Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Képes leszek valaha kilépni...

Képes leszek valaha kilépni apám árnyékából, rendbetenni az egész eddigi romhalmaz életem, és egészséges kapcsolatokat kialakítani? Hogyan? És mi legyen anyámmal? Lent

Figyelt kérdés

Kérem, aki tudja olvassa el és adjon tanácsot!

Nő vagyok, 27 éves leszek hamarosan, az életem a teljes mélyponton. Az egyedüli, amim van (vagy már csak volt? ) az egészségem. Bár ki tudja mostanra mi alakulhatott már ki bennem, amiről nem tudok. Talán semmi. Igyekszem röviden. Kérlek, aki tudja, olvassa el, és adjon valami tanácsot, mert már nem bírom. Pszichológushoz nem akarok menni, mert ez a beszéljünk róla, meg hosszas analizálgatás rajtam most –és már- nem segít. Apám a fő forrás. Gyerekként mindig vert engem, általában mindig a fejemet. Sokszor napokig szédültem utána. Mindig azt mondta, én soha semmire nem viszem, mert hülye vagyok, dagadt vagyok, ha fogyózni akartam, fánkot vett, hogy úgyse tudok neki ellenállni. (mára már egy normál súlyú nő vagyok, aki egy fagyit nem tud lelkiismeretesen megenni.) Mert gyenge vagyok. Folyton megalázott mások előtt is, azért is én vagyok a felelős, mert anyámmal együtt kell lennie, aki egy idegbeteg állat (erről mindjárt). Amióta az eszemet tudom, mindig ez volt, ujjal mutogatott rám, vert mindenért, és folyton csak hülye szerencsétlenezett. Anyámmal is ezt csinálta. Minden, amire emlékszem az az, hogy hogy anyám áll és bőg. Tenni soha nem tett semmit. Elviselte apámat, és állandóan azt hajtogatta, hogy neki már csak ez a sorsa. Mindig veszekedés, verekedés volt, mosolyra nem emlékszem. Gyerekként soha nem voltak barátaim, amúgy se hozhattam volna senkit haza ( a disznóólba, ahogy ők mondják, tényleg az, mert mindent megtartanak), meg nem is tudtam normáliskapcsolatot kialakítani. Mindig rettegtem mikor jön egy pofon, egy leszidás. Mindent azért tettem,hogy elismerjen valaki. Gazdasági felsőfokú képesítést szereztem. Ki nem állhatom, de hiába, mert mire rájöttem arra, amit most tudok, már egy roncs lettem. Párom 25 éves koromban lett. Akkor azonnal el is húztam otthonról. Hiba volt. A volt párom egy összetartó családból jött. Ott tudtam meg, milyen is lehet az élet. Akkor nyílt fel a szemem. Hogy van olyan, hogy odafigyelés és összetartás, a másik tisztelete. De sajnos a párom nem szeretett igazán. Nem tudom részletezni, nem viselt el, nyilván én sem viseltem volna el magam. Azt mondta olyan vagyok, aki annyira szeretethiányos, hogy azt ő nem bírja elviselni. Mégis hálás vagyok neki, ha ő nem jön az életembe, soha nem nyílik fel a szemem. Vissza kellett költözzek haza. Apám persze kéjelgett, hogy ő tudta hogy ez lesz hiszen engem nem lehet elviselni. Munkámat elvesztettem, egy éve lassan gyakorlatilag nem csinálok semmit. Beteg is lettem mára elvileg nincs bajom. Bár a méhem majdnem ráment. Ez gondolom összefügg azzal hogy apám mindig azt mondta inkább vetessem ki, mint hogy valaha gyereket „f*ssak” férjhez menjek és tönkretegyem valaki életét. Testvérem nincs. Anyám, úgy ahogy támogatott, bár attól félek, nem tudok rajta segíteni. Fáj, hogy szenvedni látom őt, aki talán az egyetlen támaszom volt, de még jobban fáj, hogy soha nem állt ki maga mellett, és mellettem, amikor kicsi voltam. Egyébként neki se volt soha senki, akit barátnak nevezhetett volna. Itt hagynék mindent. Pénzem nincs, csak angoltudásom. Meg 2 év titkárnői tapasztalatom. És egy álmom, hogy valamikor majd lesz egy szerető férjem, 2-3 gyerekem, és egy hivatásom, amit szeretek ( habár most még nem tudom, mi lehet az). És képes leszek a boldog életre. Annyit még hozzátennék, hogy apámmal a mamám ugyanúgy bánt, mint most apám velem, anyámat alkoholista mostohapa „nevelte”, és folyton súlyos anyagi gondokkal küzdöttünk /küzdünk.

Kérlek, privátba ne írjatok. Szeretnék normális életet élni, itt hagyni mindent. De anyámat nem akarom. Mégis azt kellene. Továbbá az angoltudásomon kívül nincs más tőkém ( egy nagyon minimális némettudás) Másrészt: vajon egyáltalán képes leszek valaha is mindezen túllenni? Amit leírtam csak pár dolog, pár részleg, rengeteget tudnék írni ( tiniként meg is erőszakoltak )Képes leszek boldog lenni, és találni valakit, aki elfogad a múltammal együtt? Bizalommal kötődni, érzelmi biztonságot nyújtani, és egyáltalán, önfeledten mosolyogni?) Tele vagyok kérdéssel, összevisszasággal, sérelemmel, kilátástalansággal.

Amúgy is mennem kell innen, apám megmondta, ingyen ne éljek az ő házába, hiszen ennyi idősen már nekem kéne eltartani őt.



