Ha szülő lennék (vagy szülő vagy) mit szólnál ahhoz, ha a gyereked lelépne otthonról vagy öngyilkos lenne?

Én 17 évesen elköltöztem otthonról, vissza se néztem. Anyám nem tartott vissza. Most 31 évesen boldogan élek, és hidegen hagy mit gondol vagy nem gondol anyám. Én sem keresem, ő sem keres. Ez így jó mindenkinek.

Az eszembe sem jutott annó, hogy öngyilkos legyek,mert én jobban akartam élni, nem pedig "nem élni".

Azért a kettő rohadtul nem ugyanaz, fölösleges összemosni.

Nyilván kiakadnék, ha öngyilkos lenne és magamat vádolnám, mint kb. minden szülő, aki ezen átmegy. És hát azért valószínűleg el is rontottam valamit, ha ennyire drasztikus lépésre szánta el magát, és nem kért segítséget.

Ha lelépne egyetlen szó nélkül, akkor nyilván eltűntként bejelenteném.

Remélem, lenne bennem annyi megbocsátás, hogy bármikor visszajöhessen.

Ezek szerint az ok, csak neked érthető.

Visszakérdeznék: miért akarsz ilyen fájdalmat okozni a szüleidnek, miért nem vállalod fel, ha valami bajod van?

Annyira nem vagy félénk, hogy elmenekülj és kétségbe hagyd a szülőket. Tudod a mártirkodás és öngyilkosság nem old meg semmit, ez menekülés. Tisztel magad és szüleidet is annyira, hogy legalább megpróbálod megbeszélni a problémát, mert így nem tudunk megfelelő választ adni. Utána gyere vissza, ne csinálj hülyeséget. puszi neked :)