A párom szülei nem nézik jó szemmel, hogy én, nő létemre 8 évvel idősebb vagyok a páromnál. Soha nem fognak észhez térni?
Már akkor sem örültek neki, mikor még csak találkozgattunk (a párom 18 volt én 26). Miután pedig megmondtuk nekik, hogy komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat, rövid sértődősdi után megszakítottak minden kapcsolatot a párommal. Azóta sem akarnak tudni róla, rólunk, csak ismerősöktől tudakolják, hogy szakítottunk-e már.
Miért nem örülnek, neki, hogy a fiuk boldog mellettem? Soha nem fognak beletörődni, hogy a fiuk nem egy korabeli lánnyal kezdett? Megéri nekik minden fontos dologról lemaradni ezért?
" 40 és 46 évesen már pláne nem számít. "
Pedig de. Inkább baj. Mert a 46 éves csak azt hiszi, hogy ő örök fiatal, míg egy 26 valóban fiatal.:D
Óriási a különbség.
Még várom a kérdező válaszát, hogy mit dolgozik a srác, mert szerintem ez jóval összetettebb probléma, és nem csak a korkülönbségről szól.
18 évesen egy fiúnak a jövője érdekében még tanulnia kéne, legalább egy OKJ-t, technikumot stb. elvégezni, amit gondolom, a szülei vállaltak is volna. Viszont egy 26 éves barátnő nem feltétlenül akarja akár 2-3 évig eltartani a pasiját. Úgy tűnik, a srác összeköltözött a nővel, kérdés, hogy tanul, vagy elment valami gagyi betanított munkát végezni lóf.sz pénzért, hogy megéljenek.
Nos, ez utóbbit én sem nézném szülőként jó szemmel. És itt nem a csaj kora a lényeg, hanem az, hogy mennyire teszi tönkre a srác jövőjét a kapcsolat.
A párom most lesz 30 éves és ebből az alkalomból szerettem volna meghívni őket a születésnapjára. A telefont is lecsapta anyósom, mikor megtudta, hogy ki vagyok.
"18 éves sráccal hogyan szakítottak meg minden kapcsolatot?" Még otthon lakott, de választás elé állították, vagy én, vagy ők, ezért a párom összekapta a cuccait és hozzám költözött. Egy darabig még hívogatták, hogy nem ezt érdemlik, térjen észhez, úgysem tart sokáig stb., de 2-3 hónap után nem keresték többet és még a telefont sem, vették fel neki, ha látták, hogy ő az.
Nem azt várom el, hogy szeressenek, de legalább a fiuk miatt meg kellene próbálniuk feldolgozni a történteket.
A páromtól tudom, hogy minden vágyuk az volt, hogy unokájuk legyen. Nos, a legidősebb csemeténk idén kezdi az iskolát és még csak nem is látták soha.
Olyan nehéz elhinni, hogy tényleg megéri nekik ilyen szinten haragudni ránk.
No igen, 12 évig tényleg nem érdemes haragot tartani, pláne, ha valahol a szülők szúrták el az ügyet. Szerelmes, nagykorú srácot biztos, hogy nem állítottam volna ilyen választás elé, ennek csak egyféle, borítékolható kimenetele lehetett. Vannak sokkal cizelláltabb módszerek is.:-)
Most már te is szülő vagy, kérdező, annyit azért hadd kérdezzek, ha nem titok, hogy a párod azt csinálja, amit eredetileg szeretett volna? Munkára gondolok. Befolyásolta ezt a kapcsolatotok? Csak azért kérdezem, hogy a szülői motivációt (ami a kapcsolat ellenzését okozhatta annak idején) jobban érted most, mint akkor?
Egy 26 éves lánynak befellegzett? Előtte is ott az élet! Én idősebb vagyok, és nem vágyom gyerekre vagy férjre.
Nem értem, hogy egy 18 éves előtt milyen "élet" van, amibe nem fér bele egy párkapcsolat. Na mindegy, eldöntöttétek, hogy mi van.
Én csak 4 évvel vagyok idősebb (N), mint a párom.
Tartjuk a kapcsolatot, de soha nem fog beletörődni az anyósom, hogy én vagyok az "öregebb", ahogy ő mondja.
Minden fényképünkről megjegyzi, hogy látszik, hogy én vagyok idősebb. Kb. mintha kisnyugdíjas lennék.
Szóval, lehet, hogy ne is bánd, hogy így van. Én nyelek, de csak negatívat kapok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!