Ez az én hibám, vagy a szüleimé?
Szüleimtől, főleg anyámtól hallgatom évek óta azt, hogy én sose vagyok velük, mindig becsukom a szobám ajtaját és a szobámban vagyok, ha itthon vagyok. Nos, igen, ez igaz, de ez azért van, mert ha kimegyek hozzájuk beszélgetni, akkor vagy megbántanak valamivel, vagy nem érdekli őket, amit mondok, vagy elkezdenek a suliról kioktatni, szerintem jó eredményeim vannak, szerintük nem.
Ha átjönnek rokonok, akkor abszolút nem foglalkoznak velem, hiába vagyok velük, hozzám se szólnak, még a szülinapomon sem. Ilyenkor igen, bejövök a szobámba, csak úgy, mint a hétköznapokban, aztán kapom a lecseszést, hogy nem vagyok a szüleimmel...
Anyámnak nem tetszik a külsőm és ezt sincs kedvem hallgatni, mindig belém tud kötni, hogy karikás a szemem, kövér vagyok, vagy zsíros a hajam, akármi, ami éppen eszébe jut.
Az én hibám, hogy nem vagyok velük, vagy az övéké?
Igen, megbeszélném én szívesen, de nekem, mint gyereknek, sosincs igazam szerintük, mert igaza csak a felnőtteknek lehet.
válasza:szerintem jó eredményeim vannak, szerintük nem.
Az hanyas atlag, megvan 4,5 ?
Hali!
Ilyen hozzáállásal mit várnak tőled? Az én szüleim is ilyenek voltak kiskoromban, de aztán nem foglalkoztam Velük, és megváltoztak.
Egyébként teljesen jól csinálod ha nem tudnak normálisan hozzád viszonyulni te miért jópofiznál...
válasza: válasza:Szinte pontosan a te helyzetedben vagyok én is, de próbálom objektívan értékelni. Szerintem ezt nem lehet fekete-fehérre lebontani, hogy kinek a hibája.
Más generáció vagytok, más gondolkodással. Részedről természetes az, hogy nem akarsz olyan környezetben lenni, ahol csak bántást kapsz és nem figyelnek rád. Részükről is természetes, hogy fenn akarják tartani a funkcionális család képét, amibe te is beleillesz, és zavart éreznek, ha nem vagy jelen.
Egy kérdés: közölted már velük, hogy mi a problémád? Úgy értem, értelmesen, felnőtt ember módjára, nem vádaskodva, csak kiemelve, hogy mi az, ami téged bánt, és mik az igényeid? Néma gyereknek anyja se, tudod...
Nagyon fontos, hogy ha beszélsz velük erről, ne szíts újabb feszültséget, inkább helyezd a hangsúlyt a saját érzelmeidre, igényeidre. Fogalmazz pozitívan. Pl: "Ti mindig csak kioktattok és bántotok" HELYETT "Szükségem van a pozitív visszajelzésekre, szeretném néha megkapni". "Sosem figyeltek rám" HELYETT "Szeretném, ha most meghallgatnátok".
Megfelelő kommunikációval nagyon sok mindent helyre lehet tenni!
Üdv, 21/L, hasonló helyzetből, ami sokat javult az elmúlt időben.
válasza:Legközelebb, ha mondják, kérdezz vissza:
"Miért maradna az ember ott, ahol bántják?"
válasza:Csakis a szüleidé és a testvéredé, meg a rokonaidé. Szégyellhetnék magukat! Kifejezetten anyád a hunyó az egészben, és legszívesebben jól fenéken billenteném.
Tévedsz. Egy gyereknek is igaza lehet, és egy felnőttnek sincs mindig igaza. Ez az álszent szöveg csak arra jó, hogy bűntudat nélkül bánthassa a gyerekét az ilyen ember.
Legközelebb mondd meg anyádnak, hogy azért vagy a szobádban, mert az üres négy fal nem bánt, ellentétben vele. Egy jó anya elfogadja a gyerekét olyannak, amilyen, és nem piszkálja, gúnyolja, nem űzi-hajtja a szobájába. Apéd hol van? Ő is az ostoba, önző anyád mellé áll?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!