Akinek alkoholista szülője van/volt, honnét tudta, hogy alkoholista, mennyit ivott el egy hónapban?

Sajnos igen is tudom, hogy milyen drága barátom, ugyanis az én nagyapám végig itta az egész életét és a mi dolgunk volt a testvéreimmel, hogy a jó irányba tereljük. Okoskodásról itt szó nincs!!!!! Ha nem lenne közöm ehhez a témához akkor valószínűleg egy betüt nem írtam volna ide. Ez mind építő jellegű tanács amit én írtam, nem alaptalan buta hozzászólás! És igen, sikerül leszoktatnunk róla és azóta csak családi összejöveteleken issza meg a magáét amire természetesen odafigyelünk.

Akkor mit is akartál mondani?

Egyszerü...

hány napot bir ki pia nélkül..?

Iletve mondjuk egy üveg sör után le tudd álni vagy addig piál még kiüti magát..?

Az én anyám nem itta magát részegre, csak csiccsenősre, és végig vigyorgott.

Mindig olyankor, ha elmentünk pl. színházba, múzeumba. Mindig izgult emberek közé menni, ezért inkább spiccesen ment.

Emlékszem egyszer egy színdarabot néztünk, ami nagyon vicces volt, mindenki 10 másodpercenként felröhögött, én már majdnem kimentem az előtérbe, hogy lenyugodjak. Anyám röhögése így nem tűnt fel, és úgy látszott, veszi a poénokat, de később nem emlékezett, hogy megnéztük azt a darabot. Pedig nem is dülöngélt, nem volt hülye, csak jókedvű.

Ennek ezer arca van.

Nekem nem szüleim, hanem bátyám alkoholista. Régebben azt hittem, csak szimplán szeret inni, bulizni, huszonéves volt, olyankor ez nem olyan feltűnő. Aztán mikor úgy hozta a sors, hogy együtt kaltunk 4 éven át, akkor tiszta lett a kép. Amikor összeköltöztünk 32 éves volt, én is mentem vele bulizni, én akkor voltam 24. Kb normális bulizós fiatalnak gondoltam, de egyre több dolog feltűnt, ami nem normális.

Ha elől maradt vmi pia, akkor megitta, eltűnt.

Ha péntek este mi megittunk 2 sört meló után, akkor mi utána mentünk haza, hétvégén már minden visszaállt normálba, boltba mentünk, biciklizni...stb. Ha ő péntek este megivott vmi, akkor vasárnap estig nonstop csak ivott, aludni se aludt. Nem bírt leállni.

Utána következett a kölcsönkéregetés.

Utána meg gyorsan megromlott a helyzet, olyna agresszív lett, hogy többször megverte minden ok nélkül buliban az embereket, volt, hogy engem is majdnem megütött.

Utána jött az a szint, hogy már nem mertem kimenni a szobámból, mert féltem, hogy összefutok vele. Mert már nonstop be volt rúgva.

Utána jött az a szint, hogy meggyűlölt, amiért segíteni akartam neki, és kimondtam az igazat, megfenyegetett, hogy rámgyújtja a házat, késsel kergetett.

Nagy nehezen sikerült különköltözni. Azóta nem láttam. Mióta egyedül él, gondolom még súlyosabb a helyzet, nincs háló.

Most 37 éves, és egy roncs, pedig nagyon okos, humoros, jófej fiú volt. Azt hiszem, nem fogja megélni a 40-et.

És én is köszi, hogy kiírhattam magamból, ma lehet a sírás is elmarad...

Borzalmas, hány embernek kellett megélnie ugyanazt, mint nekem.

Honnan tudom, hogy apám alkoholista? Onnan, hogy akörül forog az élete. Fogalmam sincs, mennyit keres, de min. 200-300/hó megvan. Ebből a számlákra mondjuk elmegy ötvenezer, a többi átfolyik rajta. Így is volt még, hogy tőlem kért kölcsön, vagy eladta a dolgait, hogy legyen pénz piára. Szörnyű belegondolni, hogy abból a pénzből, amennyit elivott, már egy házat is lehetne venni. Alig várom, hogy elköltözzek, bár nagyon nehéz lesz, mert semmi szülői támogatásra nem támaszkodhatok.

Nem tudom, mi a lapján pontozzák itt le emberek mások tragédiáját, átélt rossz emlékeit, tapasztalatait.

Igen nagy bunkó az, aki lepontozza azt, kinek mennyire tette tötte életét egy alkoholista családtag.

Onnan tudtam, hogy hajnalban a kocsmában kezdett 2 rummal, aztán onnét hozta haza magával a 4 liter műanyag flakonos bolti fehérbort vagy vöröset, amihez éppen kedve volt. Ez a 4 liter naponta le is csúszott neki.

Ha pálinkához jutott, abból naponta a fél liter is lement. Röviditalokból, égetett szeszekből is simán lecsúszott a 7 dl-es üveggel naponta.