2015. szept. 1. 00:30
1 2 3
 11/21 A kérdező kommentje:
Nagyon remélem,hogy minden rendben lesz. Mennék pszichiátriára is, csak félek, hogy begyógyszereznek, és annyi. Nem arra van szükségem, vagy egyenlőre még nem, hanem el innen.
2015. szept. 1. 05:06
 12/21 A kérdező kommentje:

És kimondtátok, amit tudtam, csak nem mertem magamnak megfogalmazni, mert féltem, hogy ilyet tenni bűn.

Mármint: itthagyni mindent, őket is, max ünnepnapokon küldeni egy-egy lapot.

És remélni, hogy egyszer mindez a múltté lesz.

2015. szept. 1. 05:08
 13/21 Költőnő? ***** válasza:
100%

rövidtávon csak egy meló tud rajtad segíteni, hosszabb távon pedig, hogy leválsz róluk érzelmileg. 27 évesen még mindig a benned lakó szűkölő gyermek a domináns, a félelmeid határoznak meg. És elkezded túlgondolni.

Tudom, ezen magam is átestem. Írtam már asszem vmelyik kérdés alá az életem rövid verzióját. Ennyire nem volt durva, mint neked de maradjunk annyiban, h sajnos tudok azonosulni azzal, amit írtál.

Anyád legalább úgy tehet a lelkiállapotodról, mint apád. Kicsit ellentmondásosak ezzel kapcsolatban a gondolataid, mert néhol leírod, h ő is hibás, máskor meg h nem hagyhatod ott. De igen és kell is. Felnőtt emberek, akik nem csak a saját életükből csináltak poklot, hanem a Tiédből is. A saját sorsodon tudsz változtatni, de az ő pokluk ne akard mennyországra váltani. Lehetetlen. Azt csak ők tudnák, de ha akarnák, már megtették volna. Szóval a saját érdekedben ne csinálj anyádból mártírt.

Arról, hogy hogyan válj le róluk érzelmileg, az egy hosszabb folyamat, ha szeretnéd, folytathatjuk privátban de nem akarom telefosni az egész oldalt ezzel.

Párkapcsolat. Azt egyelőre nagyon skippelni kéne. Amíg nem jössz rendbe, nem lesz önértékelésed, nem lesz tartásod, esélytelen egy normális párkapcsolat, mert egy egészséges társkapcsolathoz két egészséges gyógyuló, fejlődő lélek kell minimum. Ha egyik oldalról ez nincs meg, borul az egyensúly, jön a játszma, a manipulálás.

Abban már volt részed elég. Ez hiányzik most neked a legkevésbé sztem.

Írj nyugodtan ha van kedved de előre szólok, nem vagyok az a léleksimis fajta, mert nekem épp az segített anno, h egy olyan közösségbe kerültem, ahol megértettek, de nem sajnáltak.

Ja és írj. Csak úgy magadnak. Nálunk csoporton mki csinálta, csinálja, nem is hittem volna, hogy

2015. szept. 1. 05:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/21 Költőnő? ***** válasza:
86%

írj privit ha gondolod. Nem ennyire durván, de kb ugyanezen mentem anno keresztül. De előre szólok, nem vagyok az a léleksimis fajta ebből a szempontból. Nekem is az segített, hogy olyan emberek közé kerültem, akik megértettek, de nem sajnáltak és következetesek voltak velem.

Akik csináltuk és csináljuk a változást, járunk egy úton, a kemény munkában hiszünk, számunkra ez hoz kézzelfogható eredményeket.

2015. szept. 1. 06:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/21 Költőnő? ***** válasza:
48%
sry, az elsőt nem láttam h elküldte volna és már nem volt kedvem újraírni, ezért lett a második.:)
2015. szept. 1. 06:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/21 Kései Sirató ***** válasza:
Keress munkalehetőséget Angliában, vagy Írországban, használd ki, hogy beszélsz angolul és menj ki dolgozni. Én ezt tenném, új életet kezdenék.
2015. szept. 1. 08:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 anonim ***** válasza:
100%

Kedves kérdező! úgy látom, fogalmad sincs, milyen egy pszihológus.

Nos: nem töm gyógyszerrel és nem fektet pszihiátriára.

Az a baj, hogy hiába mész külföldre. Hiába menekülsz. Apád nem fizikailag van veled, hanem ő a kis gonosz hang a fejedben, ami azt üvölti, semmirevaló vagy.

DE EZ K.U.R.V.À.R.A. NEM IGAZ!!!

A pszihológus abban segít, hogy a saját szemeddel lásd önmagad, ne pedig apád szemén át.

A leírásodból én egy ilyen nőt látok:

kedves, törődő,akiben rengeteg szeretet lakik, de torz önképű, mártír, aki képtelen magát szeretni.

Ha a lábad eltörik evidens, hogy orvoshoz mész, röntgen, gipsz, gyógyulás, fizioterápia.

Neked a lelked tört meg. Hosszabb folyamat, de meggyógyulhatsz.

Javaslom neked Susan Forward- Mérgező szülők c. könyvét.

Nagyon drukkolok neked!

2015. szept. 1. 11:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/21 anonim ***** válasza:
Írtam volna neked egy kétsoros privátot, de ha ennyire elzárkózol előle, akkor hagyom.
2015. szept. 1. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/21 anonim ***** válasza:
Nem köteledni akarok,4-es válaszoló,de aki pórul járt Mexikóban anno az Trockij volt és nem Gorszkij. :-) Előbbi menekült el Sztálin elől Mexikóba,de sajnos egy ügynök rátalált,és jégcsákánnyal agyonverte.Szegény.
2017. okt. 9. 08:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/21 anonim ***** válasza:
Azóta mizu kérdező?
2017. okt. 9. 09:25
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!