Anyum elvesz tőlem mindent, ha félévkor lesz egy hármasom. Mit tegyek?

"Az élet nem ezt igazolja. Legalábbis nem nálam, nem a páromnál, az osztálytársaim esetében sem. Aki öntudatos, az általában jobb munkahelyet is talál előbb-utóbb, persze ehhez intelligencia szükséges, ami viszont nem jelenti azt, hogy anno jó tanuló volt az illető. "

Dehogynem, minden statisztika es a jozan es is ezt igazolja.

Normalis vegzettseg nelkul az eletben nem lesz normalis munkahelyed. Hiaba vagy te barmilyen ontudatos, ha egy munkahelyre szakiranyu diplomat varnak el, akkor ugralhatsz amennyit akarsz, oda ugysem vesznek fel.

Normalis diplomat normalis egyetemen adnak, oda meg a rossz tanulokat nem veszik fel, de amugy sem tudnak elvegezni.

Szoval nagyon is letezik az osszefugges a tanulmanyi eredmeny, es a kesobbi karrier/fizetes kozott, meg ha van nehany kivetel is.

Nem arrol van szo hogy legyen a gyerek kituno tanulo, a tokeletessegre valo torekves valoban artalmas. De ha megvan a kepessege, akkor nehogy mar gondot okozzon egy 4es elerese ev vegen, pusztan bele kell fektetni az energiat es tanulni kell.

A gyereknek egy feladata van: a tanulas. Ha a szulei megteremtik neki a megfelelo kornyezetet hozza, akkor igazan megteheti, hogy belefekteti o is az energiat.

"Normalis vegzettseg nelkul az eletben nem lesz normalis munkahelyed. Hiaba vagy te barmilyen ontudatos, ha egy munkahelyre szakiranyu diplomat varnak el, akkor ugralhatsz amennyit akarsz, oda ugysem vesznek fel."

Sok ismerősöm van, akinek nincs szakirányú végzettsége, és mégis "normális" helyen dolgozik. Történész diplomával programozóként, vegyészmérnök diplomával quality assurance managerként, és így tovább.

Az nyilvánvaló, hogy Magyarországon érdemes továbbtanulni a jobban fizető állásokért, mert sok a diplomás, akik emiatt előnyben vannak a többiekkel szemben. De vannak hiányszakmák is, ahová OKJ-s tanfolyamokkal is be lehet kerülni. Nem ilyen fekete-fehér a helyzet szerencsére, de tudni kell, hogy merre érdemes nézelődni, és oda milyen szaktudás szükséges.

"A gyereknek egy feladata van: a tanulas."

Ezt szokták mondani a szülők, csakhogy ebben szerintem messze nincs igazuk. A tinédzserkornak is megvannak a maga rendkívüli nehézségei. Elvárják a gyerektől, hogy tegye oda magát minden egyes nap, döntse el, hogy mi akar lenni anélkül, hogy ismerné egyáltalán a megfelelő szakmákat, hogy azok mivel járnak VALÓJÁBAN, emellett közben éppen fejlődik ki a személyisége, óriási változásokon megy keresztül, és mindezek tetejében még a hormonjaik is a tetőfokra hágnak.

Nem könnyű időszak ez, nem lehet azzal elintézni, hogy "egy feladata van".

A feladatairol beszeltem, nem a problemairol.

Szerintem kifejezetten karos arra biztatni egy gyereket hogy ne tanuljon, es mindenfele olyan peldakat felhozni neki, amiknek a valosagra nezve semmi relevanciaja nincs. Ha jot akarsz a kerdezonek, akkor nem azt mondod neki hogy jo neked a harmas is, szard le anyadat.

Az elet verseny, az iskola pedig ennek a versenynek az egyik terepe. Kozepes tanulokent kozepes eletre szamithat, OKJvel meg kitorolheti a hatsojat.

Hany ilyen kerdes volt mar, amikor 10 evvel az erettsegi utan dobbennek ra, hogy mennyire elqrtak az eletuket azzal hogy xartak bele a tanulasba, es hittek a nagyokosoknak akik azt hirdettek hogy rossz tanulokent is lehet valamire vinni az eletben. Persze, lehet, sok szerencsevel. Jo tanulokent kevesebb szerencse kell. Ha megvan a kepesseg, akkor mar csak a tanulas hianyzik.

Erdekes modon meg egy olyan kerdest sem olvastam ahol valaki arra panaszkodott volna hogy tul sokat tanultam, jo jegyeim voltak, jo diplomat szereztem, jo allasom van, sokat keresek, de elrontottam az eletem, mert inkabb valami kozepes OKJnak csufolt gyorstalpalot kellett volna vegeznem...

Nem olvastam el a kerdeseket, de ilyen esetben a "szard le" tanacsot tudom adni, meg azt, hogy fuszerezd meg a dolgot azzal a kerdessel, hogy "es ha kettesem lesz, kajat sem kapok? Egyesnel meg agyonversz?"

Amugy meg, cukor, hogy elvaras van, de hagy tegyem fel a kerdest, o mennyit tanul veled naponta?

"Szerintem kifejezetten karos arra biztatni egy gyereket hogy ne tanuljon"

Nem ezt írtam, hanem azt, hogy egy-két hármas nem a világ vége. És a továbbtanulás fontos, mert diploma nélkül nem sok mindenre lehet menni Magyarországon. Legfeljebb hiányszakmákban.

Viszont ha egy gyereket érdekel valami, és tényleg bele is bújik az adott témába, az talán minden iskolai tanulásnál hasznosabb, mert adott esetben ez lesz élete hivatása. Nyilván ha ez a gyógyítás, ott nagyon nehéz közepes jegyekkel érvényesülni (bár hozzáteszem, a 9-ik év közben szerzett érdemjegyek kevésbé nyomnak a latba), ha ennél némileg profánabb, más a helyzet.

