Mit lehet ilyenkor tenni, mi a helyes? Megorulok a szuleimtoli. (tobbi lent)

Szerintem egy adott pillanatban beszelj MINDKETTOJUKKEL. Mondd el neki azt, hogy mit erzel ilyenkor nap mint nap, es hogy neked ez mennyire rossz, es elviselhetetlen. Viszont MINDEN kapcsolatban vannak konfliktusok, ez elkerulhetetlen. Csak hogyha mar odaig fajul a helyzet, hogy mar tenyleg sirni tudnal akkor szolj nekik.

Én is azt tanácsolom, hogy beszélj egyszerre mindkettőjükkel. Nekik nyilván egymással ill. saját életükkel van a "bajuk", tehetetlennek érzik magukat, mert már elmúlt a valódi fiatalság és talán egymást is kezdik unni. Ez szinte természetes. Nyugodtan mondd el nekik, hogy te mindkettőjüket szereted és azt is tudod, hogy ők mindketten tényleg szeretnek téged. Csak vegyék figyelembe, hogy az embert nagyon bántja, ha azok veszekednek egymással, akiket az ember szeret. Remélhetőleg megértik.

Beszélj velük, hogy nyugodtabb légkörben szeretnél élni, próbáljanak meg viselkedni, higgadtabban megbeszélni, ha bajuk van egymással. Menjenek családterápiára például. Nem veszítenek vele semmit.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, próbálj meg velük leülni és egyszerre beszélni. El kéne érni, hogy tényleg BESZÉLGETÉS legyen és ne ugorjanak egymás torkának. Tisztességesen beszélni egymással, végighallgatni egymást, nem egymás szavába vágva mocskolódni. Sajnálatos, hogy apukád szerint az a megoldás, hogy elvárja, hogy "kussoljatok", illetve az, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik. Még akkor is, ha utóbbit esetleg nem gondolja komolyan. Csak előtted szoktak veszekedni, vagy a család/barátok előtt is? Ha esetleg más is tud ezekről az elfajult veszekedésekről, lehet, hogy érdemes lenne bevonni őt is. Ha például van olyan rokon, aki semleges tud maradni, kérheted a segítségét. Tiniként ugyanis nem könnyű kiállni a szüleiddel szemben. Ha nem képesek leülni veled beszélni, és végighallgatni téged, akkor esetleg az iskolai pszichológushoz is fordulhatsz, vagy kérhettek segítséget a helyi családsegítőtől is. Az más kérdés, hogy hajlandóak lennének-e elmenni... Remélem, hogy rendbe jönnek otthon a dolgok. Kitartás!

Próbálj meg velük beszélni. Ha tényleg ilyen játszmázós típusok, akkor persze ezt is egymás fejéhez fogják vágni és egymást fogják vádolni hogy tönkreteszik a gyereket, de legalább te korrekt voltál és elmondtad mit gondolsz. Amúgy meg passz, mégha csak 15 is vagy, esetleg van kolesz a gimidnek, vagy egy másik jónevű bentlakásos helyre átjelentkezni? 3 év nem tűnik soknak csak az a baj hogy a legmeghatározóbb évek a személyiségfejlődésben. Pl ha ezt kell még nézned ilyen sokáig meglehet hogy az életben nem találsz egy jó társat mert rettegni fogsz a veszteségtől vagy minden veszekedéstől.

Eléggé ismerős a helyzet, nálunk is ez van. Ha gondolod írj nyugodtan, hátha tudok segíteni.