Mit tegyek, nagyon kivagyok már?

20 éves vagyok most érettségiztem mert sulit váltottam (nem buktam).8 évesen súlyos autóbalesetem ahol sérült a bal agyféltekém , és memóriám se annyira jó.A tanulás ezek után nehezen ment minden információért meg kellett küzdenem hogy megmaradjon.

Apukám mondhatni nincs, több mint 10 éve külföldön van.Anyuék elváltak.

Nevelőapám lett akitől lett egy testvérem.A testvérem el van kényeztetve mindent megkap amit kiejt a száján(hat évesen tabletet kapott karácsonyra).

Nekem dolgoznom kell suli mellett (diákmunka) hogy megtudjam venni amire szükségem van. Van hogy gyógyszerre kértem pénzt és nem kaptam.Húgom folyamatosan osztja az észt és mindenbe bele szól ami nem rá tartozik.Nem szólhatok rá mert én leszek a hibás.

Anyuval sem jó a kapcsolatom kiveszem a részem a házimunkából de mindenbe bele szól, ezt ne ide rakd ebből ne ennyit használj stb. (kioktató módon)

Soha nem dicsértek meg a szüleim semmiért, soha nem kérdezték meg mi van velem hogy vagyok.Mindig mindenből cirkuszt csap anyu.Volt hogy meg ütött míg így 20 évesen is meg belém akart rúgni.Neki semmi nem jó amit én csinálok.

Nagyon befelé forduló ember lettem az évek során, nincsenek barátaim.Párkapcsolatot is nagy nehéz kilakítani.

Anyu mindig azzal jön hogy ennek meg annak a gyereke kitünő tanuló és hogy ilyen meg olyan egyetemre megy de azt nem nézi hogy nekem milyen nehéz (baleset miatt is).

Azt érzem hogy nagyon lenéznek engem anyuék, elszeretnék költözni itthonról de nem tudom hogyan meg hol tudnék dogozni szakma nélkül érettségivel.Megyek továbbtanulni egészségügybe OKJ ra de addig se tudom mit csináljak, mert egyszerűen sírok egész nap és lelkileg teljesen össze vagyok omolva :(