Hogyan tovább? Mi volna a helyes út számomra?
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy aki megkímélné magát hosszas önsajnálkozásomtól, az most tegye meg, és lépjen a következő kérdésre!
Kezdeném az elején. A szüleim nem igazán nevezhetőek tanult embereknek. Az ő szüleik sem. Proletár, egyszerű falusi emberek. A gond csupán az, hogy engem is ebben a szellemben neveltek. Félreértést elkerülendő, megvolt a magam kis egzisztenciája, tehát sosem éheztem, voltak játékaim, barátaim, etc. Viszont figyelmet, törődést, támogatást annál kevesebbet. Felállítottak magukban egy minimális elvárást, amelyet természetesen megugrottam. Valami olyasmi elvet követtek, miszerint "Nem bukott meg? Jóvan' az úgy!". Ennek ellenére az általános iskolában az elit krémjébe tartoztam, a tanáraim óriási potenciált láttak bennem, talán róluk elmondható, hogy terelgettek a helyes úton. Ezt követően egy neves gimibe kerültem, ahol zuhanó tendencia vette kezdetét, melyet konstans mélyrepülés követett. Elkallódtam, rossz társaságokba keveredtem, öntörvényűvé váltam. Hurrá! Ez az apró hozzávaló hiányzott egy tökéletesen elba**ott élet receptjéhez. Sikerült leérettségiznem végül, de nem voltam magamra büszke.
Diákéveim során zenéltem több zenekarban is, sportegyesület tagja voltam, rengeteg hobbinak éltem. A kitartás viszont sosem volt a legfőbb erényem. Mindig is szerettem volna bizonyítani a szüleimnek, de sosem kaptam visszaigazolást. Megfelelt nekik az, hogy egy senki vagyok. Nem támogattak, nem éreztem törődést. Úgy gondolom, hogy a rengeteg negatív tulajdonságom az ő érdemük.
Természetesen az elhanyagolt fiatalkorom meghozta a gyümölcsét, és ahogy az törvényszerű volt: jelenleg gyárban dolgozom. A munkám röhejes, a pénzem éppen elég, az önbecsülésem pedig konvergál a nullához. Köszönöm nektek, anyu és apu!
Noha egy belsőhang szakadatlanul azt skandálja: "Hahó! Ha nem tetszik az életed, változtass!", és amikor úgy gondolom, sikerülhet, akkor egy "realitás" feliratú kéz jó erősen pofán ver. Mégis milyen lehetőségeim lennének? Egy másik gyár? Az a szánni való produktum, amit az elmúlt években nyújtottam arra elég, hogy ne haljak éhen.
Haragszom a szüleimre, nagyon. Nem nevelték belém kitartást, nem oktattak, még egy olyan igazán velős, szülő-fia beszélgetés sem zajlott, soha. Mindent föladok féltávnál, az életem egy katasztrófa, és ami a legjobban zavar: buta vagyok. Az iskolás éveimet elpazaroltam, az egyetemig már el sem jutottam. Ez a felismerés a gyárban sejlett föl bennem. Ékes példája, hogy milyen nem akartam lenni soha. Mint autodidakta sokat olvasok, tanulok, pusztán a tudás öröméért, de ez nem ugyanaz. Furán hangzik, de érzem az elmúlt évek hiányát, azt a sok tartalmat amivel megtölthettem volna.
Ez most kissé tényleg önsajnálkozósan fog hatni, de nem tudok racionális érveket felsorakoztatni az életem mellett. Nem a tipikus figyelemfelkeltésre vágyom, ahogy általában a legtöbb szuicid idióta a mélybe veti magát, hanem logikai értelemben. Nincs értelme a létezésemnek. Megtölthetem kalandokkal, emocionális dolgokkal, de összességében sosem leszek az, akinek gyerekkoromban megálmodtam magam.
válasza:Csernus Imre: A kiút
olvasd el és akkor talán a benned lévő rinyagép ráeszmél, hogy a saját sorsod kovácsa vagy és minden nap küzdeni kell azért hogy aznap este lefekvéskor elmondhasd magadról, te mindent megtettél hogy boldog és sikeres légy.
válasza:Engem sem neveltek értelmiséginek a szüleim, mégis az lettem. A nevelés abból állt, hogy kaptam enni, volt szobám és ruháztak, de nálunk sem volt szoros a szülő-gyermek kapcsolat.
Mégsem kallódtam el, elképesztő tudatossággal küzdöttem magam végig az iskoláimon.