Szerintem irreális elvárás az, hogy valaki mindenből legyen jó, mindenből jó jegye legyen. Egy bizonyos szintig ez hozható áldozatokkal, de hosszú távon nem kifizetődő. Ma már szakbarbárság van, nem a széles műveltségű emberek érvényesülnek igazán, hanem azok, akik nagyon jók egy területen. Legjobban valamit pedig úgy lehet elsajátítani, ha egy ember már gyerekkorában - amikor még a legfogékonyabb és legnyitottabb - érdeklődik valami iránt, és autodidakta módon kezdi elsajátítani az adott szakterületet.

Nyilván a továbblépéshez meg kell nyitni a csatornákat, értem ezalatt a továbbtanulást, amihez pedig elvárás a megfelelő pontszám - ebből a szempontból irreleváns az, hogy gimnázium első osztályban XY-nak milyen jegye van félévkor kémiából.

Az érdeklődés a lényeg, hogy elhatározza, mi érdekli, milyen terület(ek) felé orientálódik. Mert aki sokat markol, az keveset fog.

"ebből a szempontból irreleváns az, hogy gimnázium első osztályban XY-nak milyen jegye van félévkor kémiából."

Ez valoban igy van, de a trendeket is figyelni kell. Ki tudja, nem most indult-e a lejton? Meg aztan ott van a megiteles is: ha bekerulsz egy kategoriaba a tanaroknal, konnyen lehet hogy soha nem josz ki belole.

Nem feltetlenul jo modszer elszedni a gyerek dolgait, de ha a telefon meg a szamitogep akadalyozza meg abban hogy tanuljon, akkor nemigen van mas ertelmes lehetoseg.

Ha ez egy nehez iskola, akkor itt kulonosen erdemes az elejen jobban megertoltetnie magat, aztan kesobb lehet sulypontokat kijelolni es abba tobb energiat fektetni.

"Meg aztan ott van a megiteles is: ha bekerulsz egy kategoriaba a tanaroknal, konnyen lehet hogy soha nem josz ki belole."

Pontosan, erről is írtam az első oldalon: az utolsó két évben, amikor már tényleg fontos a pontok miatt az eredmény, érdemes beszélni a tanárokkal, esetleg a szülőnek is: "megkomolyodott a lányom", szeretne jó jegyeket szerezni, segítse őt ebben. És akkor talán más szemmel néz rá a későbbiekben.

"ha a telefon meg a szamitogep akadalyozza meg abban hogy tanuljon, akkor nemigen van mas ertelmes lehetoseg."

Csakhogy nem a telefon akadályozza meg. :) Szerintem ez egy félreértés a szülők részéről, persze van olyan eset, amikor függőség van jelen (vagy rossz társaság, ez sem ritka). Általában azonban a gyerek figyelme azért fordul el a tanulástól, mert más érdekli, más vonzza. Sajnos a mai oktatás megragadt a századfordulós szintnél, unalmasak az órák, unalmas és sokszor nem életszerű a tananyag, túl sokat követelnek ahhoz képest, ami valóban hasznos, és így tovább. Erőltetéssel pedig nehéz visszanyerni a már elkalandozott figyelmet.

"Ha ez egy nehez iskola, akkor itt kulonosen erdemes az elejen jobban megertoltetnie magat, aztan kesobb lehet sulypontokat kijelolni es abba tobb energiat fektetni."

Csakhogy addigra sokan kiégnek, kiábrándulnak, elfáradnak. És sajnos éppen a végén számítanak a pontok, valamint a tanulmányi átlag, nem az elején. Rossz, elavult így az oktatási rendszer, számos ponton modernizációra szorul.

Nem az a célom, hogy feltétlenül vitatkozzak veled, igazából örülök ennek az eszmecserének, mert számos ponton jobban ki tudom fejteni az álláspontomat, amit az első hozzászólásban már valamelyest körülírtam.

Azoknak, akik azt mondják, hogy akinek gimi első évében már hármasa van, mit keres egyáltalán ott?!

Ennél nagyobb butaságot mondani hogy lehet?

Jó hírű iskolába jártam, "elitnek" mondták sokan. Voltak hármasaim, ketteseim, egyeseim, négyeseim, ötöseim, nyolc tárgyból érettségiztem, kettő ebből emelt (mindkettő jó százalékú ötös), négy közép idegen nyelven, és szereztem még egy felsőfokú nyelvvizsgát is a végére. Most kezdődik egyetemen a harmadik félév vizsgaidőszaka (államin is vagyok). Nem kallódtam el, itt vagyok, csinálom, jövőre még egy levelező szakot is beveszek mellé.

De azért ássam el magam, mert gimiben lusta voltam, és azon sokak közé tartoztam, akik nem szerettek tanulni, mert ezerszer érdekesebb dolog van a világon egy 14-18 évesnek, mint bújni a könyveket? Ami szükséges volt, azt megtanultam.

Kérdező. Nekem is próbált édesanyám ilyen szigorításokat bevetni, kitartott mellettük, aztán lett egy új párja, aki megpróbált nekem is segíteni, mert látta, hogy ha azon múlik, én gépezés helyett elolvasok egy újabb regényt a könyvespolcomról, és akkor ugyanott tartunk, mintha három órát gépeztem volna: nem tanultam akkor se semmit. Nálam ő segített. Nincs valaki, aki tudna anyud lelkére beszélni?

Egyébként, kérdd meg, hogy tanuljon veled. Ha látja, hogy készülsz, és így sem megy ötösre, akkor nem lehet kifogása. Tőlem se várta el az ötöst matekból, mert tudta, hogy nem megy. Főleg, ha geometria és annak válfajai voltak...

Sok sikert!