Ilyen esetben próbálkoznál a kölcsönkéréssel?

Lakásra gyűjtünk ezerrel, nagy lemondásokkal. 260 ezres bevételünkből 100-at minimum félre rakunk, és közben albérletben élünk.

De még mindig kell az önerőhöz. Most akadt egy lakás, ami méretét és adottságait tekintve épp az, amit akarunk, ráadásul a város azon részén, ahol akartuk. De még kellene úgy 300 ezer az önerőhöz, plusz az egyéb költségek. (Az illetéket mondjuk első lakás és 35 év alatti voltunkból kifolyólag féláron megúsznánk, és kamatmentes törlesztésben fizethetnénk).

A szüleinktől egy büdös fillért nem kaptunk, magunk indultunk el az életben. Amink van, minden saját erőből van.

A férjem szülei nem tudnak segíteni, hónapról-hónapra élnek, de nem is akarnának, mert ha véletlen pénzhez jutnak (legutóbb örökség), egy fillért nem adnak a gyerekeiknek, inkább elköltik valami baromságra, aztán sajnáltatják magukat, hogy sok a vízszámla.

Az én szüleimnek amennyire tudom, van megtakarításuk (de csak apám dolgozik), meg apám nevén egy fél ház a szülei örökségében, értékes szántóföldek (amiket hiába ajánlottak értük szép összeget, eddig nem adott el), erdőrész.

Viszont jó ideje nem járok hozzájuk, így érdekes lenne ilyen kéréssel betoppanni... Apámmal néha találkozunk a bolt parkolójában, de ennyi. Anyám alkoholista, kikészített engem, amíg otthon laktam. Pl. mindig azt kérdezte, mikor húzunk már el onnan, most, hogy már két éve külön lakunk, nem érti, miért nem járok haza.

Apám biztos segítene, ha tudna, azt hiszem. Felőle lakhattunk volna otthon, sőt, haragudott is érte, hogy albiba költöztünk, de anyám miatt és a bejárás miatt úgysem volt más választásunk.

De úgy érzem, hiába az álmaim lakása, nem lenne pofám most meg csak a pénzért megjelenni ott.

Egyébként én csakis kölcsönbe kérnék pénzt, még kamatot is fizetnék. Bátyám is egy opció, ő agglegény, távol dolgozik, de tanárként nyári szünetben a szüleinknél van. Viszont ő bogaras és magának való, sem velem, sem húgommal nem áll szóba - aminek okát nem ismertette senkivel. (a szüleinkkel sem tárgyal). Neki tudom, hogy sok pénze van, hisz nem költ semmire. Tőle megint nem hinném, hogy kérhetnék.

Egyszerűen meg vagyunk lőve. A lakást, amit kinéztünk, tuti elhappolják, nem lesz meg kb. fél év múlva. másfél, de inkább 2-3 millióval olcsóbb az ilyen méretű és kategóriájú lakásoknál. 2 szobás, rosszabb állapotú lakás árán adják.

Megérné emiatt földön csúsznom? :/ Úgy érzem, nem lenne helyes. Mindig azt mondtuk, magunk erejéből boldogulunk, de közben arra gondolok, ha ez a lakás elúszik, akkor még gyűjthetünk jó sokáig...

Az meg olyan nyilvánvaló lenne, ha csak azért odamegyünk, hogy lekezdjem újságolni, hát lakást vennénk, de nincs még elég önerőnk... Nem szeretem a mellébeszélést.

Ti mit tennétek?