Próbálkoznál még babával 2 vetélés és egy beteg magzat után (meg kellett szakítani a terhességet élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenesség miatt), ha már lenne egy gyereked?

Nagyon sajnálom.

Nehéz kérdés. Attól függ, hogy a férjem mennyire állna mellettem és hány éves lennék. Genetikai tanácsadásra is el kellene menni.

Nekem két egészséges gyerekem van. Újra férjhez mentem, a férjemnek még nincs babája.

Nagyon nehéz ez a kérdés. Én is kétszer vetéltem eddig, mármint elhaltak a babák. Nehéz ezt elfogadni, főleg úgy ahogy nálad történt, hogy kiderült nem lett volna egészséges.

Ha neked is új kapcsolatod van, akkor lehet hogy valami genetikailag nem stimmel. Egy spermavizsgálat hasznos lenne szerintem. Én is elküldtem a férjemet, januárba megy vizsgálatra. Nem akarok én se több fájdalmat hiába való módon elviselni. Nem mindegy sem az érzelmi, sem a fizikai oldala ennek.

Nem... felelőtlenség lenne. Még ha fejlődőképes magzat lenne is, akkor is 90% az esély rá, hogy súlyos beteg lesz, mivel egyértelműen van valami genetikai gubanc az anyukánál. Szerintem annyira nem nagy tragédia, ha csak egy gyermeke van az embernek. Évente elveszíteni egy magzatot viszont az, főleg, ha a sok próbálkozástól még valami baja is lesz az anyukának. És ez most nagyon csúnyán fog hangzani, de inkább legyen csak egy egészséges gyerek, minthogy összejöjjön még egy rendellenes magzat, és szülessen egy súlyosan sérült gyerek, aki élete végéig egy kerekes székben fog szenvedni, a kitartó szülei meg elfelejthetik az életüket, meg a gyerekét is, mert a nyáltörölgetésen és a terápiákon kívül nem marad semmi. De ha pl. véletlenül "csak" autista lesz, akkor is végignézhetik, hogy közösíti ki a társadalom, és hasonlók. És ezek még azok az eshetőségek, amikor legalább életben marad a gyerek.

Szóval nem azon kell elgondolkodni, hogy magukat mennyi fájdalomnak teszik ki, hanem hogy ha a sok génhibás próbálkozásból születik egy ilyen beteg gyerek, akkor ő mennyi fájdalmat fog átélni. Tudom, hogy az emberek nagy része szereti elhitetni magával, hogy a fogyatékkal élők boldogok és jó nekik így, de elárulom, hogy rohadtul nem.

Én egy egészséges gyerek után vesztettem el egy babát. Nem derült ki mi okozta, de teljesen kikészültem. Nagyon féltem, hogy ha lesz még babánk esetleg baja lesz. De csak akkor tudtam túltenni magam a "veszteségen" mikor pozit teszteltem. A terhességet végig idegeskedtem, hogy mi lesz, és csak akkor nyugodtam meg mikor megszületett.

Én elmennék genetikai tanácsadásra, és azután döntenék. Ha nagy esélye, hogy beteg lesz vagy nem marad meg, akkor lehet hogy nem próbálkoznék.