Szerintetek normális dolog, hogy a szüleink ilyen nagy különbséget tesznek anyagi dolgokban köztem és tesóm között?

Nálunk is ez volt régen. A tesóm a szent, az élet. Én meg a gyerek aki nem csinál semmit. Nekünk is volt rengeteg föld, gyümölcsös, állatok. Anyukám elég hamar meghalt betegségben. A bátyám és apukám csinálta a dolgokat amiből rengeteg pénzt leakasztottak. Amiből én egy úgymond egy forintot nem láttam és nem kaptam. Mivel ők kint voltak a földeken. Én voltam az aki étellel várta haza őket, tiszta lakásba, tiszta ruhával. És aki az állatokat gondoztam, mert ugye azok akkor is szomjasak meg éhesek míg a családfők a földön vannak. Tehát az a feladat is rám hárult. Ha kértem pénz apától, hogy pl. jön az állatorvos másnap, vagy ételre kell pénz. Akkor megkaptam azt, hogy mi van az én pénzemmel. (Mert mellett még jártam takarítani + tanultam az egyetemen). Amit tudtam pénzt lerakni azt le is raktam, mert tudtam ,hogy amint nekem lesz egy normális munkám ami biztosítja számomra azt, hogy én hónapról-hónapra megtudjak élni akkor én itt hagyom őket. Rengetegszer megkaptam apukámtól azt, hogy én nem csinálok semmit, csak itthon ülök. Könyörögnöm kellett az autóért ha nekem elkellet menni vásárolni. Volt olyan, hogy a képekkel elmentek dolgozni és az autó kulcsokat elvitték, hogy nekem majd busszal keljen elmennem vásárolni, és haza cipelni a dolgokat. Ekkor telt be nálam a pohár. Amit csak tudtam cuccomat össze szedtem dobozokba, bőröndökbe. Szóltam a legjobb barátnőmnek, hogy segítsen innen minél hamarabb elmenni. Ekkor voltam 22 éves. Nagymamámhoz költöztem, aki már régen mondta, hogy menjek hozzá és akkor majd megtudják, hogy milyen lesz nélkülem. Azóta már ki is derült, hogy milyen az ő életük nélkülem. Ahogy eljöttem 1 hétig nem is kerestek, hogy most mi van velem élek-e vagy valami. Idővel az állatok aprajával kezdtek elhullani mert nem volt aki foglalkozzon velük, nem volt aki a számlákat intézze, nem volt aki főzzön, mosson, takarítson rájuk. A szomszédok elmondták, hogy azóta milyen kupiban élnek, hogy a mosókonyha ömlesztve van ruhákkal. Én végeztem az egyetemmel, szerencsére van egy jól fizető vezetői állásom. Saját lakás, saját autó. Nem tudom, hogy ők mit csináltak de azóta rengeteg adósságot halmoztak fel, amit nem tudnak rendezni. A földek nagy részét eladták, tartozásaik vannak a közüzemi számlában. Jöttek hozzám pénz kérni, hogy a számlákat tudják fizetni. Persze én nem adtam nekik, és akkor is én voltam a s*ar alak és a gonosz gyerek mert, hogy ők nekem mindent megadtak, és úgy nőhettem fel, hogy nekem nem kellett semmit csinálnom.

Ne aggódj ezen, hamarosan a de időd jön el amikor saját erőből megtudod csinálni azt amit te elhatároztál. És akkor milyen jó lesz azt mondani, hogy igen ezt én csináltam meg, és én élvezhetem annak a gyümölcsét amit megvalósítottam. És akkor fogják látni a szüleid, hogy te milyen kitartó vagy.

Én úgy gondolom, hogy ahol így röpködnek a milliók, ott a lányok álmait is kellene igazgatni nem csak a fiúét. Pedig te nem kértél sokat, csak annyit, hogy a saját életedet tudd elindítani, és azt csinálhasd amit szeretsz.

Mi ketten vagyunk lányok a testvéremmel. Nekem folyton kellett mennem segíteni a szüleimnek a szőlőbe, nyári munka, és egyetem mellett is, míg a nővérem egy szalmaszálat nem tett keresztbe, mégis ő mindent megkapott, én meg könyöröghettem mindenért. Kb. mindent nekem kellett csinálnom, a házimunka is rám maradt, így lényegében 0-24-ben gályáztam. Még azt is a szememre vetették, hogy nem adom oda a teljes fizetésem. Így is közel felét elvették rezsi címszóval, pedig a bevásárlást is saját pénzbőlintéztem. Természetesen nem értették, hogy nekem az a pénz a kollégiumra, ételre, ruhára, és tankönyvekre kell. Nővéremnek meg megvették a több tízezres ruhákat cipőket, amit volt, hogy nem is hordott.

