Mennyire tartjátok fontosnak, hogy egy gyerek művelt, udvarias legyen?

Anyukám fontosnak találta mindet, de nekem egy pokol volt...

6 éves korom óta hordott úszni, de gyűlöltem. Folyton beteg voltam, csúfoltak az idősebb fiúk (duci voltam), gyomorideggel mentem, de az anyámat nem érdekelte, mondván, hogy "kell a mozgás". 12 éves voltam, mikor tüdőgyulladásom lett és utána már nem vitt vissza.

8 évesen elkezdtem a zongorát azért, mert tetszett. De a szolfézst utáltam, a tanárnő folyamatosan piszkált, kiabált, ezért később néha ellógtam azt. Mikor ez kiderült, az anyám nagyon üvöltözött, felpofozott, mindezt azért, mert nem akartam végig izgulni 45 percet. Utáltam az egész zeneiskolát, de nem engedte, hogy hangszert váltsak, vagy abbahagyjam, mert szerinte "amit elkezdek, azt fejezzem be". 8.-osként letettem egy alapvizsgát, azóta anyánál porosodik a drága zongora, szerintem a szolmizációs hangokat sem tudnám sorba tenni már...

14 évesen elkezdett teniszre hordani, de mivel nyáron kezdtem, nem nagyon szerettem a déli melegben, 35°-ban a salakpályát körbe futni, ezért ott határozottan kijelentettem, hogy többet nem megyek.

Nem tartom magam unintelligensnek, 4 nyelven beszélek, 2 diplomám van.

Mégis a mai napig emlékszem, hogy mekkora családi balhé volt, mikor 5.-ben megkaptam az első hármasomat. Emlékszem, még a nagymamám Sopronból is felhívott, hogy mekkorát csalódott bennem és így ugrott az őszi szüneti budapesti kirándulásunk.

Anyám meg üvöltött, hogy mekkora szégyen vagyok neki... Ezt egy környezetismeret hármas miatt...

A fiam 11 éves, 6 évesen elkezdett focizni. Nagyon jól ment neki, az iskolában "gólkirály" lett, de elmondta, hogy kipróbálná a vízilabdát a legjobb barátja miatt. Megnéztünk egy edzést, tetszett neki, azóta azt csinálja, nagyon jól, a csapattal versenyeket nyernek.

A lányom még csak 3 éves, de nála sem fogunk erőltetni semmit.

Persze az udvariasságra nevelés alap, de az szerintem nem lehet kényszer.

Nálunk a vízilabdáról kellett váltani, új edző jött, aki minősíthetetlen módon viselkedett a gyerekekkel. Többen szóltunk, először neki, aztán a másik edzőnek (ketten foglalkoztak a gyerekekkel), ő mondta, hogy tud a problémáról, de sokat nem tehet. Amikor a fiam (többheti kínlódás, próbálkozás után) csukladozva zokogott az uszoda előtt, hogy nem akar bemenni, megfordultunk és hazamentünk. Utána még 5-6 gyerek otthagyta az egyesületet, félig-meddig újra kellett építeni a csapatot.

Azóta nem sportol versenyszerűen, hobbiszinten kosarazik, néha eljár úszni (évekig az uszoda közelébe se ment), karatézik. Szerintem nincs ezzel baj, amit csinál, az elég és élvezi, élsportoló meg sose akart lenni.

Motiválni fontos őket, de akkor és csak akkor, ha a szülő fel van készülve arra, hogy a gyerek még akkor sem fogja szeretni/akkor sem fog neki menni. Na, nekem ez volt pl. a zene. Olyan bot fülem van, hogy csodálom, hogy anyukám nem szúrta le a kertbe karónak. Nem kell mindenkinek zenésznek lennie. (Ranjzolni viszont jól tudok.) Szerintem a műveltségnek nincs köze egy olyan készséghez, ami vagy van, vagy nincs.

Az olvasás megint ilyen. Havi 6-8 könyvet olvasok általában, de nem szeretem, mikor valakivel olyat akarnak olvastatni, ami nem érdekli és amit nem élvez, mert hát műveltnek kell lenni. Olyan 12-13 évesen ezt csinálták egy barátnőmmel a szülei; mikor újra olvasta ugyan azt a könyvet többször, akkor elvették tőle és elzárták egy szekrénybe, mert műveltnek kell lenni és nem csak olyat kell olvasni, ami érdekel. Ennél nagyobb marhaságot nem hallottam. Általában olyanok mondják, akik legtöbbször olyat olvasnak, amivel henceghetnek társaságban és nem értik, hogy pl. nekem az olvasás szórakozás.

Szerintem alap. Ha motivalva van pedig ugyse lesz kenyszer. Rengeteg hangszer van. Rengeteg fele sport. Zenenek akar enekelhet is ha hangszer nem tetszik.

A viselkedesi kultura pedig alap. Olvasas is. Filmkultura is. Szinhaz is...

Ha beleno akkor termeszetes lesz hogy tud viselkedni.

Szerintem fontos. Az is fontos hogy tudjon laza is lenni. Szoval mindennek megvan a helye. Legyen tisztaban hol mikor mi illik.

A sport pedig alap. Sajat testunkre vigyazunk ehhez mozgas kell.

Amíg a gyereknek nem teher, addig rendben van. Én pl. kétszer is elkezdtem általános iskolában a zongorát, de mindkétszer pocsék, türelmetlen, veszekedős tanárokat fogtam ki, így utáltam, és abbahagytam.

Az olvasás nálam úgy jött, hogy mesét olvastak nekem, meg voltak ilyen keménypapíros kihajtogatható, leporello mesekönyveink, amiből bunkert is építettem, közben meg bogarásztam, mi van rajta. A szüleim már régóta nem olvasnak szakirodalmon és vicckönyvön kívül semmi mást, pedig régen ők is szerettek olvasni, de úgy látom, nincs hozzá türelmük.

Ami az illemet es udvariassagot illeti, azt fontosnak tartom. Erre nincs kifogas. Sajnos ismeretsegi korben vannak olyan szulok, akik elegge elhanyagoltak a gyerekuk illemre valo tanitasat, es eleg nagy kart okoztak ezzel.

Ami a sportot vagy egyeb elfoglaltsagot illeti, azt is fontosnak tartom, m egy gyerek eleteben a kovetkezetesseg nagyon lenyeges, ami rendre szoktatja az elete tovabbi reszeben is. Persze, a gyereknek is szeretnie kell azt, amit csinal, m ne azert csinalja, m a szulo akarja es rakenyszeriti. A gyereket ugy kell eleve nevelni, tanitani h o is szeresse es termeszetesnek tartsa azt, h pl iskola utan van egyeb elfoglaltsag, sport stb. Es szerintem ez a szulo feladata elsosorban.