Hogyan hálálhatnánk meg a sok segítséget a szüleimnek és testvéremnek?

Azon túl, hogy felneveltek szeretetben, tanítattak, most hogy felnőtt, csaladanya lettem, is sokat segítenek. Vigyáznak a fiunkra, és most hogy egy felújítandó házat vettünk, minden szabad percüket erre áldozzák, szakembereket segítettek szerezni, kapcsolataik révén olcsón kapunk minden építőanyagot, ráadásul a felújítás befejezéséhez még kölcsön is adnak. És végtelenül hálás vagyok, ezt szavakba nem tudom önteni. Szívem szerint befizetném őket nyaralni, de most erre pénzünk nincs, az ő kölcsönükből meg hülyén nézne ki. Néha arra gondolok, hogy ezt nem lehet meghálálni, annyi munka ez. Szeretném ezt elmondani nekik legalább, de ők nem azok a lelkizős fajták, habár minden este megölelném őket, és elmondanám nekik, hogy mennyire hálás vagyok, hogy ők a családom. Megérdemelnék, hogy a csillagokat lehozzuk nekik az égről, de nem tudunk mivel kedveskedni. Minden este imába foglalom, hogy ilyen családdal áldott meg az isten.

Arra gondoltunk, ha végre elkészül a házunk, és megtartjuk az első családi ebédet, ott mondanánk el, hogy mennyire hálásak vagyunk nekik és adnánk át az ajándékunk, de mit? Addigra már anyagilag egyenesbe jövünk, gondoltunk.valami wellness hétvégére, sosem voltak még ilyenen pénzügyi okokból, de valami a bátyámnak is kellene ajándék.

Tudom, hogy ömlengősre sikerült,.de.tényleg hálátlannak érzem magunk és azt érzem, hogy kihasználjuk őket, pedig tudom, hogy ők a legnagyobb jószándékkal segítenek. De látom, hogy milyen családok vannak, férjem családja sem.segít pl semmit, így úgy érzem még inkább meg kellene becsülnünk őket.

Másoknak, akiknek sokat segít a család, ez nem dilemma? Ők azt mondják, hogy ez természetes, és tényleg a mi családunkban ez mindennapos, a nagybátyámék, nagynénéim stb mindenki segít mindig mindenkinek, a régi világban építkezve egymás házát felépítették, most is bárkinek kölcsön kell a.rokonsagban, adnak egymásnak, éjjel közepén lehet hívni a másikat, ha baj van, és én ebben nőttem fel, egész sokáig nem is gondolkodtam ezen. De most felnőtt fejjel látom, hogy ez mekkora kincs, és nem akarom, hogy ők úgy éljék le az életüket, hogy ezt nem tudják.