Hogyan kezdjem el az életet? 21/F

Most röviden nekikezdek egy kis élet beszámolónak...Helyesírási hibákért előre is bocsánatot szeretnék kérni, diszlexiás vagyok. De igyekszem...

Na azzal kezdeném hogy nem kívánatos gyerek vagyok, egy emlékre se emlékszem hogy az apám szeretett-e valaha. De így, hogy felnőttem elég szépen átlátom a dolgokat... na szóval, faterom világ életében kereste a kifogásokat, hogy kifejezhesse a gyűlőletét felém. Kiskoromba szinte mozdulni sem tudtam, mert akár egy rossz karlendítésért már csattantak a pofonok... Ahol elsőnek laktunk ott beírtak napközibe, ahol mindig megcsináltam a házimat... De már úgy jöttem haza hogy a faterom elkezdet velem kiabálni.

"Na mi a házid?" "Miért nem tanulsz?"...stb hiába mondtam, mondhattam hogy már kész... de valami oknak kellet lennie... itt még suliba elégé szociális voltam, az othoniakat leszámitva mindig nevetem, és megvoltam. Egyszer a faterom azzal büntetett a semmiért hogy olvasnom kellet... Egy 8 éves gyereknek milyen érdeklődési köre van? Meg ebbe a korba még nem játszani kéne? Na mindegy, volt egy állatos könyvem (nagyon szeretem az állatokat a mai napig) de mikor már 4x kiolvastad azt a könyvet, és már 312x ülsz a könyv felet hogy ne légy láb alatt... elég erős fóbiám kezdet kialakulni a könyvek iránt. De szerencsére voltak rokonaim akiknél sokszor suli után majdnem mindig fent voltam. Az jelentette számomra a szabadságot. Míg el nem költöztünk 50 km-arrébb...A nagy szülőkhöz költöztünk, és itt építettünk egy házat, a rokonokal félig meddig megszünt a kapcsolat, de szerencsére évente 1x 2x azért találkozunk velük! Hát amolyan 5.-6. lehettem mikor ideköltöztünk... már a napokat se tudom számolni. Az új iskola... már azért ki voltam közösítve mert új vagyok, és göndör a hajam. Mindig megtaláltak... megvertek... és ez éveken keresztül... kiöltek belőlem a szociálisabb énemet... Bár lehet átok lett az életem, mert ettől a pillanatol fogva 100-emberből csak 2-3 tudok kapcsolatba lépni, de jobb ember megfigyelőnek érzem magam! Faterom még akkoriban is sokat veszekedett velünk... Mikor bekerültem a szakőzlépbe megnövesztettem a hajamat, és magamra öltöttem a fekete ruhát .(nem voltam ápolatlan, ha valaki megkérdezné) bár a családnak nem tetszett az ötlet... akkoriba kiáltam magamért (9. lehettem talán 2010-11 környékén talán, eléggé össze vannak csuszva a dolgok...) faterom ekkor elhagyta a családot egy másik nőért, de azért heti 2x haza jár... a másik nőtől gyermeke is van, de ugyanugy balhézni jár haza... na 2013 környékén kijártam az iskolát, sikeresen levizsgáztam, de a szakmámba nem tudtam elhelyezkedni. Mert hát.. a magyar oktatás... Hát közmunkán sikerült elhelyzekednem ahol alkoholista, világtalan emberekel vagyok körülvéve... Idén év elején ismertem meg a barátnőmet. Távkapcsolatban vagyunk de elég gyakran találkozunk, na de visszatérve. Mikor bekerültem ebbe a programba, a családom erősködöt a hajam levágásával kamu indokokkal, és hát beadtam a derekamat, mostanság h kezdem vissza növeszteni a családom szemetebb lett mint valaha... És napi 24 órájába a hajam a téma... A barátnőm támogat, meg mostanába elég szépen kezdi a családom rombolni a már eleve törékeny őnbízalmamat, de szerencsére a barátnőm támogat. Meg mostanság elkezdtem legyőzni a könyv fobiámat, és anyum is behuzza a cuccaimat , megkérdezés nélkül... multkor rászoltam, hogy legalább kérdeze meg. De ma... nézte a könyveimet, és mondta majd kölcsön veszi az egyiket.. persze tudom h szó nélkül lefogja nyulni, mert már volt példa rá h a dolgaim közt matatott és azóta nem láttam... Na a lényeg , mondtam anyumnak, h ha kell neki kérdeze meg, erre azt mondta "ha éhes vagy akkor kérdezd meg hogy ehetsz-e és talán kapsz..." Hát... a fizetésemből adok le ithonra, még ha kevés is... de ez nagyon fájt... főkép hogy antikvár könyveket is szereztem, amiket ha behuzná, már nem bíztos h megszerezhetném... meg az elmult félévbe a családom lelkiterorrba tart. Már azt tervezem hogy kicsit távolabbi helyre megyek melózni, mert itt semmi munkalehetőség, addigis távolabb leszek a családomtol, és közelebb a barátnőmtől. Hogyan éljem túl a kritikus időket?