Ti mennyire kritizáljátok a szüleiteket?

Én egy tisztelettudó lány vagyok,szóval nem beszélek anyával csúnyán,meg hasonlók. Csak néha mostanában indulatos vagyok,és apához hasonlított,mert ő mindig mindenen felkapja a vizet. Én meg sokszor dühösen -de nem kiabálva- mondom el,h mit nem csinál jól. Például idegesít az,ami apát is,hogy anya folyton széthagyja a hálószobában a fogpiszkálókat,és ezt indulatosan mondtam,meg amikor leszólított minket egy csaj,aki azt mondta,h piackutatást végez,és aztán ránk akart tukmálni valami termékbemutatót,és én néztem anyára,hogy na, mondjad már,hogy nem érdekel,és menjünk már,holott láttam rajta,h ő is menni akar. Aztán végül én mondtam a csajnak,h nem,köszönjük. Végül mikor elmentünk,valamiért dühös voltam,és mondtam neki,h miért nem hagytad ott? Miért nem tudtad mondani,h nem,köszönöm? Tudom,ezek így elég hülyén hangzanak,hogy ezek hülyeségek.... De néha van úgy,hogy így mondom el neki. Viszont egyik nap meg olyan volt,h sajnos nem tudja,h sminkben mi áll jól neki(nem is sminkel sokat),szóval megemlítettem neki kedvesen,h majd következő alkalommal én akarom neki megcsinálni,és hogy mit hogy kéne,meg neki mi állna jól. Ezt így normálisan meg tudtam mondani.... De így belegondolva az zavarja őket,h most már van véleményem,és ezeket meg is mondom,talán kicsit indulatosabban. De ezt apától örököltem. Alapjába véve nagyon nyugodt természet vagyok.

Amúgy anya nagyon jól főz,szóval nem az. Most itt még az is eszembe jutott,h én a haverokkal,osztálytársakkal való hangulatot tartom itthon is. Mert oké, ez nem ugyan az,de lehet,h ezért kritizálom őt,mert már megszoktam,h az ilyen korú "gyerekek" mindig egymást kritizálják?

Persze. :) Szeretem őket.Nem is akarom,hogy elfajuljon.