Nálam akkor szakadt el a cérna, amikor a keresztanyám (nem ugyan az, mint a tesómé) a diplomaosztómra, amire sem a szüleim, sem a testvérem nem jött el, adott egy lakást (haszonélvezeti joggal) ami abban a városban van, ahol egyetemre jártam, és a család felháborodottan követelte, hogy írassam a nővéremre, mert én nem érdemlem meg, az a tesómnak jár, mert én úgysem tettem soha semmit. Másnap keresztanyámmal elmentünk az összes náluk maradt cuccomért, amik javarészt könyvek voltak, és beköltöztem a lakásba. Néhány hét múlva a nővérem kijelentette, hogy hozzám költözik a párjával, mikor elküldtem, én voltam a gonosz.

Nagyjából két évvel később, amikor már fix jól fizető állásom, és elég jó életem volt, megjelent nálam anyám azzal, hogy kéne neki kölcsönbe egy kis pénz. Leültünk megbeszélni a dolgot, de felháborodott azon, hogy én írásba akarom foglalni a kölcsönt, természetesen kamatmentes részletre kellett volna visszafizetni, de az már nem volt jó. Mert anya úgy gondolta, hogy én majd csak úgy odaadom nekik a pénzt (ami nem volt olyan kicsi összeg, mint állította).

Mindezek után én vagyok az abszolút gonosz a családban, de nem hat meg, mivel van egy szerető vőlegényem, egy nagyszerű keresztanyám, egy jó munkám, és egy immáron békés életem.

Ezért merem neked azt tanácsolni, hogy hagyd ott őket, és csak a saját életed felépítésével foglalkozz! Ha van aki támogat, könnyebb, de egyedül is el tudsz érni eléggé sok mindent. Mellesleg a vendéglátói végzettséggel még külföldön is jól el lehet helyezkedni. Sok sikert, és kitartást!

Úgy látom sokan vagyunk itt elnyomott testvérek. Én is csak beállok a sorba a történetemmel. Én vagyok a legkisebb gyerek a családban,van egy nővérem és egy bátyám. A nővéremmel szemben olyan szintű kivételezések folynak,hogy azt már kívülálló emberek is észrevették. Ugyanaz a jogsis sztori,azzal sürgette a jogis lerakását apám,hogy aki leteszi az kap egy saját kocsit,én tettem le elsőként,mondanom sem kell,hogy nem kaptam semmit! A nővérem viszont két évvel később meg is kapta az autót,nem is egy olcsót..Amikor ezt megemlítettem akkor azzal hárítottak,hogy én bizonytalanul vezetek,majd ha belejövök.csak az a helyzet,hogy soha nem adják oda nekem a kocsit ,hogy gyakorolja(nem mintha bármi gond lenne a vezetésemmel).

Akármit kér a tesóm azonnal megkapja ,tervezői ruhákat,drága kütyüket stb. Ha otthon feltöröl,vagy porszívózik ő azért kap pénzt! Én mindent ingyen csinálok,és ha szóvá teszem,hogy tesóm kap érte pénzt akkor letagadják,pedig régebben dicsekedett is vele tesóm,hogy mennyit keresett. Tőlem szinte mindent megtagadnak,teljesen hülyének néznek,pedig mindig én voltam a jobb tanuló a talpraesettebb ,vállaltam diákmunkát is ,hogy meg tudjam venni amire szükségem van,amíg tesóm 25 éves és még soha nem dolgozott semmit. Úgy érzem,hogy mindent ő fog örökölni,kiforgatja majd a szüleimet a vagyonából,nagyon tud hízelegni,de belül nagyon gonosz.Nem egyszer szidta a szüleinket. Én ettől függetlenül nagyon szeretem a szüleim,de rengeteget sírtam amiatt,aohgy kivételeznek és nem is értem,hogy miért teszik ezt.Olvastam valahol a a narcisztikus szülőkről ,azt is végig sírtam,mert szinte minden igaz. SZerintem a te szüleid is nárcisztikusak,rájuk jellemző az,hogy van egy arany gyerek akinek mindent megadnak.Attól lesz valakiből arany gyerek,hogy követi a szülők akaratát,gondolkodását stb. Azaz direkt behízelgi magát,nyájasan kihasználva őket...