Edesanyam nem fogadja el a noverem csaladi helyzetet, e miatt lassan kette szakad a csalad. Mit tegyek?

Mindenben a nővérem mellé állnék egy ilyen helyzetben. Inkább ünnepelnék kétszer, de sem őt, sem a gyermeket nem hoznám kellemetlen helyzetbe.

Anyukátok viselkedésére, sajnos nem találok szavakat, pedig kerestem.

Anyukád gonosz! Mit ártott neki egy ártatlan kisgyerek? Nem ő kérte, hogy fogadják örökbe.

Én ilyen helyzetben nem szeretnék anyukáddal együtt lenni semmilyen eseményen sem.

Anyukád viselkedését és érzelmi intelligenciáját nem szeretném minősíteni. A nővéredet én is becsülöm, és őszintén szólva meg tudom érteni, hogy azok után, hogy anyukád azt hangoztatja, "hogy ez nem az o unokaja, nem akarja latni", a nővéred nem is akar vele találkozni.

Elég szelíd és béketűrő embernek tartom magam, aki sok mindent meg tudott már bocsátani másoknak, de ha én lennék ilyen élethelyzetben, és az a saját anyám így viselkedne egy ártatlan, a helyzeténél fogva még érzékenyebb kisgyerekkel, és egyetlen alkalommal is elhangzana a fenti mondat a szájából, én sem keresném vele a kapcsolatot.

Ezt a hozzáállást egy felnőttnek is nehéz kezelnie és feldolgoznia, a gyerekemet meg nyilván szeretném megkímélni ettől, tehát minimálisra korlátoznék bármifajta kapcsolattartást az anyámmal, akárhogy fájna. Ha a sajátomként szeretett örökbefogadott gyerekemet nem akarná látni, azzal arról is döntene, hogy engem és a vér szerinti unokáját sem fogja sűrűn látni.

Ha pedig a te helyzetedben lennék, tekintettel lennék a nővérem érzéseire és döntésére, és vagy nem hívnám meg őket együtt, vagy előtte megkérdezném róla a testvéremet, és ha ő igent mond, akkor is csak olyan feltétellel, hogy előtte - amennyire tudom, nyugodt hangon és udvariasan - tisztáznám anyukámmal egy négyszemközti beszélgetés során, hogy a közösen ünnepelt szülinapon is úgy kíván-e viselkedni, mint eddig, és attól tenném függővé a döntésemet, hogy mit mond.

Ha akár most, akár más családi összejöveteleken folytatná ezt az érzelmi játszmázást a tesómmal és a kisgyerekkel, akkor mindaddig, amíg nem változtat ezen, SOHA többet nem hívnám meg őket együtt az otthonomba, és őszintén meg is mondanám neki, hogy miért döntöttem így.

Tudom, hogy nagyon nehéz lehet neked ez az egész helyzet, mert mégiscsak az anyukád, akit szeretsz. De én úgy lennék vele, hogy maximálisan kiállnék a nővérem és az unokahúgom/unokaöcsém mellett.

Megkérdezhetem, hogy mennyi ideje csinálja ezt anyukád?

Apukád hogyan viszonyul ehhez az egészhez?

Nálunk több örökbe fogadott ill nevelt gyerek van a családba, nagyi ugyanaz, soha fel sem merült sem a nagyiban, sem a többi rokonban, hogy ezek a gyerekek mások lennének...sőt valószínűleg a nagyanyám kevert volna le nekem két pofont, ha csak megemlítek olyasmit, hogy nem az unokatesóim...az, meg, hogy kevesebb kaját kap, éhezteti, na az kritikán aluli...

Én egy bulit tartanák a helyedben...anyádat ne hívd!