Vajon azt akarja tudat alatt már, hogy elköltözzek?

Előre leszögezem, nem tudnék még egyedül albérletet fenntartani, kevés hozzá a fizetés. De amúgy nagyon szívesen költöznék már, szóval ezen lépjünk is túl.

A helyzet a köveetkező. Anyámnak az elmúlt hónapokban egyszerűen minden rossz, akármit csinálok, akármit mondok, ahogy mondom, amikor mondom, amit nem csinálok... Minden. Cserébe meg hallgathatom az állandó panaszkodást, hogy melyik kollégája miért hülye, ki miért hülye úgy mellesleg, ki miért szar. Minden áldott nap és már borzasztóan unalmas, nem lehet egyszerűen másról beszélni, mert akkor ismét elérünk a "nem jó amit mondok, ahogy mondom" történethez. Mindenen megsértődik.

Már nem egyszer felmerült bennem, hogy lassan le kéne válni egymásról, még érlelődik maga a gondolat, de akaratlanul is már felmerült bennem, hogy anyám ugyanezt akarja, csak talán nem tudatosult benne és azért ilyen velem...

Mindezek mellett amúgy a fizetésemből haza is adok kajára meg rezsire, hétvégén csinálok házimunkát, mert hétköznap sokáig dolgozom és este 7 előtt nem sűrűn érek haza (mindenki más már órák óta otthon van ilyenkor), szánom-bánom, de ilyenkor nem nagyon állok már neki házimunkát csinálni, mikor már már rég otthon van. Nyilván ha van kb 3 tányér meg 1 pohár és mindenki csak feküdne, azt elmosom vagy kiteregetek azért.

Ti mit gondoltok erről?