Mit lehetne anyámmal tenni?

Büfészaknak csúfolják azokat a szakokat, amit hiába végzel el, legfeljebb a büfében fogsz dolgozni, hiába van diplomád. (Pl Újságírás (nagyon keveseknek sikerül jó helyre menni), a legtöbb bölcsész szakról is ezt mondják (bár szerintem ezt azért iskolája válogatja...) )

Másrészt: ahogy a többiek írják. Magát akarja megvalósítani általad. Ha van egy kis eszed, akkor tanulod a nyelveket, aztán kimész külföldre dolgozni. Eleinte lehet wc-t súrolsz (képzeld el anyukád arcát, amikor ezt közlöd vele...- na jó, ez csúnya volt :P ), de ha elég talpraesett vagy, akkor jó kis életet építhetsz fel magadnak, nagyon nagyon távol anyukádtól.

Én informatikus vagyok, eléggé keresett a jó szakember, de a lányokat nem nagyon ismerik el a szakmában, 2x annyit kell teljesíteniük...

Sok előnye van a többihez képest...elég sok lehetőséged van mellékesre, saját ötletek megvalósítására...én pl napi 8.5 órát ülök főállásban gép előtt, főleg netezek, tanulok, gyk-zok, persze ha munka van akkor munka...csak szerencsére most lett vége egy nagyobb hajtásnak és kisebb a feladat :)

Ahogy hallottam közgazdászból Dunát lehetne rekeszteni...

A másik kettőnél nem tudom mi a helyzet...

Ha fiú lennél (és MO-n akarnál megélni) infót ajánlanám, mert ha tényleg tanulsz és szereted csinálni akkor elég jól megtudsz belőle élni + ha nagyon jól csinálod kevés munkával is megtudsz élni...

de mivel lány vagy így már más a dolog...ha megy és érdekel csináld, de készülj fel, hogy többet kell bizonyítanod...de ezt akár egy másik szak mellett otthon is tanulhatod és később is szerezhetsz róla papírt...és bármelyik szakmát is választod, ha programozó leszel megtudod könnyíteni a munkád :)

Kiklopfolod, felaprítod, kisütöd.

Jó étvágyat hozzá!

Hasonlóan voltam én is anno! "Zsenipalánta", "nagyon tehetséges gyerek", "különlegesen jó eszű".... nem tudták eldönteni, hogy zenében, vagy tudományokban vagyok-e tehetségesebb. Magfizikus szerettem volna lenni, mint apám, aztán otthagytam az egyetemet, aztán a következőt és a következőt is, a legutolsón a szakdogám is készen volt, de soha nem adtam le. Szereztem egy iparművész szakmát, amiben soha nem dolgoztam fizetésért, aztán elmentem külföldre, először állatok alól takarítottam a sz.rt, majd egy gyárban a szalag mellett álltam napi 13 órákat, közben etológiát tanultam távoktatás keretében, majd klasszikus zeneelméletet, szintén távoktatásban. Apám ki volt akadva, hogy az ő zseni lánya sz.rt lapátol és nem hitte el, hogy ez nekem nem kínos... bezzeg ő nem dicsekedett vele, hogy mit dolgozok, valószínűleg az sem lett volna neki ennél cikibb, ha k.rvának álltam volna Svájcban!

Pedig életem egyik legboldogabb időszaka volt! Minden percét élveztem, imádtam az állatoknak még a szagát is, miattuk kezdtem etológiát tanulni, kitaláltam egy működő terápiát egy bizonyos vírusfertőzés kezelésére, a gyárban senki nem hallotta, ha dúdolok, így írtam pár nem túl szar menüettet, amit otthon lekottáztam (ha szar lett volna mind, akkor is jó szórakozás lett volna), szóval azt csináltam, amit szerettem, közben pedig remekül elszórakoztattam magam! 😊

Aztán egyre jobb és jobb melókat kaptam, és eljutottam oda, hogy itthon jobb fizetést ígértek, mint külföldön, így hazaköltöztem!

A családunkban mindenki, aki nem doktor, minimum diplomás, engem kivéve, pedig én voltam a nagy reménység! Apám, aki vendégprofesszor volt már 30 évesen Kanadában, még mindig ki van bukva, hogy 32 évesen sincs diplomám se, de már beletörődött!

Például így is lehet járni, ha az emberen túl nagy a nyomás! (Nem hiszem, hogy lenne értelme elmesélni anyudnak az én sztorimat, mert valószínűleg nem a lényeget látná meg benne, de meséld el, ha akarod!) Neked csak azt tudom tanácsolni, hogy mindig érezd jól magad, mert az hozza a jó ötleteket és ne félj változtatni, ha valami nem jó már neked! Az első diploma van csak ingyen, szóval dönts jól, hogy olyan dologból szerezz,amit szeretnél csinálni! 😊

Sok sikert neked! 👍😊