Éreztétek már úgy, hogy az egész gyermekkorotok egy katasztrófa volt? A gyermek éveknek kéne a legszebbeknek lennie nem? Mégis, mikor visszagondolok, annyi szar dolog jön fel bennem. Kihatással voltak a rossz dolgok a későbbi életetekben?

persze. Nálam pl pszichológus segítsége kellett, h rádöbbnejek, h az elcseszett gyermekkorom miatt mit művelek a saját felnőtt életemmel... Vki azt írta fentebb, h már nem tud rajta változtatni. Nos, a múlton valóban nem lehet, ez tény. Képtelenség is. Viszont azon lehet és kell is, hogy ennek mekkora befolyást engedek a jelenemre. Sajnos ha nem ismerjük fel a saját felelősségünket a saját felnőtt életünkért, nem tudunk dolgozni a hibáinkon, a következményeken, mert ezen tényleg nem tud változtatni senki más, csak mi. A szülők sajnos ritkán változnak, legtöbbjük halálukig olyan marad, amilyen volt. S ha nem ismerjük fel időben, h mi történik, hasonló v épp ugyanolyan v akár teljesen ellentétes hibákat tudunk elkövetni a saját gyerekeink esetében és adjuk tovább a rendellenes mintákat.

Nem változtatnék, pedig katasztrófa volt a gyerekkorom. A szüleim próbáltak mindent megadni és rengeteg különórára járattak egy olyan városban/környéken ahol szinte minden gyerek mélyszegénységből jött. Sokan gyűlöltek már azért, hogy hangszert tanulhattam, nyelveket. Ki voltam közösítve 1-12.-ig, néha tettlegességig is javult (összerugdostak, lökdöstek). Nem forgatnám mégsem vissza, mert így tanultak meg küzdeni és most, hogy felnőttként már nem tesznek alám semmit (és nem is tudnának) mindenemért én harcolok. Persze, kihatással voltak ezek a dolgok az emberi kapcsolataimra, nincsenek barátaim és nem tudom a máson (rajtam) vicceskedő, humorosnak szánt megjegyzéseket kezelni. Mindenki értetlenül áll, hogy miért sértődök meg rajta, de volt, hogy örökös veszélyhelyzetre kellett felkészülnöm (úgy 13-14 évesen, mert akkor így kóstolgattak és ha nem volt ott senki bántottak) és ez belém égett, ahogy a cigánygyerekek dobálnak kővel hazamenet. Most egy olyan szervezetnél dolgozok, ami a nők elleni bántalmazással foglalkozik, hogy segítsünk az áldozatoknak. Ha annak idején nem gyötörnek, talán másfelé megy az életem.