Mennyire szólhat bele egy szülő, a gimis gyereke terhességének megtartásába?

Azt nem tudom, jogilag mennyire szólhat bele egy szülő, talán ha kiskorúról van szó, beleszólhat, de ez nem biztos, keress rá.

Ha a fiamról volna szó, támogatnám abban, hogy vállalja a felelősséget, és vállaljon a suli mellett munkát, és adja oda a pénzt amit keres, hogy hozzájáruljon a gyerek költségeihez.

Ha lány, akkor figyelembe venném hogy ő mit szeretne, de talán azért inkább félteném ettől, mert nagyon kevés lány fejezi be a gimit utána, és aki be is fejezi, utána nagyon kevés tanul tovább. Borzasztó nehéz gyerek mellett tanulni, tudom mit beszélek, most 3 éves a gyerekem akit úgy vállaltam, hogy egyetemből volt még egy évem hátra, ami így kettőre sikerült, mert a folyamatos alváshiánytól, ami a mai napig tart, képtelen voltam normálisan tanulni. Ha nincs mögöttem egy egész család, nem tudom mi lett volna velünk. A mai napig nem alszik éjszaka normálisan. Iszonyatos volt mellette befejezni a sulit. Ezt, ha a lányom lenne ilyen helyzetben, megosztanám vele. De nyilván hagynám, hogy az ő döntése legyen.

most nem leszek nèpszerű,de èn inkább lebeszèlnèm.persze ha már vègzős a gimiben,akkor nem ,befejezni be tudja.

de írtad,hogy gimis.akkor azert ment gimibe,hogy tovább tanuljon,menjen majd egyetemre.ne törjön derèkba a jövője egy gyerek miatt..

persze törtèntek már csodák,amikor valaki baba mellett èrettsègizett,majd diplomázott...de ehhez azèrt kell a támogató háttèr,mind a barátjától,mind a szülőktől..

de mi meg nem vagyunk mèg nyugdíjasok,sokat dolgozunk,nem tudnánk vigyázni a gyerekère amíg suliban van..egyszerűen nincs meg a háttèr hozzá, ès nem is èrett egy gimis lány az anya szerepre.

ha fiam lenne,akkor kb semmi beleszólásom nem lenne,hogy a kislány megtartja -e..de ha megtartja,akkor elvárnám a fiamtól,hogy ne hagyja cserben az anyát.

Rábeszélni, kényszeríteni semmire se kényszeríteném, de egy hatalmasat beszélnék vele, elmondanám, hogy tudom-e támogatni őket, mennyivel, hogy, vagy ha egyáltalán nem, azt is.

Tehát őszintén átbeszélnénk a lehetőségeket, de úgy gondolom ennyi idősen bármi hasonlóra rávenni egy majdnem felnőttet, lehet rosszabb ötlet mint rábízni a döntés felelősségét. Ha rossz tanácsot adok, mert a korral nem lesz sokkal okosabb az ember ugye, és én mint felnőtt se vagyok mindentudó, adhatok rossz tanácsot is.

Emiatt egy életre eltaszítom a gyerekemet. Ha a megtartása mellett kardoskodnék, és ugye a gyerek miatt nem lesz belőle senki, engem okolhat.

Úgyhogy hagynám dönteni, de minden tudásommal ellátnám, hogy a helyes döntést hozza meg maga.

Jogilag a gyerek dönthet, a gyamhivatal segítségével akár a szülő akarata ellenére is.

Én nem beszélnem rá semmire, elmondanam mindkét lehetőség előnyét és hátrányát és tamogatnam, bárhogy is dönt. Titkon viszont remelnem, hogy az abortuszt választja, mert kizartnak tartom, hogy tizeneveskent munka, lakás, hosszútávú párkapcsolat nélkül gyereket kellene vállalni

Azért ez nem úgy működik, hogy gimis, vetesse el vagy tartsa meg.

Elég sok körülménytől függ egy ilyen döntés.

Nekem az unokanővérem lett terhes 16 évesen, ő megtartotta, jól tette. Felelősségteljes, okos, szorgalmas lány volt, a fiú már dolgozott a családi vállalkozásban akkor pár éve. Lakás megoldott volt. Estin simán megcsinálta a gimit, levelezőn tovább is tanult.

Ugyanakkor nem mindenhol keres a fiú, nem minden ennyi idős lány gondolkozik ésszel az érzelmek helyett, nem mindenhol egyformán áll hozzá a család...

jogilag:

nem kényszerítheti a kiskorú gyereket abortuszra a szülő, viszont nem köteles az unokát sem eltartani

ha a kölyök abortuszt akar, és a szülő nem engedélyezi, akkor meg kell szülnie a gyereket

#7 a sztorid csepp a tengerben, 10000-ből ha egy gyerekanya gondolkodik így, akkor már lehet sokat mondtam.

amit én látok:

fiatal csajok felcsináltatják magukat 16-17-18 évesen, ha van apa az még a jobbik eset, ha nincs akkor az anyja fejére szül egy gyereket, a sulit otthagyja és esze ágában sincs befejezni.

a gyerek még abban a korban van mint a kiscicák vagy kölyök kutyák, (1-2 éves korig) addig a kisgyerek is cukimuki édibédi pöntyürümüntyürü, aztán 1-2 év után már a háta közepére se kívánja a kölkét.

19 évesen rájön, hogy nem élte ki az életét, elkezd eszeveszett módon bulizni pasizni, ugyanis a babája miatt eddig nem nagyon kellett senkinek, mert melyik korabeli fiúnak kéne egy 18 éves kisbabás lány?

elárulom, egyiknek sem.

a gyerekére szarni fog, majd az anyja foglalkozik vele még ő éli a kicsapongó életét, aztán ha esetleg az apja végig kitartott mellettük, akkor mostanra már kezd elege lenni ebből az egész család sztoriból (ez kb a gyerek 5. éve körül szokott lenni) mivel egy 22-25 éves fiú is rájön, hogy hoppá mostantól már csak dolgozok reggeltől estig, mert van egy 5 éves gyerekem, és még mindig a maminál lakunk, életem nulla mert csak a meló meg a gyerek.

na és ilyenkor szoktak az apukák lelépni.

a csaj pedig mivel az iskolát nem fejezte be, és az anyjának már kezd elege lenni hogy csak a családi pótlék meg a szociális segély az össz bevétele a lányának, elzavarja dolgozni, de mivel nincs csak 8 általánosa ezért max valami proli melót kap 80-90 ezerét.

és a vége a sztorinak, hogy a csaj kiégve 25 évesen ész nélkül keresi a férfit aki majd eltartja őt és a gyerekét, lényegtelen hogy ezért milyen megaláztatásokat kell majd eltűrnie, csak legyen már valaki akivel végre együtt élhet és megoszlik a gyerek költsége.