Ilyen esetben próbálkoznál a kölcsönkéréssel?
Lakásra gyűjtünk ezerrel, nagy lemondásokkal. 260 ezres bevételünkből 100-at minimum félre rakunk, és közben albérletben élünk.
De még mindig kell az önerőhöz. Most akadt egy lakás, ami méretét és adottságait tekintve épp az, amit akarunk, ráadásul a város azon részén, ahol akartuk. De még kellene úgy 300 ezer az önerőhöz, plusz az egyéb költségek. (Az illetéket mondjuk első lakás és 35 év alatti voltunkból kifolyólag féláron megúsznánk, és kamatmentes törlesztésben fizethetnénk).
A szüleinktől egy büdös fillért nem kaptunk, magunk indultunk el az életben. Amink van, minden saját erőből van.
A férjem szülei nem tudnak segíteni, hónapról-hónapra élnek, de nem is akarnának, mert ha véletlen pénzhez jutnak (legutóbb örökség), egy fillért nem adnak a gyerekeiknek, inkább elköltik valami baromságra, aztán sajnáltatják magukat, hogy sok a vízszámla.
Az én szüleimnek amennyire tudom, van megtakarításuk (de csak apám dolgozik), meg apám nevén egy fél ház a szülei örökségében, értékes szántóföldek (amiket hiába ajánlottak értük szép összeget, eddig nem adott el), erdőrész.
Viszont jó ideje nem járok hozzájuk, így érdekes lenne ilyen kéréssel betoppanni... Apámmal néha találkozunk a bolt parkolójában, de ennyi. Anyám alkoholista, kikészített engem, amíg otthon laktam. Pl. mindig azt kérdezte, mikor húzunk már el onnan, most, hogy már két éve külön lakunk, nem érti, miért nem járok haza.
Apám biztos segítene, ha tudna, azt hiszem. Felőle lakhattunk volna otthon, sőt, haragudott is érte, hogy albiba költöztünk, de anyám miatt és a bejárás miatt úgysem volt más választásunk.
De úgy érzem, hiába az álmaim lakása, nem lenne pofám most meg csak a pénzért megjelenni ott.
Egyébként én csakis kölcsönbe kérnék pénzt, még kamatot is fizetnék. Bátyám is egy opció, ő agglegény, távol dolgozik, de tanárként nyári szünetben a szüleinknél van. Viszont ő bogaras és magának való, sem velem, sem húgommal nem áll szóba - aminek okát nem ismertette senkivel. (a szüleinkkel sem tárgyal). Neki tudom, hogy sok pénze van, hisz nem költ semmire. Tőle megint nem hinném, hogy kérhetnék.
Egyszerűen meg vagyunk lőve. A lakást, amit kinéztünk, tuti elhappolják, nem lesz meg kb. fél év múlva. másfél, de inkább 2-3 millióval olcsóbb az ilyen méretű és kategóriájú lakásoknál. 2 szobás, rosszabb állapotú lakás árán adják.
Megérné emiatt földön csúsznom? :/ Úgy érzem, nem lenne helyes. Mindig azt mondtuk, magunk erejéből boldogulunk, de közben arra gondolok, ha ez a lakás elúszik, akkor még gyűjthetünk jó sokáig...
Az meg olyan nyilvánvaló lenne, ha csak azért odamegyünk, hogy lekezdjem újságolni, hát lakást vennénk, de nincs még elég önerőnk... Nem szeretem a mellébeszélést.
Ti mit tennétek?
válasza:A férjed szüleiről, családjáról nem írtál, velük mi van?
A tieidtől biztos nem kérnék, ha ilyen rossz a viszony. Mondjuk azt megjegyezném, hogy ha édesapádat szereted, nem értem legalább őt nem látogatod, beszélsz vele...szomorú.
Munkahelyen előleg esetleg? Ha minden hónapban 100-at félretesztek legalább, és mondjuk kaptok előleget is, akkor 2 hónap alatt meglenne.
Még valami: ha kölcsön nem tudnék kérni, én megpróbálnék vagyontárgyakat pénzzé tenni. Régi nem hordott aranyékszerek, esetleg okostelefont eladni és egy olcsóbbat, használtat venni helyette... stb. 50-100.000 simán összejöhet ilyesmiből is, és nektek már tényleg alig hiányzik valami.
válasza: válasza: válasza:Megértem a dilemmádat, viszont azt gondolom, hogy ez egy jó alkalom lehet arra, hogy legalább apukáddal helyreállítsd a kapcsolatot. Végül is a probléma elsősorban édesanyáddal volt.
