Miért mondja mindenki, hogy a válás nem tartozik a gyerekre, hogy a férfi csak a feleségét hagyja el, a gyerekeit nem? Hiszen minket is érint.

Mert egyrészt nem egyszerü összehozni idöben a gyereket meg az új családor, másrészt meg azt nem várhatod el a szüleidtöl/apukától, hoyg CSAK azért maradjon anyukáddal, mert NEKED így jó.

Ezzel az erövel az is elvárható lenne, hoyg TE CSAK olyan valakivel legyél együtt, aki a SZÜLEIDNEK megfelel.

Apukádnak is joga van arra, hoyg olyan kapcsolatban éljen, amiben jól érzi magát.

De ha ö nem BP.-e él, akkor ne csodálkozz, ha ritkábban tud veled találkozni, elvégre az utazás idö is meg (nem kevés) pénz is.

Azonban te is elmehetnél hozzá, ne mindig neki kelljen jönnie.

A karácsonyi vásár meg eleve kisgyerekeknek való, sokba kerül - szóval érthetö, ha nem megy.

A válás tényleg csak a szülőkre, házastársakra tartozik, a gyerek csak a szenvedő fél. Hisz a felnőtteknek kell eldönteniük, hogy miképp kezelik a helyzetet, hogy osztozkodnak, stb stb.

Viszont, azok alapján, amit írtál, szerintem apukád nem kezeli megfelelően a helyzetet, legalábbis veled szemben. Neki is kéne akarnia, hogy a saját gyerekével töltse az ideje egy részét. Láthatóan ez nincs meg, mivel most a barátnője mindennél fontosabb. Emiatt szólnod kéne neki. Elmondani, hogy te is igényt tartasz rá, neked is szükséged van rá, nem csak a barátnőjének. Hogy nem a barátnőjével menne a vásárra, hanem veled, és ez neked igenis fontos, mert már egy apa-gyerek hagyomány lett, és erről nem akarsz lemondani, és igenis rosszul érint, hogy hanyagol téged.

Viszont azt neked is meg kell értened, hogy már apukád nem lesz olyan része az életednek, mint eddig, mivel talált valaki mást, és lehet, hogy lassan új családja lesz.

Bár szerintem a válás nem ezzel jár, vagy legalábbis nem ezzel kéne, hogy járjon. Az rendben van, hogy a szüleid már nem tartják a kapcsolatot, viszont a szülő-gyerek kapcsolatot ezek ellenére is illene, hiszen nem te váltál el, hanem anyukád, nem a t akaratodból történtek így a dolgok, ahogy.

Annyit mondanék ezzel, hogy erről mindenképp beszélj apukáddal, és őszintén mondd el, hogy mi bánt.

Sajnálom. A kérdésedben szereplő állítás csak ott igaz, ahol az apa igazi apa, és tényleg szereti a gyermekeit, nem csak megcsinálta őket.

Tény hogy téged aztán nem fog vigasztalni, hogy azért van ilyen is.

A gyereket is érinti, de ez a felnőttek döntése, a gyerek nem szólhat bele.

Az meg, hogy apad ilyen hülye lett... Hát sajnos sok ilyen van. Az én apám is hasonló volt. Gyerekként nem érdekelte, nagyon ritkán találkoztunk, ma már én nem akarok vele kapcsolatot tartani. 40 éves vagyok, 20 éve nem beszéltünk és nem is fogunk, ha rajtam múlik

A válás a felnőttek dolga, rendben, de a gyereknevelés is.

Ha elmúlt a szerelem, az ellen nem lehet mit tenni, de a szülői szeretetnek meg kell maradnia, a gyereke attól még a gyereke marad.

Apukád nagyon rosszul csinálja, és jelenleg nem látja a következményeit. Aki válik, és gyereke van, annak meg kell tanulnia egyensúlyt teremtenie a családja, és az új partner között. Aki pedig elvált, többgyerekes apukával jön össze, az vegye tudomásul, hogy a gyerek még apuka gyereke marad, ha ez nem megfelelő neki, akkor keressen gyermektelen párt.

A helyedben én felhívnám apukádat, hogy beszéljek vele. Elmondanám neki, hogy hiányzik, és nagyon rosszul esik, hogy az új barátnő kedvéért semmibe vesz olyan szokásokat, amik neked eddig fontosak voltak, és ezután is azok lennének. Nyugodtan mondd el neki, hogy nem szeretnéd, ha kettőtök kapcsolatát, illetve a közös programjaitokat a barátnő véleménye határozná meg.

Nyugodtam megemlítheted neki a karácsonyi vásárt példának, és azt is, hogy bánt, a barátnője nem tud kompromisszumot kötni. Végezetül elmondhatnád, amit ide is leírtál, megérted, hogy anyukádat már nem szereti, de neked még szükséged lenne apára. Remélem ért belőle.

Abba, hogy a szüleid együtt maradjanak-e vagy elváljanak, tényleg nincs beleszólásod. DE! attól még, hogy úgy döntöttek, elválnak, az apád a továbbiakban is viselkedhetne úgy, ahogy az egy apától elvárható, tehát ebben nincs teljes ok-okozati összefüggés.

Apád fejét nyilván elborítja a rózsaszín köd, de ez természetesen a legkevésbé sem mentség, csak magyarázat. (Nem gyanúsítás, csak egy felvetés: nem volt nézeteltérésed az új párjával? Mert még az ronthatta meg ennyire a helyzetet, hogy fél, hogy elveszíti a nőt, ha veled foglalkozik - ez sem lenne mentség, csak magyarázat.)

Én a helyedben vagy

- beszélnék vele erről

- ha a szüleid viszonya nem mérgesedett el túlságosan, és pl. a téged érintő dolgokat megbeszélik, akkor (ha téged egy ilyen beszélgetés feszélyezne) esetleg megkérném anyámat, hogy beszéljen vele erről

Bár én az első verziót javasolnám. Mondd meg neki kerek perec (de olyan higgadtan, amennyire telik tőled), hogy nem vagy egy plüsskutya, amit odadobhat a szoba sarkába, hogy majd 2-3 év múlva újra elővegye onnan, ahol hagyta, és minden további nélkül leporolja, és ha továbbra is ennyire elhanyagol, akkor el fog veszíteni téged.