

Normális, hogy a szenteste azt jelenti, hogy hajnal 4-ig nem lehet egyedül senki???

Szeretek a szüleimmel lenni, sokat beszélgetünk, de nekem szükségem van napi 2-3 óra egyedüllétre, hogy nyugiban olvassak, játsszak, filmezzek, rajzoljak, akármi, a karácsony pedig abszolút negatív élmény nekem, mert teljesen megszűnik ez a kis privát szférám, folyton stresszes vagyok január elejéig.

Máshol is így van, hogy hajnalig KÖTELEZŐ közösségi életet élni? :/ Normális? Nagy baj, hogy engem zavar?