Meg lehet próbálkozni azzal, hogy kértek fizetési előleget mindketten (általában egyhavi fizut lehet kérni, amit 3 részletben vonnak vissza), közben pedig felhívod édesapádat, hogy szeretnéd neki megmutatni az első saját otthonotokat, nézze meg, mit szól hozzá, és szívesen látjátok őt ott. Azt is nyugodtan elmondhatod, miért nem jársz haza (bár ő is tudja.) Azt gondolom, hogy ha megtudja, milyen nehézségek árán spóroltátok össze a lakásra valót, valószínűleg fel fogja ajánlani magától is a segítségét. Nyugodtan elmondhatod neki, milyen dilemmában voltál, és nem akartál tőle kérni, pedig ez nektek életbevágóan fontos.
Akár olyan javaslatot is tehetsz, hogy ha sor kerül rá, a hagyatéki tárgyaláson ezt a pénzt beszámíttatod az örökrészedbe, mint már kézhez kapottat. Akkor értelemszerűen nem kell visszafizetned, írtok róla papírt esetleg és kész.
Nem kötelessége téged támogatni, ugyanakkor bátyád most is hazajár nyárra, húgod is otthon van, ha jól értettem, téged meg anyád elzavart otthonról és koplalsz, hogy önerőből lakást végy, azt gondolom, hogy nem igazságtalan, amit kérsz. Ha őszinte vagy vele, nem kell kínban érezned magad, és legalább vele normalizálhatnád a kapcsolatot, mindenkinek jó, ha legalább részben van egy szerető családi háttér mögötte. Apád se lehet túl boldog egy alkoholista feleséggel és egy magába borult fiúval.
A CSOK játszik, de a CSOK nem önerő. Még akkor sem biztosan az, ha megvan a gyerek, aki után igénybe veszik, de az előre vállalt gyerek esetén a CSOK az önerőn túl számolandó. Tudjuk, utánanéztünk.
2. válaszadó: De, írtam a szüleiről. Persze megértem, hogy ennyi sok szöveg közt elveszett, de ott van.
Munkahelyemen 60 ezer forint előleget lehet kérni. Azzal nem vagyunk előrébb, ráadásul ülnek rajta 2-3 hónapot, akkor már nem oszt, nem szoroz. A munkáltatói lakáshitel azért nem játszik, mert azon meg fél évet ülnek, minimális esély rá, hogy megkapom, akkor is jelzálogot vennének fel a megvett ingatlanra, tehát nem vehetnék fel banktól lakáshitelt. (ők meg nem adnának annyit, amennyi önerőn túl kellene nekünk.) A férjeméknél nincs fizetéselőleg.
Nincs olyan dolgunk, amit el lenne érdemes adni. Az asztali számítógépünk pl. sokba fájt, de töredékéért adhatnám el. Telefonokat ugyanilyen okból nem értékesíteném. Eleve alsó kategóriásak, az eszmei értékük nagyobb. De utána sokkal többe kerülne pótoltatni, márpedig az asztali számítógép jelenleg az egyetlen elérhető hobbi nekünk. Tévénk nincs, nem járunk sehova, és a gépet még akkor vettük, amikor még nem feküdtünk neki komolyan a gyűjtögetésnek. Van ugyan két laptopunk is, de minimális összeget érnek, mindkettő 5 éves gép. Nekünk tartalékba jók, de valóságban talán ha 20-30-at érnek fejenként. Kettőt eleve nem adnánk el, max az egyiket, de azzal megint nem vagyunk előrébb.
Aranyékszerem csak a férjemtől kapott fülbevalóm van, attól soha nem válnék meg. Meg nem is ér annyit, talán ha 8-10 ezret, de lehet, sokat mondtam.
Autó a férjemnek munkaeszköz, különben is egy 20 éves punto, az asztali gép többe került, és többért eladható, mint a kocsi.
Összességében mind fontos dolog, ami ér is valamit. Nem adnám el őket azért, hogy utána a bevétel összegének 3-4-szereséért pótoltassam őket mondjuk 1 év múlva...
A személyi kölcsön hátráltatna lakás hitel felvételekor, hisz az is adósság. Épp elég lesz a lakáshitel is. Lehet, amiatt nem lennénk hitelképesek.
Barátoktól nem kérnék, mivel egyrészt nem is állnak úgy, másrészt én sem adnék, tehát én hogy várhatnám el bárkitől is? Pénzügyekben nincs barátság. Úgy tartom, család sem, ezért sem próbálkoznék szívesen, hiába tudom, hogy én visszafizetnék minden fillért.
A húgom egyébként nem lakik otthon, őt is "elüldözték" 18 évesen, érettségije után, a barátjával lakik. Csak bátyám tartózkodik náluk hétvégente, nyáron egész végig.
Épp van két levelem a szüleimnél, amiért el kéne mennem, de olyan pofátlannak érzem csak azért megjelenni, hogy "burkoltan" célozgassak arra, hogy lakást veszünk, és jól jönne a pénz. :/ Kellemetlen az egész.
