Mit szólnátok, ha a lányotoknak, aki idén lesz 23 éves,3 gyereke lenne 3 különböző apától?

Hát ez gáz. 23 évesen 3 gyerek már önmagában is borzasztó sok. Minek ilyen fiatalon?? Ráadásul a szülők nyakára?? 3-at?? Te jó ég! Az meg hogy 3 különböző apa van...pfff....soha az életében nem védekezett ez a szerencsétlen? Gyanítom, hogy ez a 3. pasi is előbb vagy utóbb de le fog lépni.

De sajnos nálunk is van hasonló mentalitású fiatal. Sógorom 24 éves, de most sikeresen felcsinálta a barátnőjét aki még csak 20! Soha nem dolgozott a kiscsaj, még csak a sulit sem fejezte be, mert annyira semmirevaló, hogy ki is rakták a szűrét....ez a birka sógorom meg képes elvenni is azt a semmirekellő, ostoba, igénytelen retket. Pfújjj! Dehááát mostmár megfogta őt a gyerekkel...ehhez bezzeg volt esze!

A falunkban nagyon hasonló eset történt; hasonló korú lánynak két gyermeke született, két különböző apától.

Akkor derült ki, mikor hazaköltözött a szüleihez. Befogadták őket, bár hely szempontjából és anyagilag is igen szűkösen éltek. Később tudtuk meg, hogy a fiú szülei is befogadták volna őket, de ott végképp nem volt hely.

Ahogy itt a válaszolók, a falunk lakói is különbözőképp fogadták az esetet.

Többen harsányan „nadeilyet”-eneztek, „hűmeghá”-ztak, „hátmitszólszhozzá?”-zoltak, sziszegtek, pfújoztak, sőt, még csúnya jelzőket is használtak; a többség viszont csendes volt. Előbb-utóbb a szörnyülködők is találtak újabb okokat a háborgásra. A csendes emberek pedig folyamatosan találtak számukra felesleges ezt-azt, amivel segítették őket.

A második gyerek apja, úgy félév múlva, feleségül vette a lányt és hozzáköltözött. Ez újra kiváltotta a hivatásos hangos vélemény kinyilvánítók háborgását, biztos rossz vég jóslásával kiegészítve.

Aztán a lány szülei a fiú szülei segítségével bővíteni kezdték a házat. Mikor észrevettük, többen is, kérés nélkül, mentünk segíteni. És szépen gyűltek a másutt nem használt fürdőszoba-felszerelések, fűtőeszközök, bútorok stb. A sokféle szakmájú segítők tudtak megmaradt, illetve olcsóbb anyagokat is, amiket a helyi fuvaros vállalkozó hazafelé jövet ingyen hordozott, „hiszen így is, úgy is hazajöttem volna”. Az „elítélendő”, „becsületzüllesztő” kocsma közössége pedig, adományként, folyamatosan hordta az ásványvizet, üdítőt, kávét, sört.

És egy időugrás.

Mindez öt éve kezdődött. A gyerekek jól neveltek, tisztelettudók. Az idősebb most végezi el az első osztályt, jó tanuló, rendes viselkedésű. A fiú – bocsánat, apa – időközben a nevére vette őt.

A fiatal apuka autóbuszvezető lett, folyamatosan dolgozik. A „megesett” anyuka pedig több kedvező időbeosztású munkaajánlatot is kapott helyben, kis- és egyéni vállalkozóktól; az egyik helyen több éve, folyamatosan dolgozik.

Nos, ez egy válasz arra, hogy nem feltételezett, hanem valós helyzetben hogyan tettek a szülők. És arra is, hogyan viselkednek a környezetük tisztességes tagjai. Mert csak ők számítanak.

És egy kitérő. Itt is el lehetne gondolkodni az ítélkezések helyességén. Az a „válaszom” kapta kiemelkedően a leghasznosabb értékelést, ami egy üres ablakként jelent meg. (Mikor az írást el akartam küldeni, megszűnt az internet; s ez lett belőle. Csak ma reggelre állították helyre.)