Reménytelen a gyerek?

A fiam 24 éves lesz nemsokára, de érettségin kívül még mindig nincs semmi papírja. Gyerekkora óta író szeretne lenni, de mindig azt hajtogatta, hogy ő nem fog továbbtanulni, mert az írást úgyse tanítják sehol, és csak azért, hogy legyen papírja és ne nézzenek rá csúnyán, nem fog oylasmit tanulni, amit nem szeret. Sokszor attól féltem már, hogy makacsságból még az érettségit se lesz hajlandó megcsinálni, de végül szerelmes lett, így ott maradt a suliban.

Még az érettségi éve előtt eljutatta egy kéziratát egy kiadóhoz, aki ráharapott, már tervezték a borítót (mindez e-mailben zajlott), amikor a fiam egyszer csak könnyeit nyeldesve jött oda hozzám, hogy visszadobták a művét, mert kiderült, hogy csak 18 éves, és nincs semmi papírja. Ezután egyetemre ment, de két hét után otthagyta, beleszólásom se volt, úgy jött haza, hogy ,,kiiratkoztam", és teljesen fel volt villanyozva, mert csak jobb híján ment egyetemre, és nem szerette a szakot se. Aztán talált valami szerencsétlen munkát, persze mit talál az ember Magyarországon papírok nélkül, szóval úgy is keresett, és eléggé inkorrekt volt a munkaadója. Következő évben megint felvételizett, mert látta, hogy suli nélkül nem jut semmire, de a beiratkozásnál meghátrált, nem tudtam rábeszélni, hogy iratkozzon be, habár diákhitelt kellett volna felvennie, így nem is mertem erősködni, nem vagyunk pénzesek, hogy támogathassam ebben, sajnos. A következő évben újraérettségizett, és bejutott államilag támogatott szakra. Az első évet olyan lelkesen és jó jegyekkel csinálta végig, hogy úgy éreztem, sínen van, nem lesz itt már gond. Év végén viszont nem sikerült egy vizsgája, ami miatt csúszott egy évet, és sok tárgyat nem tudott felvenni a következő évre. Addigra már nem volt pénzünk egyébként, kirúgtak a munkahelyemről, így visszaesett az életszinvonalunk. Sok szenvedés és gázóralekapcsolás után kijöttem Spanyolországba takarítani (férj nincs, akire számíthatnék), de sokszor átvertek, így nem tudtam/tudok annyi pénzt hazaküldeni, hogy mindenki azt csináljon, amit akar. A gyerek eldöntötte, hogy lezárja az egyetemtémát egy időre, azt mondja, nem akar összejönni semmi, és elismerem, sokszor enni se tudtak rendesen, mert a hiteltörlesztés és rezsi mellett kajára már szűkös volt a keret, amit hazaküldtem, így a gyerek dolgozni kezdett, és élvezvén, hogy van pénze, kajára és ruhára való, elhanyagolta a sulit.

Ezt az évet diákmunkával töltötte, de összesen 100-at tudott félretenni, amivel nagy célokat nem lehet véghez vinni, még egy okj tanfolyamra se futja, amíg nem nő az összeg. Én sajnos nem tudom támogatni, még nem, ő meg túl büszke lenne elfogadni pénzt, habár a rezsit én fizetem a gyerekeknek, de bérletet, kaját, egyéb költségeket maguknak állják. Nem rég fejezte be az új regényét, így már kettő van neki. Az egyiket olvastam, szerintem lenne jövője, ha nem Magyarországon próbálkozna.

Azt mondja, egyetemre nem megy már vissza, mert mivel nem tanult az utóbbi évben, átteszik fizetősre, plusz nem tudja összeegyeztetni a sulit a munkával. A kérdés: regényt hogy tud írni munka mellett? Újrafelvételizni se tud már, mert az új törvények szerint már nincs meg minden papírja, ami a továbbtanuláshoz kell (nyelvvizsga).

Mit tegyek, mit mondjak neki, milyen tanácsot adnátok? Vagy hagyjam, hátha kitalál valamit? Sajnos azon kívül, hogy jöjjön el Magyarországról, és átmenetileg robotoljon itt, nem tudok mit kitalálni.

Csak olyan rossz tudni, hogy 24 évesen még mindig diákmunkázik, ráadásul abból is a legrosszabbat sikerült megtalálnia, mert nehéz dobozokat kell emelgetni, ő meg kis vékonyka.

Lehet jövője egy olyan gyereknek, aki megkérdőjelezi a papírok hatalmát? Nem lusta gyerek, mégse jutott eddig sokra, hogyan ösztönözzem?

N/51