Mindenesetre köszönök szépen minden választ, nagyon segítőkészek vagytok! Még ha éppenséggel esetünkben nem is kivitelezhetőek, akkor is jó opciók lennének máskülönben!
válasza:Akkor igazából csak egy ötletem van: vállaljatok mindketten másodállást 1-2 hónapra, azzal tényleg beljebb lennétek. Mindegy mi, pultos, kisegítő, rakodó, bébiszitter, takarítónő, ami gyorsan akad. A munkahelyi előleget azért megpróbálnám, biztos, ami biztos.
A lakást minél előbb megnézném és jelezném a tulajnál, hogy érdekel. Ha jó benyomást keltetek, lehet, hogy hajlandó várni 2 hónapot a szerződésre. Adásvételnél ez nem egy egetrengető idő.
válasza:Kedves Kérdező!
Én nem "célozgatnék rá", hanem őszintén elmondanám édesapámnak a helyzetet, pont úgy, ahogy felvázoltad.
Azért van a család, ha tud, segítsen. Nálunk legalábbis így működik. És működik.
Ha meg sem próbálod lehet, hogy életed lehetőségét szalasztod el.
És igen, a bátyád is egy opció...
Nektek is leszenek gyerekeitek, a jövőben próbáljatok CSALÁDBAN gondolkodni.
Ne férjed szülei legyenek a (rossz) példa.
Mellékállás nem olyan egyszerű. Nálam, mivel folyamatos munkarendben vagyok, szinte lehetetlen alkalomszerűen találni valamit. Tudtommal senki sem dolgozik tőlünk mellékállásban, mivel lehetetlen ilyen munkarend mellett.
A fizetéselőlegen nincs mit megpróbálnom, csak 60 ezer forint, és különben is nemrég mondták, hogy 3 hónapos elbírálásra lehet számítani nyári viszonylatban. De ha megkapnám, sem vagyok vele szemernyit sem előrébb. Főleg, mert még idén vissza kéne fizetni, és elosztanák a hátralévő hónapokban törlesztőbe, kevesebb lenne bérem, márpedig annak most minél magasabbnak kell lennie, mert rajta vagyunk a gyerektémán, és minél magasabb bérátlagokat kell produkálnom a magasabb CSED és GYED-ért.
A férjem nem tud már mellékállást vállalni, mert a munkahelyén így is minimum 10, de sokszor 12 órákat dolgozik, fizikai munka, amitől hullafáradt, és még vasárnap is be kell mennie pár órára. Tulajdonképp ez az ő mellékállása. Szombat az egyetlen pihenőnapja.
Gondoltam rá, hogy tennénk foglalót vagy előleget a lakásra, de kérdés, mennyi csúsztatás fér bele.
Mindenesetre a kaján és egyéb dolgokon még tovább spórolunk, legfeljebb heti 10 ezer mehet el mindenre, több nem, akkor sikerülne még megfogni pár tíz ezrest.
Ha ez sem elég, tényleg brutálisra vesszük a figurát, és marad a kenyér felvágott kombó...
Szüleimnél időközben jártunk. Nem mertem direkte sem rákérdezni, csak felvázoltam, mi újság velünk. Apám még máshogy tudta a dolgokat, kicsit naprakészebb infókat adtunk át. Férjem szerint nem volt nyomulós, de ha akarták, leszűrhették belőle, amit akartak.
Mindenesetre kaptunk újkrumplit és egy üveg baracklekvárt, üres kézzel nem jöttünk haza. :)
"Nektek is leszenek gyerekeitek, a jövőben próbáljatok CSALÁDBAN gondolkodni."
Igen, ezért lesz egy gyerekünk, akinek lehetőleg mindent meg tudunk adni, amit szeretnénk. Mi nem fogjuk nullával elindítani. Születésétől fogva tesszük neki félre a pénzt, lesz babakötvény, lakáskassza, minden, ami erőnkből telik.
A mi szüleink ilyesmire nem gondoltak. Sőt, soha egy sem kérdezte meg, tervezünk-e gyereket. Pedig szerintem 5 év után, 26 és 31 évesen nem olyan furcsa. Nem is tudnak róla, nem is említettük, hogy tervezzük.
Az a baj, az én apám lehet akkor segítene, ha már mindegy. Ha már megvan a lakás. Persze megtakarításnak mindig jól jön a pénz, el nem szórnánk, de most kéne, nem később. :/
válasza:Kedves Kérdező!
GYŰJTSD ÖSSZE A BÁTORSÁGODAT!
Fogd a telefont, hívd fel apádat, és kérdezd meg hogy mi a véleménye a ma felvázolt helyzetről. Nyilván azóta pihentek rá egyet, anyáddal is megbeszéltek belőle valamit, szóval most már lelkileg kicsit feljebb van készülve rá, hogy pénzügyi dolgokról fogtok beszélni. És ne kertelj, hanem a "Halló!"-tól öt percen belül mondd ki, hogy X összegre van szükség. Finom célozgatásokból van aki ért, de az egyértelmű az egyértelmű. Még ha neked udvariatlannak vagy kínosnak tűnik is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!