Oké, biztos, hogy lehetne most másmilyen az életed, ha a szüleid szigorúan fognak és ösztönöznek a tanulásra (bár akkor meg valószínűleg ez lenne a baj), de azt szerintem te is érzed, hogy rájuk hárítani a felelősséget nem észszerű, és különben is, nem mindegy mostmár? A felnőttkor ott kezdődik, hogy felelősséget vállalok a tetteimért. Hogy kimondom, igen, ezt elbaltáztam.
Te is nagyon jól látod és írod is, hogy a változás kulcsa csakis a te kezedben van. Lehet tanulni, lehet fejlődni, nem kell egy gyárból nyugdíjba menned. De az út ott kezdődik, hogy befejeyed mások hibáztatását, így nem lehet egyről a kettőre jutni.
válasza:végig olvastam a történeted, tényleg önsajnáltatás és mások hibáztatása...
gyerekkorodban minimális elvárást támasztottak feléd...
általánosban jó képességű voltál, de a szüleidnek elég volt a kettes is...
neves gimnáziumba kerültél, de mégis a rossz társaságba keveredtél...
most meg gyárban dolgozol...
felhoznám a saját példám:
gyerek koromban mindig azt kaptam, hogy "én nem tudom megcsinálni, majd a bátyám"...
általánosban 4-es 5-ös volt az elvárás, de közép sulitól nem csak iskola terén hanem minden téren kb azt csináltunk amit akartunk, mert széthullott a család...senki nem figyelt onnantól senkire, sőt csak az állandó szidás jött a másik szülőre és minden családtagból ez fröcsögött...
és én most a 2. munkahelyemen ülök elég jó keresettel és tudással mögöttem
a legfőbb különbség közted és köztem nem a családi háttér...hanem, hogy MI magunk mit akartunk...
én 14 évesen közép suli mellett éjszakába nyúlóan önállóan elkezdtem programozást tanulni, de a gimnáziumi éveid alatt züllöttél el...pedig volt választásod! neves iskolába jártál! jó lehetőséged lett volna amit te szúrtál el! én nem jártam neves suliba ma 3 szakmám van (persze szüleimtől anyagi támogatással van +2, de csak anyagilag támogattak benne)
te a fontos időszakban félresiklottál és a szüleidet hibáztatod azért, mert nem vártak el tőled többet???
húgom 17 évesen szült se érettségi se szakma semmi, ez lett a hátránya annak, hogy senki nem várt el tőlünk semmit...
ráfoghatod a szüleidre a saját hibáidat...
"Mindent föladok féltávnál, az életem egy katasztrófa, és ami a legjobban zavar: buta vagyok"
akkor itt az ideje, hogy megtanuld mi a kitartás...és igazad van BUTA VAGY!
Engem tudod mi hajtott állandóan? az, hogy buta vagyok...
500 oldalas szakmai könyvet a kezembe vettem és elolvastam a tartalomjegyzéket utána nem az volt bennem, hogy "hű ennek a felét már tudom" (pedig így volt) hanem ez: "basszus mennyi fontos tudás és én még nem tudom, de buta vagyok" és szó szerint idegesített a saját butaságom...
3 szakmám van (98,86,90%-osak), több olyan dolog amiről nincs papírom, elég sok tudásom, de mégis buta vagyok most is...
Mindig olyan dologba fogok amihez csak az első lépcsőfok van meg, vagy max a 2.-on ha állok, de van még 100 és 100...
Bután fogok neki de megteszek mindent azért, hogy feljussak a csúcsra!
Ezt kell megtanulnod NEKED! nem a szüleidtől kell ezt várnod...
Gyári munkás vagy...volt osztálytársam rendszergazda végzettséggel 2 éve dolgozik gyári munkát, tudtam, hogy érdekli nagyon a rendszergazda munka, azt hittem abban dolgozik és 2 év után először beszéltem vele és kiderült gyári munkás...remélhetőleg nem sokáig, mert a volt és a jelenlegi munkahelyemre is beajánlottam és volt is bent interjún...
van egy projekt amin dolgozunk páran, egy közösség újjáélesztése...
onnan van egy srác aki most biztonsági őr az exe szavaival élve "mély szegénységben él"...pár hete beszéltem vele és lelkesedett az új terveimért és azóta webfejlesztést tanul szabadidejében...
szóval nem kell leírnod magad...most gyári munkás vagy, de vannak még lehetőségeid!
tanulj, képezd magad!
legfontosabb:
mi érdekel? mivel foglalkoznál szívesen?
