A szüleim mostanában többször mondják nekem, hogy pasizzak már be, de én még nem akarok. Mit tegyek, hogy szereljem le őket?

"minden egyes pasijelöltet azonnal a barátzónába vágott"

Nem feküdt le mindenkivel, aki rámosolygott?

Úristen a kommentek.

Megszólalt a "jóakaró", keserves magyar rögvalóság.

"most még nem gáz, de ha öreg korodra egyedül maraszd, gyerekek, unokák, család nélkül, és magányosan keservesen fogsz meghalni, na az már gáz." Hát ez maga a nyomor, te, tudod hány idős embert szarnak le a gyerekei, unokái?

Kedves Kérdező!

Asperger-szindrómát felesleges volt beleírnod, mert az átlag magyar ezt nem fogja fel, nem érti.

".Mondtam, hogy igen, mert aki már egyszer is megbánt, azzal már örök haragba leszek. gyermeket nem biztos, hogy szeretnék, mert nem szeretném tovább örökíteni azt az állapotot amivel együtt élek(Asperger szindróma). Meg azt is megemlítettem neki, hogy sokan vannak, akik valamilyen kapcsolatban élnek, de nem boldogok és én ilyenre nem vágyom." Ez egy megfontolt döntés. A diplomaosztóra szerintem menj el, ennyit még kibírsz.

Van olyan ismerősöm, aki 32 évesen kezdett el barát után nézni, lassan haladt, de megtalálta a számára megfelelőt.

Az "ennyit még kibírsz" tipikusan a keserves magyar rögvalósághoz tartozó emberek szlogenje.

Szerintem azért volt felesleges az Aspergert belekeverni, mert vannak emberek, akik "normálisak", és nem akarnak kapcsolatokat, jópofizni, stb. Tehát mintha kifogás lenne a betegség, pedig nem az. Bárki akarhat bármit, nem kell valamire fogni.

Ha tudsz az Asperegeredről, akkor tudatosan "kiszámíthatod", hogy a normál pszichológiájú emberek milyen viselkedést várnak el tőled. Ameddig ez nem nagyon kellemetlen, addig kicsit elviselhetsz/megtehetsz olyat is ami valójában nem annyira jön be neked. Ha meg nagyon kellemetlen, akkor legyél csak nyugodtan "merev" és zárkózz el: a te életedről van szó.

A szüleid mentségére: az ő értékrendjük egyszerű: "kapcsolat=jó, nem kapcsolat=rossz" és mivel jót akarnak neked, erőltetnek a kapcsolat irányába. A kapcsolatnak van néhány kétségtelen előnye: anyagilag jobban jössz ki, gond esetén lehet valakire számítanod. Nem tudom, aspergeresként mennyire könnyű kapcsolatot felépíteni..egészségesként sem mindig könnyű:))

Én mindenesetre tudatosan próbálnék kapcsolatot építeni: rögtön az elején beszélnék az aspergerről és türelmességet kérnék. Ha ezt valaki hosszabb távon tolerálja, akkor lehet, hogy ki fogsz vele jönni.

Ha meg nagyon nem jön össze, akkor a szingli lét sem annyira gáz...harcoljon más az emberiség kihalása ellen:)))