Képtelen vagyok együtt élni anyám élettársával. Mit tegyek?

Sajnos sanszos, hogy már szeretné, hogy elhúzz otthonról, lehet hogy ebben anyád is halkan a cinkosa, vagy csak kénytelen tűrni, ha az élettársának kiszolgáltatott (pl. mert az élettársé a lakás).

Ha anyád és élettársa egy kicsit normális, számíthatsz anyagi támogatásukra, akkor tanulj tovább koleszosként, mellette tanítással, fordítással, diákmunkával keress kis pénzt.

Rosszabbik esetben meg kénytelen leszel elkezdeni dolgozni, táralbérlőkkel albérletet keresni.

barátkoz vele össze, ha eddig éretlen voltál ehez most már itt az ideje gondolkodni

minél több közös programban vegyetek részt

hivd el biliárdozni, falat mászni, túrázni, kérd ki a véleményét melyik könyvet cipőt vedd...

ha nem viselkedsz durcás kislányként nem fog rajtad nevetni és össze is barátkozhatok

valszeg abból ered az egész, hogy ő sem akar veled együtt élni, esetleg tartani, lehet csak plusz kiadásnak tekint és férfiak amúgy sem szokták elfogadni másnak a gyerekét(tisztelet a ritka kivételeknek).

első jól írta

szerintem is a kolesz lesz opció, legalább tanulhasz még és alapozhatsz egy normális önálló életet még magadnak, de erre kell venni az irányt, meg amúgy is, ha anyudnak nem lenne senkije is, a jövődre kell gyúrni

Nehéz helyzet, a saját lelki békéd érdekében vissza kellene neki szólni, csak hát a következmények...

Szerencsére már 18 éves vagy, sokan pár év múlva már elkerülnek otthonról, csak ügyesnek kell lenni.

Előtted még az élet, légy körültekintő.

A lehető legkevesebbet legyél otthon. Járj könyvtárba, sportolni, kirándulni, nyelviskolába-ami kihozható a háttérből.

Utána távolabbi egyetem és kollégium, vagy albérlet.

Hacsak anyád ki nem rúgja addig.

nagyon jól csinálod, csak tanuljál. addig is valóban, inkább könyvtárban/szakkörökben töltsd az időt, és valami távolabbi egyetemet válassz, hogy biztosan kapj kollégiumot.

sajnálom, hogy ilyen a helyzet, de annak örülj, hogy legalább már 18 vagy, lassan elköltözhetsz, legalábbis jogilag.