Szörnyen érzem magam! Coming outoltam! Többi lent!?

Igaza van a 73% -nak.

Ma a nagy elfogadás korában élünk amikor még az is azt mondja, hogy "semmi gond, hogy meleg vagy fiam" aki ha megtörténne padlót fogna. Azért valljuk be. Nem ez a normális, hogy saját neműkhöz vonzódnak.

Persze aki ki meri mondani, hogy ez így nem jó, az mindjárt homoellenes, rasszista vagy gyerekutáló.

Nekem sincs bajom a melegekkel, sőt van meleg barátom, de ez az elfogadás csakis addig őszinte amíg nem az én családom éli meg. Én személy szerint megértem ha az apuka sokkot kap. Azért a mai fiatalság elfelejti, hogy az apuka korosztálya nem a nagy elfogadás korában nőtt fel. Anno annak idején amikor az apja volt 20 éves még kötelező katonaság volt, és senki nem tapsolt meg egy szakállas női ruhába öltözött alakot aki a színpadon nyivákolt. (hacsak nem egy kabaré jelenetet nézett)

Kedves kérdező.

20 éves vagy. Ha elég érettnek, felnőttnek érzed magad, hogy vállald a másságodat, és szerinted is elfogadott ez a helyzet, akkor tessék továbbra is ilyen elszántsággal alakítani a sorsodat. A legrosszabb ami megtörténhet, hogy meglátod apád szemében a mérhetetlen csalódást, és elzavar, hogy élj ahol tudsz, de nem vele.

A csalódással nem fogsz tudni mit kezdeni, talán csak reménykedni, hogy évekkel később apád is megenyhül. Az elköltözés nem nagy dolog. 20 évesen felnőtt emberként már jogodban áll a saját életedet élni.

A válaszolók nagy része nem érti a problémát. Én nem vagyok meleg, de kapiskálom, hogy mi lehet a gond. Egy fiúnak az apjával teljesen más a kapcsolata, mint az anyjával. Jó esetben felnéz rá, bizonyítani akar, olyan szeretne lenni, mint ő, sokkal nagyobb a nyomás, hogy megfeleljen neki. Az írásból is kitűnik, hogy még saját magát sem tudta elfogadni, az anyja előtt csak kicsúszott a vallomás, de még nem állt készen rá.

Ennek ellenére kérdező azt gondolom, hogy most már mindegy. Anyukád melletted áll, apukád lehet, hogy először csalódott lesz, de idővel biztosan belenyugszik. Gondolj bele anyukád helyzetébe is, ha jó a házasságuk, akkor ők egymás lelki társai, nehéz titkolóznia előtte és gondolom nem is akar.

Én azt nem értem, hogy miért kell erőltetni egy véleményt? Én elfogadom, hogy sok embernek ez fájna, de másnak meg nem! Engem pl egyáltalán nem érintene rosszul, és igaz, hogy nincs még gyerekem, de ezt a fél karomba le merem fogadni. Egyedül attól félnék, hogy valaki bántja, na de ugyanúgy bánthatják, ha szemüveges, ha kövér, ha fogyatékos stb... Miért nem lehet elhinni, hogy nem mindenki olyan mint ti?

Kedves kérdező, anyáddal mindenképpen beszéld meg, hogy te ezt nem akarod, hogy megtudja, de sajnos más embereket nem irányíthatunk.

Pedig kérdező, hosszútávon jobban jársz, ha apádat szembesíted a valósággal, minthogy évekig legyél kénytelen hazudozni neki a magánéletedről. Anyádnak lehetne annyi tisztesség, hogy ilyen fajsúlyú dolgot nem ő mondja el helyetted, hanem te mondasz el apádnak.

Ez a helyzet a lehető legrosszabb, ami van. Ha elmondod, ne várj csodát, de mégegyszer, jobb ha most szembesíted az igazsággal, minthogy sosem mondanád el.