A te lányod szokott otthon takarítani, mosni, főzni?

Nekem a fiam is megcsinálja, pedig még gyerek. Főzni még nem főz, de mosást berak, ki is tereget, törölgetni szokott még ő, meg időnként porszívózni. Mindenkinek megvan nálunk a saját feladata, és azt meg is csinálja mindenki.

A te lányodnak gyerekkorában nem volt semmi dolga? Vagy miért felnőttként lett ez kérdéses, hogy megcsinálja-e egyáltalán? Eddig nem kellett?

Ott rontottad el, hogy gyerekent ennyire elkenyesztetted.

Ahogy az elozo is mondta egy normalis csaladban mindenkinek meg van a magadolga.

Mondd meg neki, hogy ma te porszivozol.

Szerintem megcsinalja.

A szobáját rendben tartja, reggelente beágyaz, a szennyest a szennyestartóba teszi, segít teregetni, hajtogatni , a zoknik az ő feladata.

Főzésben besegít, most tanuljuk a fűszereket.

A sütiket profin szaggatja, keni.

5 éves.

Mikor még otthon laktam, már akkor is megcsináltam.

Minden kor-időszakban megvolt a magam dolga.

Aztán 15 éves elmúltam akkor már mindent rám lehetett bízni.

Ha nem akartam megcsinálni anya kihúzta az internetet :D

Ha a lányodnak eddig nem kellett házimunkát végezni, akkor az ő szempontjából érthető, hogy most sem akar, hisz megszokta, hogy mindent megcsinálnak helyette.

A házimunkára szoktatást gyerekkorban kell elkezdeni. Kamaszkorban jöhet egy lustább vagy lázadóbb korszak, ám felnőttként természetes lesz, hogy ezt el kell végezni.

Ha a felnőtt lányom nem akarná elvégezni a rá eső részt, közölném vele, hogy majd a saját lakásában úgy él, ahogy akar, de amíg a családjánál lakik, addig vannak elvárások. Az ő szobáját nem takarítanám, az ruháit nem mosnám ki, főzésnél és bevásárlásnál az ő igényeit nem venném figyelembe. Idővel zavarni fogja a kosz és rendetlenség.

Én csináltam ezeket otthon, míg otthon laktam (gimi után egyetemre kerültem, másik városba és azóta itt élek). Engem úgy vontak be a házimunkába, hogy láttam, ahogy anya és apa együtt végzik el. Nem egy ember feladatának és nyűgének tűnt a dolog, hanem egy játéknak. A férjemmel mi is együtt végezzük ezeket a teendőket, így sokkal jobb móka!

Próbáld bevonni őt, nem kényszeríteni, hanem játszani. Nem számít, hogy már nem 10 éves, de felnőttként is fontos, hogy ne muszájból csináljon az ember mindent. Pl. lehet, hogy a munkáját nem szereti (ezt nem tudom) és nem akar otthon is nemszeretem tevékenységet végezni. Így viszont segíthetsz neki, hogy segítsen neked.

28n

Én volnék a lány. Szüleim szerint semmiben sem segítek soha, lusta és semmirekellő vagyok.

Egyetem mellett dolgozni járok, hétköznap 1 alkalommal érek haza 8 órára, máskor később. Anyum munkanélküli.

Minden hétvégi napon felajánlom, hogy segítek/megfőzöm az ebédet. Ma is beteg, felajánlottam, hogy pihenjen, megcsinálom én, de ő nem hajlandó átengedni.

Régebben mostam: egyszer bejött, hogy ez őt zavarja, hagyjam abba (nem kevertem össze semmit). Mai napig nem szeretné, megkérdeztem. Teregetésnél sértődötten elküld, hogy ő is képes rá.

Felseprek/porszívózók, felmosok és kiabál, hogy miért most? Ez bármelyik napszakban.

Így kisebb dolgokat csinálok: gáztűzhelyt/mikrót/asztalt letakarítom, macskaalmot cserélek, segítek neki nyomtatni, szkennelni, hétvégente én mosogatok el ebéd után stb. Előbbieket nem veszi észre vagy csak legyint rá. Minden héten ordít, hogy nem csinálok semmit.