Reménytelen a gyerek?
A fiam 24 éves lesz nemsokára, de érettségin kívül még mindig nincs semmi papírja. Gyerekkora óta író szeretne lenni, de mindig azt hajtogatta, hogy ő nem fog továbbtanulni, mert az írást úgyse tanítják sehol, és csak azért, hogy legyen papírja és ne nézzenek rá csúnyán, nem fog oylasmit tanulni, amit nem szeret. Sokszor attól féltem már, hogy makacsságból még az érettségit se lesz hajlandó megcsinálni, de végül szerelmes lett, így ott maradt a suliban.
Még az érettségi éve előtt eljutatta egy kéziratát egy kiadóhoz, aki ráharapott, már tervezték a borítót (mindez e-mailben zajlott), amikor a fiam egyszer csak könnyeit nyeldesve jött oda hozzám, hogy visszadobták a művét, mert kiderült, hogy csak 18 éves, és nincs semmi papírja. Ezután egyetemre ment, de két hét után otthagyta, beleszólásom se volt, úgy jött haza, hogy ,,kiiratkoztam", és teljesen fel volt villanyozva, mert csak jobb híján ment egyetemre, és nem szerette a szakot se. Aztán talált valami szerencsétlen munkát, persze mit talál az ember Magyarországon papírok nélkül, szóval úgy is keresett, és eléggé inkorrekt volt a munkaadója. Következő évben megint felvételizett, mert látta, hogy suli nélkül nem jut semmire, de a beiratkozásnál meghátrált, nem tudtam rábeszélni, hogy iratkozzon be, habár diákhitelt kellett volna felvennie, így nem is mertem erősködni, nem vagyunk pénzesek, hogy támogathassam ebben, sajnos. A következő évben újraérettségizett, és bejutott államilag támogatott szakra. Az első évet olyan lelkesen és jó jegyekkel csinálta végig, hogy úgy éreztem, sínen van, nem lesz itt már gond. Év végén viszont nem sikerült egy vizsgája, ami miatt csúszott egy évet, és sok tárgyat nem tudott felvenni a következő évre. Addigra már nem volt pénzünk egyébként, kirúgtak a munkahelyemről, így visszaesett az életszinvonalunk. Sok szenvedés és gázóralekapcsolás után kijöttem Spanyolországba takarítani (férj nincs, akire számíthatnék), de sokszor átvertek, így nem tudtam/tudok annyi pénzt hazaküldeni, hogy mindenki azt csináljon, amit akar. A gyerek eldöntötte, hogy lezárja az egyetemtémát egy időre, azt mondja, nem akar összejönni semmi, és elismerem, sokszor enni se tudtak rendesen, mert a hiteltörlesztés és rezsi mellett kajára már szűkös volt a keret, amit hazaküldtem, így a gyerek dolgozni kezdett, és élvezvén, hogy van pénze, kajára és ruhára való, elhanyagolta a sulit.
Ezt az évet diákmunkával töltötte, de összesen 100-at tudott félretenni, amivel nagy célokat nem lehet véghez vinni, még egy okj tanfolyamra se futja, amíg nem nő az összeg. Én sajnos nem tudom támogatni, még nem, ő meg túl büszke lenne elfogadni pénzt, habár a rezsit én fizetem a gyerekeknek, de bérletet, kaját, egyéb költségeket maguknak állják. Nem rég fejezte be az új regényét, így már kettő van neki. Az egyiket olvastam, szerintem lenne jövője, ha nem Magyarországon próbálkozna.
Azt mondja, egyetemre nem megy már vissza, mert mivel nem tanult az utóbbi évben, átteszik fizetősre, plusz nem tudja összeegyeztetni a sulit a munkával. A kérdés: regényt hogy tud írni munka mellett? Újrafelvételizni se tud már, mert az új törvények szerint már nincs meg minden papírja, ami a továbbtanuláshoz kell (nyelvvizsga).
Mit tegyek, mit mondjak neki, milyen tanácsot adnátok? Vagy hagyjam, hátha kitalál valamit? Sajnos azon kívül, hogy jöjjön el Magyarországról, és átmenetileg robotoljon itt, nem tudok mit kitalálni.
Csak olyan rossz tudni, hogy 24 évesen még mindig diákmunkázik, ráadásul abból is a legrosszabbat sikerült megtalálnia, mert nehéz dobozokat kell emelgetni, ő meg kis vékonyka.
Lehet jövője egy olyan gyereknek, aki megkérdőjelezi a papírok hatalmát? Nem lusta gyerek, mégse jutott eddig sokra, hogyan ösztönözzem?
