Mit tegyek, ha nem engedik? (továbbtanulás)

#1: nem lesz hátrányom belőle, de ha nem szeretném azt csinálni, akkor teljesen felesleges időpocsékolás az a 2 év.

#2: anyukám rögtön ordítani kezd, ha szóba jön a dolog. Az éneklés nálam csak hobbi,és az is marad. Egyébként állítólag már régóta asztmás vagyok, legalábbis az orvos azt mondta, hogy gyerekkorom óta megvan. (Sok tüdőgyulladásom is volt, a legutolsó idén télen, nem tudom mennyire játszik közre.)

Nem volt még rohamom,remélem nem is lesz,de köszönöm válaszod.

#3: szerintem sincs értelme, eléggé makacs, és önfejű tudok lenni ilyen téren, ezt apukámtól örököltem. A nyolcadikas továbbtanulásomban még tudott befolyásolni anyukám, de ebben nem fog.

#4: köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk. Az egyetlen dolog ami megakadályozhat, hogy felvegyenek, az csak is a lustaságom lehet,de az meg nem fog felettem győzedelmeskedni. Gratulálok, hogy sikerült elérni a célodat.:)

#5: kedves ötös, nagyon rendes vagy, köszönöm a bíztatást, remélem tényleg büszke lesz inkább, mintsem haragos.

#6: drága hatos! Január elején leszek 19 éves, a jelentkezés február eleje/közepe táján lesz, tehát a korom már nem akadályozhat meg. Viszont anyukám nevelt fel,ő öltöztetett,etetett stb. Ezért kissé hálátlannak érzem magam, de.. Ha hagyom, hogy az ő akarata érvényesüljön,akkor életem végéig felfogja hozni, hogy az ő választása. Viszont ha a szülésznő szakmába belebukok, akkor "én megmondtam". Kellene az aranyközépút..talán kötök vele olyan kompromisszumot, hogy először szülésznő képzés, utána megyek gyógymasszőr képzésre, vagy fogalmam sincs.

Annyival látja jobbnak,hogy ez az ő be nem teljesült vágya, és azt akarja, hogy én valósítsam meg.

Bármikor szóba kerül a szülésznő képzés azt vágja a fejemhez, hogy annyi empátia nincs bennem, mint egy szék lábában,valamint csak magamra tudok gondolni. Na már most ha ez valójában így lenne,akkor idegenvezetőnek se lennék jó, mert nyilván letojnám az embereket. De ez nem így van. Legalábbis megkérdeztem pár embert, barátokat, ismerősöket, elfogulatlanokat, elfogultakat, és egyáltalán nem azt mondták, amit édesanyám. Persze, ha a helyzet megköveteli tudok nagyon bunkó is lenni,de nem várandós kismamákon fogom gyakorolni eme tehetségemet.

Ja meg azt kérdezte, hogy nekem ilyen hajlamaim vannak-e, hogy az elkövetkezendő 40 évben alsófertájakat akarok bámulni?! Szerintem ez nem arról szól. Ha ilyen hajlamaim lennének nőgyógyásznak mennék egy alapos pszichológiai kivizsgálás után. Szerintem a szülésnél pont nem a punci a lényeg, hanem a picibaba.