22F
Rendben, igazatok van. Önsajnálkozásból és felelősséghárításból jeleskedem.
Viszont magyarázzátok el, hogy egy 14 éves, érzelmileg labilis kamaszt, kiforratlan személyiséggel mégis mi sarkallná racionális döntésekre? Honnan kellett volna tudom, hogy jó döntéseket hozok? Nekem kellett volna egy erős jellemvonásokkal felvértezett apafigura, aki leül velem, és elmagyarázza, hogy a döntéseim miért rosszak.
Csak irigyelni tudom azokat az embereket, akik ennyi idősen, gondolkodó ember módjára önálló és jó döntéseket bírtak hozni. Nekem nem ment..
válasza:érettségizz újra. mivel már egyszer érettségiztél, ezért bármikor jelentkezhetsz újra. októberben és májusban. ha 8 órás műszakban dolgozol, akkor teljesíthető,hogy tanulj mellette otthon önszorgalomból. én is dolgoztam gyárban, 6-14:00ig. utána még bőven van időd a pihenés mellett tanulgatni,készüli az érettségire. így ha sikerülne jó eredményeket elérni,akkor elmehetnél egyetemre. igazából 2 db jól sikerült érettésigre van szükség a sikeres felvételihez! nézz körül,hogy érdekel -e valami és annak a felvételi tárgyait(érettségi) csináld meg újra. szóval ez az egyik út,hogy jelentkezel felsőoktatásba és esetleg levelezőn elvégzed, vagy pedig teszel félre és azt éled fel amíg suliba jársz majd+mellette diákmunka
másik lehetőség ,hogy keress tanfolyamot ami érdekel és van rá kereslet. vannak olyanok amik csak heti 1-2 x vannak,szóval munka mellett is végezhető. de van ami heti 5 nap ráérést kíván.
olvass utána és válassz olyat ami megfelelő!!!
de én csak ebben a továbbtanulásban/továbbképezésben látom az esélyt!
meg persze írhatnám,hogy menj ki külföldre. de a helyzet,hogy ott is ilyesmi munkát találnál,max több pénzért . de konkrét előrelépésed nem lesz a munkát illetően.
egyébként tényleg kár a szülőket hibáztatni. az én szüleim is egyszerű szakmunkások, a nagyszüleimnek 8 általánosuk sincsen. és? engem ez nem akadályozott meg attól,hogy egyetemre menjek és jól teljesítsek.
OTT RONTOTTAD EL ,amikor középiskolában elzüllöttél és rossz társaságba keveredtél. azt kell hogy mondjam,hogy ez nem a szüleid hibája. persze, harcolniuk kellett volna ,hogy ne csináld ezt. de te döntésed volt,hogy tanulás helyett inkább a haverokkal lógsz,iszol,cigizel stb.
és egyébként tényleg lehet tovább lépni gyári munkásként is!! én nyáron szoktam oda menni. a felnőtt dolgozók nagy része nem elégedett a sorsával és próbálja továbbképzeni magát. de család és gyerekek mellett nehezebb dolguk van.
még ami eszembe jutott,hogy ha szereznél targoncás papírokat,vagy valamilyen gépkezelői vizsgát, akkor maradhatnál a gyárban, de nem szalag mellett kéne állnod,hanem azért egy könnyebb,kevésbé monoton munkád is lehetne. de ez csak egy lehetőség
válasza:Ugyan. Rengeteg gyereknek van a tiédnél sokkal rosszabb háttere, akik aztán mégis jeleskednek a tanulásban, sőt, ez csak motiválja őket legtöbbször, hogy jól teljesítsenek és több esélyt kapjanak az életben.
Hidd el, hogy tanárként erre jó rálátásom van. Ahogy korábban már írtam: vitathatatlanul hátrányos helyzetben nőttél fel, de ez nem jelenti azt, hogy ebből már kitörni sem lehet.
Lehet, de mostmár neked kell lépned. Az a gond, hogy te még mindig a felelősség hárításánál tartasz.
válasza:8. vagyok
még annyi,hogy sose ciki tanulni!szóval érezheted azt,hogy ki fognak nézni a tanfolyamról/egyetemről, mert már idősebb vagy mint az átlag..de igazából nem néz ki senki..tanfolyamon főleg 30-40es korosztály van, de egyetemen is előfordulnak ennyi idősek.egyátalán nem gáz,inkább becsülendő,hogy feljebb akar lépni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!