N/51
válasza:Én is ezt akartam írni, hogy magyar szakra volna érdemes mennie -- én is azt végeztem többek között --, bár megjegyzem, akiket ott ismertem, azok közül sokan éppen írói, költői ambícióik miatt mentek oda, és személyes sértésnek vették, hogy nyelvészetet meg régi irodalmat is kell tanulniuk...
Ezen kívül, ahogy szintén írták is, az Írószövetség is rendszeresen hirdet írókurzusokat. Mindezek kapcsolatépítésre is kiválóak, és egyébként is minden a kapcsolatokon múlik -- ez mindenhol így van, de a művészet világában különösen, és a tehetség a legutolsó dolog, ami számít az érvényesüléshez. Tapasztalat.
Szóval lehetőség az igenis volna, én azt találom furcsának, hogy ha valaki manapság, amikor az internet már magától értetődően alap, ennek nem megy utána. Akkor meg mégsem annyira elhivatott... Inkább úgy látom, ő egy ilyen álomvilágban élő művészlélek. Írásból márpedig nem lehet megélni, régen, még a szocializmusban volt az, hogy kaptak a szerzők honoráriumot, meg egy írószövetségi tagság gyakorlatilag kényelmes, jó színvonalú megélhetést jelentett. Ma már ez nincs, ez nem így működik, és főleg nem Magyarországon. Azt mondta az egyik egyetemi tanárunk, aki kortárs irodalmat tanított, hogy ma már a szerző neve az árucikk, nem is annyira a mű. Ha a név eladható, akkor bármi megjelenhet tőle (lásd a legkülönfélébb celebek szakácskönyvei), ha nem, akkor hiába írta meg az évszázad regényét, a kutyának sem fog kelleni. Ezt azért jó volna, ha megértené.
válasza:Az írásod alapján szerintem te vagy a magát írónak gondoló srác. Nem vagy elég hiteles, ha komolyan gondolod az írást még rengeteg tanulásra, fejlődésre van szükséged.
Munka mellett keresgélj pályázatokat, pl:
válasza:Kizártnak tartom, hogy ha író akar lenni, akkor ne érdekelje valami, pl az irodalom szak. Valószínűnek tartom, hogy az írás valamiféle kibúvó, a könnyű megoldást látja benne, és bár állítod, hogy nem lusta, valójában az. Motiválatlan, pedig az írás nehéz kenyér.
Amúgy nem értem, ha arra a kéziratra ráharaptak a kiadók régebben, akkor most felnőttként miért nem próbálja meg megint kiadatni? Az iskolai végzettségtől nem függ az írás... szóval ha ezt állította, akkor ferdített valamit...
Én úgy látom, igenis kerüli a munkát, az erőfeszítéseket.
válasza:juj szegény vékonyka fiad
mind csak kifogás. mit érdekel egy kiadót, hogy milyen vézettséggel írt valaki egy könyvet?
tanulni nem akart, dolgozni nem tud rendesen, mert nincs végzettsége.
akkor tanuljon írást, fősulin, tanfolyamon akármi.
vagy tanuljon nyelvet...
válasza:"A kérdés: regényt hogy tud írni munka mellett?"
Ahogy mások is. Csak kevés író engedheti meg magának azt, hogy ne legyen más szakmája, amit a pályája kezdetén az írással párhuzamosan űz. Ez, hogy munka mellett nem lehet írni, egy szánalmas kifogás. Sok író tanított mellette, de ismerek olyat is, aki kétkezi munkát végzett írás mellett. Az írói lét nem annyi, hogy ülök otthon az íróasztalnál és közben jön a fizetés. Míg be nem indul, jövedelmező szerző nem leszel, kell más munka mellé.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem tudom, kamu-e, nem is fontos.
Es nem is a diploma a fontos, hanem a donteskeptelenseg. Az eletben az osszes sikeres ember gyorsan hoz donteseket es tartosan. Ez a beiratkozom, kiiratkozom, halasztok egy evet, most itt dolgozom, aztan ott probalkozom - ez nem mukodik. Van, aki kozepiskola utan rogton kimegy kulfoldre, kepezi magat (akar munkahelyen, akar munka mellett), utazik, vagy tanul, vagy dolgozik, vagy penzt gyujt... Van aki belfoldon dolgozik, felretesz, vallalkozast alapit, satobbi. Nem kell feltetlenul egyetemet vegzett phd akarminek lenni ahhoz, hogy szepen, erdekesen lehessen elni.
Viszont 24 eves, es te meg eltartod. Sajat magat nem kepes eltartani, es semerre nem halad ezzel a hozzaallassal. Viszont "eletkepes" gyereket nevelni nem a te felelosseged. Tisztesseggel felnevelted, hogy mit kezd magaval es a segitsegeddel, az mar az o dolga. A helyedben mosnam a kezeimet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!