Szülők, ti adnátok így pénzt a 20 éves lányotoknak?
November óta nem dolgozom, akkor is csak részmunkaidőben voltam 3 hónapot. Nem szórom a pénzt, az akkor megkeresett pénzemet élem fel most is, de már alig van.
Eltartanak, de ruhát pl magamnak kell vennem, cipőt ők veszik, de így is át kell gondolnom, hogy például elmehetek-e moziba havonta egyszer, vagy most nem fér bele.
Nagyon ritkán kapok pénzt, nem is vágyom nagy összegre, elég lenne heti 1000 ft, annál többet nem nagyon költök.
Munkát amúgy nem találok azóta sem, nem kellek sehova.
válasza:
válasza:A szüleid tudnak támogatni? Ha igen, akkor miért kéne elmenned egy legalja melóra?
Azt megértem, ha valakinek a családja a számlákat sem tudja fizetni, de azért nem hiszem el, hogy a 20(!) éves gyereket nem lehetne minimálisan segíteni, ez teljesne normális manapság.
válasza:"de azért nem hiszem el, hogy a 20(!) éves gyereket nem lehetne minimálisan segíteni"
De a kérdés, hogy miben segíteni?
Hogy tanuljon, fejlődjön, minél előbb sikeresen önállósodjon, hogy elindulhasson az életben?
Gond egy szál se, segítem benne.
Viszont a kérdezőnél úgy tűnik arra kell a pénz, hogy még kevésbé legyen motivált a továbblépésben!
Úgy tűnik, hogy belefáradt, kilátástalan és csak egy kicsit kényelmesebben szeretne vegetálni (!), ezért kérne pénzt.
Kifogásokat gyárt, nem töri magát, de egy kis mozizást kibírna.
Hát, nem.
Ez nem segítség a szülő részéről, ha ebben támogatja!
Volt ilyen ismerősöm. A vége az lett, hogy 35 évesen is még a szülei nyakán. Nem tanul, nem dolgozik, beéri azzal, hogy otthon sorozatokat néz, macskázik, könyveket olvas. Valós szociális élete nulla, csak a neten barátkozik.
válasza:Persze hogy adnánk, ha kell, többet is.
Ha meg tanulsz, akkor pláne nem garasoskodnánk: elsősorban azt várnánk el, hogy jól tanulj, és bíznánk benne, hogy utána, azzal a képesítéssel már találsz állást. Addig meg természetes, hogy segítenénk.
válasza:Én azt a filozófiát vallom, hogy egy szülőnek támogatnia kell a gyerekét addig, amíg az nem talál egy stabil pályára. Persze, el kell engedni valahol a kezét, de addig nem árt neki némi anyagi támogatás. Nem anyagi támogatást pedig még utána is adhat, egy gyereknek mindig szüksége lesz valamilyen szinten a szülőjére. Ez filozófia, ne is menjünk bele.
Persze a mérték nem mindegy. Kis korában még mindent a szülő vesz meg neki, később már egyre kevesebbet. De valamennyit nem árt ha ad akkor is. Szerintem a gyerek (és főleg ma) nem tud önállósulni olyan könnyen, és amíg ez nem valósul meg teljes mértékben támogatni kell.
Persze ez oda-vissza alapon működik. Hiszen később a szülő is rászorulhat anyagi támogatásra, vagy talán még többre is (gondoljunk az idősekre!), és akkor a gyerek fog adni neki.
Szerintem úgy egészséges, ha valahol az adok-kapok dolog oda-vissza működik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!