24 éves fiam tartós munkanélküli. Volt már állása, sajnos, napi bejelentéssel, a leghosszabb 3 hónapos volt, mivel addig járt utána támogatás, pedig azt nagyon szerette csinálni. Kérdésem, Ti mit tennétek?

Már miért ne mehetne közmunkára, ha csak az adódik? A munka nem szégyen.

24 évesen, fiatalon, jó nyelvtudással, szakács szakmával irány Anglia :) Ehhez persze össze kell szedni némi kezdőtőkét (pár százezer Ft-ot). Én erre biztatnám, hogy az alkalmi- és közmunkából kapott keresetét tegye félre, ha megoldható, hogy el tudjon költözni. Vagy Bp.-re, de még inkább külföldre.

"Ön már szülő? Nevelt gyermeket?"

Igen, nevelek.

De en is voltam gyerek, nem felnottkent pattantam a vilagra.

18 evesen egy masik varosba mentem egyetemre, 23 evesen megint egy masikba mert ott kaptam munkat, 24 evesen nosultem...

A szuleimnek ESZEBE SEM JUTOTT megakadalyozni, hanem tamogattak, a donteseimet elfogadtak, amit felnott ferfikent hoztam. Onallosagra neveltek mindig is, es en is ugy fogom nevelni a gyerekem.

Soha nem ertettem azt a kifogast hogy jaj, hat itt nincs munka.

MENNI KELL a munka utan. Ha kell, az orszag masik vegebe, ha kell kulfoldre. Nem pedig ulni, es sirankozni hogy milyen szar az elet.

A nagy ipari cegeknel mindig van felvetel.

Szülő vagyok, két kicsi lányom van.

A fia egyetlen évvel fiatalabb nálam.

Viszont a férjem példájával élnék (ő 26 éves).

Ő egy szabolcsi kis faluból jött.

Soha nem volt olyan, hogy ne legyen munkánk.

Mindketten dolgoztunk kutyatáp gyárban (az a szag... a boltokban a tápos polcoknál még mindig rándul egyet a gyomrom), nőként hordtam fát...

Tulajdonképpen mindent csináltunk már.

A munka, mindegy mi, nem szégyen. Az a szégyen, méghozzá a legnagyobb, hogy ínséges időben elutasítja valaki.

A férjem anno 19 évesen meglépte amit kellett.

Most túlóra nélkül a fizetése 250ezer.

Van tartalékunk.

Bár minket nem tartottak vissza a szüleink.

21-22 évesen, közmunkás voltam,itt ahol lakom(község). mivel sehova nem vettek fel, nulla tapasztalat nélkül stb.és nem volt pénzem,kellett valami akkor dolgoztam így!

Kapáltam,virágot ültettem,fűvet nyírtam (fűkaszával is), újságot- szórólapot hordtam.. öntöztem a virágot is a villanyoszlópól . 40 fokban illetve -10fokban is!

Ha nincs másra leheteőség el kell vállalni,vagy tenni más melóért,elhúzni innen!De ahhoz meg pénz kell

26/N

Kedves Anyuka!

Látszik, hogy a legjobbat akarja a fiának, de azt hiszem a többieknek igazuk van abban, hogy egyszer el kell engednie a kezét. A fiának kell tanulnia önálló döntéseket hoznia, esetleg némi kellemetlen tapasztalatot szereznie, mert az is jó valamira. Ha másra nem, hogy motiválja. Most ahogy nézem, ön dönti el, hogy kiengedi, elengedi, vagy mit csináljon. (egyébként a fia mit szeretne?)

Senkit nem lehet, és nem is szabad megóvni mindentől.

Gondoljon arra, hogy ön nem fog örökké élni, és nem fog örökké segíteni jó döntést hozni a fiának. A dönteni tudás is egy képesség, és gyakorolni kell. 30 éves vagyok, és 24 évesen költöztem el otthonról. (szerettem volna előbb is, de nekem se volt munkám). Ha anyukámra hallgatok, akkor nem megyek, mert majd meglátom milyen nehéz lesz nélküle megállnom a lábamon. Mást se hallgattam, mint hogy nem fog menni. De a legjobb döntés volt. Voltak dolgok, amikben viszont rosszul döntöttem, ittam is a levét egy darabig, de nekem kellett kimásznom a gödörből, és nagyon sokat tanultam belőle.

A legfontosabb talán az, hogy megerősödtem, küzdöttem, és volt hogy a legsz.rabb helyzetből is ki tudtam hozni a maximumot. Nem szándékozok példát írni, de mindenki életében vannak nehéz időszakok. Most azt hiszem elmondhatom magamról némi élet tapasztalattal, hogy jó helyen vagyok, jó életem van. De ehhez kellett néhány fontos döntés, és néhány kemény év.

Engedje csak el a fiát közmunkára. A pénzt pedig tegyék félre, hogy legyen miből elindulnia, albérletet fizetnie. Kb. ez az egyetlen lehetősége, ha ki szeretne törni ebből a helyzetből.

Ha szakácsként nem talál munkát, akkor valamit nagyon rosszul csinál!

Keressen fel minden helyi és közeli (ingázással elérhető akár) éttermet, gyorséttermet, és érdeklődjön, hogy van-e üresedés szakács vagy konyhai kisegítő számára! Ha otthon ül, persze hogy nem fog találni. De ebben a szakmában van munka, szóval egyáltalán nem lehetetlen!