A gyerek az igazi boldogság?

Van, akinek a gyerek az. Van, akinek nem.

De mondjuk még az első csoportnak sem árt tudomásul venni, hogy a gyerek a hatalmas boldogság mellett hatalmas mennyiségű gond, fájdalom, aggódás, nehézség stb. is.

Nekem nem.

Nem is akarok sajátot, nincs türelmem hozzájuk, zavar, hogy mindig a sggemben van, dumál, egy perc nyugtom nincs tőle.

A bébiszittelt gyerekemmel elvagyok, de az a h-k-sz délelőtt bőven elég.

Amikor 7 nap 8 órában szitteltem, azt hittem, kiugrok az ablakon, gyorsan váltottam is kevesebbre, így remek.

Aki nem szereti a gyerekeket, az minek szül?

Nekem az.

"Aki nem szereti a gyerekeket, az minek szül? "

Ez meg hogy jön ide?

nehéz kérdés. én azt mondom, a gyerek hatalmas nagy boldogság, de nem szabad kinevezni életünk egyetlen, minden hiányát, bugyrát betöltő dologgá se a gyereket, se a szülőséget. Különben könnyen úgy árunk, mint sokan itt gyk-n, hogy még a 40-60-70 éves anyjuk se száll le róluk és hagyja élni a felnőtt gyereke életét.

A gyerek megkoronázza az életet, de más célokat is ki kell tűzzünk magunk elé az életben (sikerek, munkahely-jó karrier, tartalmas élet-klassz könyvek, utazás, színház, mozi, baráti vacsorák, kinek mi jön be..)

És aki háta közepére se kívánna gyereket magának, az is egy teljesértékű irányultság, nem kell térítgetni, meg győzködni. Egyrészt még jó sokára mégiscsak kiderülhet hogy vágyik rá, másrészt meg tényleg vannak olyan karrierek, amikbe sokkal jobban kiteljesedhet az ember ha nem kell felelősséget vállalnia egy családért és ez esetben az a felelősségteljes döntés hogy nem vállal családot kizárólag a társadalmi nyomás hatására.

istenments meg egy macskaval is sok gond van :$

van eleg kolok sajat nelkul is, nemelyiket fel tudbam rugni, olyan ostoba :D