Egy szülő ezt miért nem fogadja el?

3 éves korom óta volt egy legjobb barátnőm. Együtt nőttünk fel, mindig ott voltunk egymásnak. Reggel együtt vittek minket suliba, együtt hoztak el minket, egymásnál voltunk, együtt jártunk bulizni, vásárolni, nyaralni, szóval mindenhova. De mindig az volt az érzésem, hogy őt az emberek jobban szeretik, nélküle én sem lennék ilyen népszerű. Ő volt a pasizós lány, akinek folyton "szerelmi ügyei" voltak, én pedig aki mindig meghallgatta.

Aztán összevesztünk, nagyon haragudtam rá és elkezdtem a többi barátommal, barátnőmmel is beszélgetni, jóban lettem másokkal és "kinyílt előtte a világ". Szóval már nem ugyanaz minden délután a programom, elmehettem a fesztiválokra is a nyáron, mert nem kellett attól tartanom, hogy ő megsértődik és jól érzem magam. Végre nem arról szólnak a bulik, hogy oda megyünk, ahol a kiszemeltje van és nem én vagyok a gyertyatartó, hajnalban pedig nem őt kell vigasztalnom. Az új baráti társaságom is érettebb, jobban megértem velük a hangot és boldogabb is vagyok így. Viszont anyának ez nem tetszik, folyamatosan arra törekszik, hogy kibéküljek a lánnyal, hiába mondom, hogy ez nem fog megtörténni. Már nem utálom, nem nézem levegőnek, de sosem fogok vele közös programot szervezni, vagy segíteni neki. Lezártam azt és kész.

18L