Mi lenne a megfelelö megoldás? Már nagyon nehéz elviselni azt ami megy. Bővebben lent.
Már régóta megy a családban az örökös veszekedés, szitkozódás. Gyermekkorombol nem emlékszem szinte semmi pozitivumra, csak arra, hogy bármilyen kicsi rosszat is tettem, azonnal jött a büntetés. Értem itt ez alatt, hogy rossz jegyet vittem haza (3tol lefele, olyklt még a 4es i) egyből az ordítás ment anyukám részéről meg az eltiltás szinte mindentől. Megjegyzem társaságba se nagyon járhattam alapból sem mert az iskola rovására menne - ez volt a kifogás. Aztán munka és család mellett elvégezte a főiskolát. Rosszabb lett a helyzet. Még lekezelőbb mindenkivel, igaza csak neki lehet, ő a parancsnok mindenkinek meg kell huznia magát a házban és elviselni hogy mindennek úfy kell lennie ahogy anyum akarja. Hogy ő család és munka mellett megcsinálta nekem meg az a dolgom hogy tanuljak de lusta vagyok és csak szarok rá. Mert nem voltam soha kitűnő. Jogot rám akarta erőltetni, ha valami nem ugy van ahogy a pillanatnyi szél hozza már orditás megy; megbeszélni sem lehet, mert akkor is.
Mindent megcsinálok amit kér de sokszor miutan hazajön azt keresi mi nincs kész ęs köti az ebet a karóhoz hogy ő megmondta vagy ha nem török meg akkor lehetne annyi eszem hogy ezt ne kelljen mondania. Aztán az érettségim se jó neki ( miért várnék mást), az új iskolámbann pedig van ismerőse ahol szól hogy figyeljenek oda (idézem) "a hülye gólyára". Ha már ellenőrzés. Mindig mindent tudni akar 19 évesen sulibol hazaérve fel kellett hivjam amig ki nem borultam, hogy ez tulzás. Bármi rossz történik minden az én hibám veréssel fenyeget vagy azzal hogy párom mehet el a háztól. Körülöttünk mindenki azt mindja hogy el van szállva magától meg minden... szüleivel összeveszett majd 2 éve nem beszél... és a legjobb úton halad afelé, hogy igy járjon velem.
Segitsetek! Ügyes és büszke vagyok a sulis eredményére szeretem mert az anyám mégiscsak meg azért párszor jófej is... DE hogy folyton belerúg az emberbe, fenyeget, állat haláláért ember betegségéért engem okol ezt nem bírom meg hogy kitalál dolgokat és azért haragszik... hogy beszéljem ezt meg vele? Elmenni nem akarok nagyon de ha muszáj megteszem... hogy vezessem rá erre?
19/L
Igen, ezt szeretném a tudtára adni. Hasonlítunk valamennyire de a fő különbség az, hogy velem lehet beszélni, meg én élből így állok hozzá, ha bajom van és másnak is, megbeszéljük. Tűrök nagyon sokáig, 1x azonban elborul az agyam és akkor vége. Érzem, hogy ez a pont közel van.
Kultúrált módon szeretném, minél előbb elintézni ezt. Amíg nem késő.
Csak a baj az, ha le akarsz vele ülni beszélni, egyből ordibálni fog. Mindent megcsinálok amit kér, mond, többet is mégis mindig azt keresi mi az amibe beleköthetne. Ismerősök közül is majdnem mindenki mondja hogy nagyon átesett a ló másik oldalára.
Tudom, hogy nem kötelező és nem is akarok egyfolytában velük élni. Máskor viszont segít. Reggel felkel jókedvvel 1 órával később meg mint akibe vipera mart és tart jó sokáig. Ezzel kéne valamit kezdni, mert nem csak rólam van szó.. ha én elmegyek, akkor apámat fogja még jobban kipécézni és lelki terrorban tartani...
11/13-as teljesen így van!
Kövi hozzászóló.. most vannak 1 hete balatonon és a vicc az hogy folyamat felhívogat ugyanúgy ugyanúgy osztogatja a parancsait ugyanúgy csinál mindent...
Én megpróbálok a kérdésedre válaszolni...
Sehogy nem tudod vele megértetni, hogy gáz, amit csinál. Vannak ilyen emberek, a szar se elég büdös neki, zsarnok, uralkodó stb. Az én anyám pont ugyanilyen volt.
Én már rég nem élek vele, utólag próbáltam neki elmondani, hogy mennyire gáz volt, a mai napig azt hajtogatja, hogy én túlzok, és különben is én voltam a hülye.
Szerintem a Te anyukád is a saját frusztrációját, boldogtalanságát éli ki rajtad. Nem fog változni, és bármit mondasz, szerinte ez így van jól...
14/15-ös. Valahogy így. Néha igaza van azt el is ismerem.
És ez a mindig én vagyok a hülye ez is. Szóval akkor ne fűzzek nagy reményt ahhoz hogy sikerül normálisan megbeszélni?
Amíg otthon laksz, sajnos nem fogad el önálló, felnőtt egyénnek.
Ugyanezen mentem keresztül. A kapcsolatunk normalizálódott, miután elköltöztem, és úgy kéthetente fél napig normálisan tudunk beszélni.
A kollégiumban is lehettek egy szobában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!