Anyám kezd megbolondulni. Mit tegyek?

az könyű hogy öt nézitek háztartási cselédnek

és a számlák a kaja megteremtése is csak az ő feladata

és az elvárható hogy a beteg anyád és a dolgozó apád takartison mert te 17 évesen csak gépezzel

az rendben van hogy a beteg anyádat leorditod mert 17 évesen nem tudod magadat rendben tartani

"Engem Édesanyám mocskos k.u.r.v.á.nak nevezett, mert az ágy mellé tettem az éjjel használt papírzsebkendőt. Ja és ezt hajnali ötkor, ordítva.

Bár olyan is volt, hogy éjjel a hajamnál fogva kirángatott az előszobába, mert nem a megfelelő helyre tettem a cipőmet a cipősszekrénybe.

Igazi szörnyeteg voltam, igaz?"

Messziről jött ember azt mond amit akar.

Ez egy olyan vicc kategóriájába tartozik mint az angol humor.

16 évesen akárhogy veszekedtem anyával, egyszer sem mertem hangot emelni rám, jaj ne ti legyetek már ilyen jók:DDDDDDDD

17 éves vagy, megvan amid kell, megérthetnéd édesanyádat és ahelyett, hogy belekötsz a cselekedeteibe, inkább segíthetnél neki, nem te vagy az első akit ma jogosan/jogtalanul kioktatok:D

Most vagyok 18 éves, és nem hallgattam anyámra, tudod mennyire bánom? És hogy milyen cink, hogy munka mellett kell majd befejeznem a sulit? A KÖZÉPISKOLÁT? Érted? Mert az érettségiig sem jutottam el, mert kimaradtam a suliból, igaz nem voltak velem olyan gondok, hogy drogozok, meg ilyenek, elítélem ezeket a dolgokat.(véleményem szerint joggal). Nem anyukád tehet arról, hogy így viselkedik, hanem az, hogy megkeseredett, mert beteg és nem dolgozhat. Gondolj bele milyen szörnyű neki, hogy folyamatban rendet tesz otthon, és ha -adott esetben- elmegy vásárolni, mert főzni akar valami ebédet, vagy vacsorát akkor az új tv miatti kupi fogadja otthon, szerintem baromira elfogadható, hogy kiakadt. Te meg takarítsd meg a szemüveged, és tegyél rendet a szobádban, mielőtt elmész szórakozó helyekre meg ilyesmi. Apukád mondjuk megértem, de téged rohadtul nem, 17 éves vagy, és nagyobb szád van mint nekem:D Mikor anyával veszekedünk mi már inkább viccet csinálunk az egész veszekedésből, és nevetünk egy nagyot, mert veszekedtünk azért mert a bolhából elefánt lett... ne sírjatok már ennyit könyörgöm, és ha valóban ilyen rossz akkor tegyetek azért, hogy ne legyen így. És apukádnak lehet azért mondta, hogy milyen undorító ember, hogy csak magára gondol, mert Ő is vágyott valamire, csak épp nem tv, vagy nem kérte ki anyukád véleményét ebben a dologban. Semmi sincs ok nélkül, semmi. Csak én vagyok az egyetlen aki nem írt ki ilyen szülő alázó kérdést még ide? Talán ha te veszíted el édesanyádat 10 évre majd te is megtudod milyen érzés amit én és rajtam kivűl jó pár ezer gyermek, és mostani felnőttek is átéltek.. EGY VICC AZ EGÉSZ KIÍRÁS GONDOLKOZZ EL :) Azt tedd, ne anyád hátába szúrd a kést a neten. :) Kedves papír zsebkendős lány, te meg nem lehettél olyan nagyon fáradt, hogy kidobd a papír zsebkendőt. Anyukádnál csak elszakadt a cérna és azért mondta ezt, a cipős dolgod meg valahogy hihetetlennek hangzik.. 18/F

Azért örülök, hogy a világon mindenkinek tökéletes, odaadó, szerető anyja van.

Tudjátok, akármilyen hihetetlen nektek, akik tökéletes körülmények között nőttek fel, ez nem mindenkinek adatik meg. De feleslegesen jártatom a számat, a hozzátok hasonló szemellenzős megmondóemberek úgysem képesek megérteni.

Azért remélem, idővel az empátiátok és az IQ-tok is felnő a szátokhoz.

A különbség köztük (közöttünk) és közted inkább az, hogy nem hisznek el mindent csak azért, mert ők hasonlót átéltek.

IQ-val ne példálózz mert érhetnek meglepetések.

A különbség az köztünk, hogy te (ti) nem is akarod elhinni, amit a kérdező mond, még csak a lehetőségét sem veszed számba, hogy mi van, ha tegyük fel tényleg igazat ír? (Ami sajnos nem lenne extrémen ritka dolog.)

A kérdező feltett egy kérdést, és felvázolt egy élethelyzetet. Egy olyan élethelyzetet, ami korántsem elképzelhetetlen, és aminél én már durvábbat is láttam a saját szemeimmel. A kérdés nem az volt, hogy vajon igazat írt-e, hanem hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Segítséget kért, és nem kioktatást, olyasmire alapozva, amire semmi bizonyítékod nincs. Ezt hívják rosszindulatnak. Gondolom, jobb érzés a földön fekvő emberbe belerúgni jópárat, mondván, lehet, csak szimulál, mint segítő kezet nyújtani neki. Nem kell mindent elhinni, de zsigerből sem kell a rosszat feltételezni, és pláne nem feltételezések alapján ítélkezni. Na, ez az, ami megmutatja, hogy emberileg ki mennyit ér.

A kérdező édesanyja egyébként valószínűleg komoly mentális betegségben szenved, és kezelésre lenne szüksége. Mindenki érdekében. Máskülönben mindhárman tönkremennek. A kérdező életre szóló lelki sérüléseket szenved, mire a felnőtt életét egyáltalán elkezdhetné, az apa is szép lassan felőrlődik, az anya meg már eleve beteg. Csak ugye kezelni csak azt lehet, aki engedi.