A párom szülei nem nézik jó szemmel, hogy én, nő létemre 8 évvel idősebb vagyok a páromnál. Soha nem fognak észhez térni?
Már akkor sem örültek neki, mikor még csak találkozgattunk (a párom 18 volt én 26). Miután pedig megmondtuk nekik, hogy komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat, rövid sértődősdi után megszakítottak minden kapcsolatot a párommal. Azóta sem akarnak tudni róla, rólunk, csak ismerősöktől tudakolják, hogy szakítottunk-e már.
Miért nem örülnek, neki, hogy a fiuk boldog mellettem? Soha nem fognak beletörődni, hogy a fiuk nem egy korabeli lánnyal kezdett? Megéri nekik minden fontos dologról lemaradni ezért?
12 év után már tényleg mindegy, akár bele is nyugodhatnának a történtekbe.
Továbbra is azt gondolom, hogy ilyen esetben nem a korkülönbség az alapvető probléma, hanem az, hogy mit ad fel a 18 éves gyerek a kapcsolatért. Nagyon nem mindegy, hogy a 24 éves, szakmával/végzettséggel rendelkező felnőtt férfi választ 32 éves párt, vagy a 18 éves, akinek még meg kéne alapozni a jövőjét. Ha az idősebb barátnő támogatja ebben, ki tudja várni, hogy szakmát tanuljon, esetleg fősulit/egyetemet végezzen, oké, ilyen viszont szerintem kevés van. Ezért volt butaság választás elé állítani a srácot annak idején, ha marad otthon és tanul, úgyis kiderül, hogy a csajnak a fiú fontos, vagy az, hogy gyorsan legyen családja, egy jól irányítható férjjel. Ezt viszont előre nem lehet tudni, és érthető, ha a szülő nem örül annak a kilátásnak, hogy az értelmes gyerekből, akit 18 évig tisztességesen nevelt és taníttatna tovább, lesz egy szalag mellett minimálbérért güriző, elfásult felnőtt férfi.
Utolsó, neked szövegértési gondjaid vannak? Meg jó kis képzelőerőd? Honnan vetted, hogy fásult a férj?
Szerinted normális 12 évig ezt a "sérelmet" őrizgetni? A kedves szülők valószínűleg nem bírják feldolgozni, hogy nem lett igazuk, és ezzel nem tudnak szembesülni. Szánalmasak, és sajnálatraméltók, hogy így elpazarolják az éveket.
Én is 8 évvel vagyok idősebb a férjemnél. Amikor megismerkedtünk a férjem 20 éves és 28 éves voltam. Az én szűk családomban nem volt ez tragédia, viszont a férjem apja soha nem fogadott el. Ő is inkább kidobta a fiát, mert választás elé állította. Vagy én vagy az apja. Engem választott. Engem egyszerűen csak rib....-nak nevezett. Az anyósom viszont az első naptól kezdve megkedvelt, és ma is nagyon jóban vagyunk. A férjem apja több mint 10 éve halott már, mi meg lassan a 15-dik házassági évfordulónkat ünnepeljük.
Bevallom eleinte fájt, hogy a férjem apja ilyen ellenséges velem, de amikor kidobta a fiát, onnantól kezdve nem foglalkoztam vele. Az ő baja volt, hogy egyedül maradt.
Neked jó, hogy életed végéig öregasszonynak érezheted magad egy fiatalabb mellett? A lányok előbb érnek, a nők előbb öregszenek - nem elég ok arra, hogy azt tartsuk normálisnak, ha a férfi idősebb?
Értelmes nő nem egy kisfiúra vágyik, hanem olyan férfira, akire felnézhet, aki erősebb, tapasztaltabb, idősebb.
Egyedem B. ezen túl vagyunk. Mint az a későbbi hsz-ből kiderült: 12 éve élnek szeretetben, tehát ezt ne túrd fel mert noha igazad van, de vannak kivételek és itt pont úgy tűnik kivétel van. A probléma, hogy hogy a szülők nem bocsátják meg a kérdező létezését - ha nem az életkor lenne a különleges akkor az jönne elő, hogy van sapka nincs sapka - akiknek a másik emberrel kapcsolatban annak léte nem elfogadott, mindig talál valamit - ami nem olyan lényeges, mert azt magának sem meri bevallani, hogy milyen mély, ontológiai mélységű a gyűlölet oka.
Kérdező, engedd el a részedről a problémát, mindegy "megéri" vagy nem - nekik kéne ezt a kérdést maguknak feltenni, de akiben ennyi ideig a gyűlölet él, az már nagyon nehezen változtat ezen - mondhatni az "élteti"..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!