Miért mondják azt, hogy aki nem akar gyereket, majd öreg korára megbánja, mert egyedül marad?

"Aki nem akar gyereket, nem tudja mekkora élményről marad le."

Aki ezt mondja nekem, arra csak annyit reagálok, hogy ki nem mászta meg a Mount Everestet, nem tudja mekkora élményről marad le.

Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen élményeket akar az életében. Én jobb szeretek különleges lenni, és erre is törekszem, a terveim is ilyenre irányulnak. Gyereket szülni bárki tud, arról nem is beszélve, hogy azzal el is vágja a jövőjét. Én nem vagyok hajlandó ezt beáldozni, ennyire nem hajt a fene a gyerekért.

Szóval aki azzal jön, hogy nem tudja miről maradok le,annak annyit mondok, hogy de, nagyjából tisztában vagyok vele. Szeretet? Köszi, megkapom anyumtól, páromtól, a kutyámtól, a barátaimtól, a kollégáimtól, és még sorolhatnám.

Nem kell gyerek, mert más terveim vannak, nincs igényem arra, ami a gyerekkel jár. A pozitívakat így is megkapom (és igen, tuti hogy minőségileg ugyanolyan szeretetet kapok), a negatívaktól meg a hideg ráz, nem kérek belőle.

Az sem zavar, ha egyedül maradok, szeretek egyedül lenni, jól kijövök magammal, jó társaságom lesz, ha ne adj isten mindenki hamarabb menne el. Aki ezt mondja, hogy azért akar gyereket, hogy valaki rányissa az ajtót, az szerezzen bejárónőt, aki azért, hogy valaki szeresse, az menjen szeretetotthonba (és ne, ne kutyát vegyen, az a kutyának lenne rossz, azt soha nem kívánnám).

Ez pont olyan mint ahogy írják állandóan hogy testvér kell, ha bírod, ha nem...

Közben meg ott az ezer példa, amikor meglopják, bántalmazzák egymást a testvérek, az se egy életbiztosítás.

Szerintem is mindenki a saját örömére vállaljon gyereket és annyit amennyit bír, nem azért, hogy jajj legyen aki foglalkozik velem öreg koromban.

Aztán meg meglepődik ha esetleg a gyerek lesz hamarabb betegebb és őt kell ápolni felnőtten....

Nézd, akik a gyerekeseiket normálisan felnevelik, tőlük elvárható gondossággal iskoláztatják, támogatják családalapításukat, azokat jellemzően később a gyerekeik is megbecsülik. Idős korban pedig a gyerekek, unokák, dédunokák szeretete és tisztelete ad nekik önbecsülést, ez ellensúlyozza a fizikum romlása miatti negatívumokat.

Egy szegény család nélküli öregember pedig jellemzően max. a kutyájának v. macskájának hiányzik. Pénzes öregember pedig bár mindent megvásárolhat, legbelül végtelenül magányos.

Kérdező: pontosan...

Én is bírom, mikor jönnek, hogy jaj miről maradsz le. Miről maradnék... semmiről. Mert azt sajnálom, amit szeretnék, de nem tudok. Gyereket nem szeretnék, ahogy a Mount Everestet megmászni sem.

De a gyerekesek annyira tudják, hogy én meg fogom bánni, hogy nem szülök, miközben még a gyerekektől is kiráz a hideg. De biztos így van, hogy én tuti gyerekre vágyom az életben, nem pedig másra, ami esetleg még érdekel és motivál is.

A szomszédomban lakik egy közel 80 éves néni. Nincs gyereke, nincsenek unokái, a férje is meghalt már, a kutyáival él. Múltkor beszélgettünk, és kérdeztem, hogy nem érzi-e magát magányosnak. A nénike egy nagyon frappáns választ adott, ami valahogy úgy hangzott, hogy ő a karriert választotta. Iskolába járt, gimnáziumba, majd egyetemre, ami akkoriban nagyon nagy szó volt. Nyelveket beszél (a mai napig oktat francia és angol nyelvet) és képzett NŐ lett belőle. Beutazta majdnem az egész világot, és látott, tapasztalt. Ugyan ezt nem tudta volna megtenni, ha gyermeket szül. Azt mondta, hogy teljesen tudatosan döntött a gyermektelenség mellett. Most van egy halom pénze, amin ha akar társaságot is vehet magának.

Nem ítélem el, ő ezt választotta. Nekem van egy kislányom, felső fokú végzettségem, jó munkahelyem, karriert építek és hát én még csak a fél világot jártam be, a másik felét a gyerekkel együtt fogom. :-) Pedig én sem akartam gyereket, de lett. :-)