Mikor fogják fel végre egyes szülők, hogy a gyerek nem kisállat?
Sokan szeretik hajtogatni, hogy örüljön a gyerek, hogy enni kap, van hol lakni, van mit felvenni. De könyörgöm, mi ez?
A szülő vállalta a gyereket, nem fordítva, igenis kutya kötelessége megadni neki mindent, ami az erejéből kitelik.
Fiatal nő vagyok, egyelőre még nincs gyerekem. Én is szeretek öltözködni, új ruhát venni, akkor is, ha épp van mit felvennem. Mert jólesik. Mert csak.
Akkor egy tini, aki még inkább meg akar felelni a környezetének, miért ne szerethetné ugyanezt?
Sokaktól hallani, hogy mindegy, mi van rajta, hiszen még gyerek.
Az ilyen szülők belegondoltak, hogy egy életre vállalták, és nem arra a pár évre, amíg "cuki"?
Pontosan akkor amikor ennek az ellenkezőjét is felfogják.
Nem mindenki való állattartónak sem nem hogy szülőnek, de sajnos egyéni joga eldönteni mit kezd az életében. Ettől függetlenül nem ússzák meg azokat a dolgokat, amiket ezekért kaptak, kapnak vagy kapni fognak.
Szóval más kérdés mennyire alkalmas valaki szülőnek...de sok kamasz is hajlamos a vérét venni az anyjának-apjának szinte, ha nem kap meg egy felesleges, de annál drágább vackot.
Én nem gondolnám, hogy mindent meg kell adnia egy szülőnek ami az erejéből telik, de én sem értem miért kell úgy gyereket vállalni, hogy valaki tudja, hogy soha semmit nem fog tudni megadni a gyereknek.
Engem pl azért szoktak megszólni, mert megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó úgy gyereket vállalni, hogy ne tudjam elvinni nyaralni, vagy beíratni egy-egy különórára. Szerintem ezek alap dolgok. De van kolléganőm akit azért szólnak meg, mert nem hajlandó egy labilis párkapcsolatba gyereket vállalni.
Van akinek semmi nem számít csupán a tény, hogy van gyerek.
Azok a szülőnek nevezett emberek, akikről te beszélsz, nem szülők, csak biológiailag és törvényileg. Egyébként soha nem váltak azzá. Nekik azért kell a gyerek,
mert "azt így köll",
mert unalmas lenne az életük egyedül,
mert valaki el kell, hogy tartsa őket vénségükre,
és valakin le kell vezetniük a saját - szüleiktől kapott - megoldatlan lelki zavaraikat. stb.
Nekik hiába magyarázod, hogy mit kéne tenniük, mert oda se figyelnek rád. Ne is idegesítsd magad miattuk.
Jaj, kicsi szívem...te hány gyereket tartasz el? Ja, hogy egyet se? Hány új rucikáról vagy hajlandó lemondani, hogy a gyereknek megvedd az ötödik pár márkás cipőt, mert most az lett a menő, és neki még nincs?
Szerintem kevesen vannak, akik úgy szülnek/nemzenek gyereket, hogy így állnak hozzá, ahogy leírtad. Azokkal nem is érdemes foglalkozni...Ezek a válaszok akkor jönnek, amikor olyan "létfontosságú" dologért hisztizik itt valamelyik tini, mint az iPhone 6, a 3. pár 40 ezres cipő és hasonlók.
Tudod, könnyű osztani az észt addig, amíg te vársz el, és nem tőled várnak el dolgokat.
Mindig is voltak és lesznek ilyen szülők. De az oldalon sokszor akkor írják az emberek, ha pont egy kamasz a túlzó vágyait kezdi el ecsetelni.
Tisztességesen, szeretetben fel lehet nevelni egy gyereket turkálós ruhákban, olcsó ételekkel, nem ez a fő probléma. Én is így nőttem fel, nagyon jó gyerekkorom volt, voltak szép ruháim (igaz édesanyám több turkálót átnézett miatta), voltak olcsó közös családi programok és minden napra volt megfelelő mennyiségű és finom étel.
A kevésből is kilehet hozni a jót.
És külsősként nem mindig lehet megítélni, hogy a szülő mennyire tesz ki magáért.
Hozok egy példát, volt nemrég egy kérdés amiben egy kamasz hisztizett mert a szülei nem hagyták, hogy télen sportcipőben járjon és olyan galád dologra kényszerítették, hogy vegyen egy állítása szerint a ronda bakancsok közül a legkevésbé rondát.
Ez a gyerek szerintem igenis maradjon csendben, főleg, hogy be is linkelte az "ocsmány" és nem éppen olcsó bakancsot.
De 1-2 hete volt egy olyan kérdés is, amiben anyuka a 3. gyereket szülte és a rokonoktól várta el, hogy ruháztassák a kislányt. Mert neki arra sem maradt pénze, hogy vegyen valamit a legkisebbnek. Az unokatestvértől várta, hogy adja nekik a lánya kinőtt ruháit és panaszkodott, hogy hogy merészeli az unokahúg árulni a gyereke kinőtt holmijait, miközben ő nem tud mit adni a lányára...
A két példa között elég éles a különbség. Az első egy hisztis kamasz, a második egy életképtelen "szülő".
"kutya kötelessége megadni neki mindent, ami az erejéből kitelik."
Erre azért ráférne némi pontosítás, hogy mi is az a "minden". Mert azért csak nem mindegy hogy a taníttatásod nem akarják fizetni, vagy nem akarnak minden évben új ájfónt venni. Na meg sokszor már ereje felett kell teljesítsen a szülő, csak hogy a kis XY el legyen kényeztetve, z sem egészséges helyzet.
"Sokaktól hallani, hogy mindegy, mi van rajta, hiszen még gyerek."
Szerintem itt azért keverve van a szezon a fazonnal. Egy tininek azért már vannak igényei, ízlése, elképzelései...na de vannak anyukák akik már az óvodás korú gyereküket is élő barbiként használják.
"Az ilyen szülők belegondoltak, hogy egy életre vállalták, és nem arra a pár évre, amíg "cuki"?"
Nagyon sok szülőnek éppen ezért kell időben meghúzni a nadrágszíjat, mert tudja hogy az a cuki gyerek pár év és fel fog nőni, és fizetni kell majd az egyetemet, albérletet.
Ettől függetlenül bennem is sokszor megfogalmazódik a kérdés hogy miért van egyeseknek gyereke.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!