Mennyire tartjátok fontosnak, hogy egy gyerek művelt, udvarias legyen?

Addig, amég a gyerek azt csinálja, amit szeret, és nem kényszerítik rá. Azaz nem kényszerítik hegedülni, ha botfüle van.

Én már kicsiként is szépen rajzoltam, de nem engedtek rajzsuliba. Máig bánom.

És ha nem is a rossz jegyek miatt, nekem menni kellett otthonról sajnos, most sem találom a helyem :(

Nekem még csak hat éves lesz a gyerekem,de már most udvarias.Kicsi korától arra nevelem.Köszönés,megköszönés,szép,választékos beszéd.Természetesen olvasni még nem tud,de a könyveket nagyon szereti.Van neki jó pár.Minden este ő választhatja ki,hogy miből olvassak neki,de hétvégén napközben is olvasunk.A sport már most megvan,szeptember óta heti kétszer jár úszni.Ez a harmadik sport,amit kipróbált,és ez nagyon bejött.Soha nem fordult még elő,hogy ne akart volna menni.A másik kettőnél igen,így nem erőltettük.

Én annak a híve vagyok,hogy már nagyon kicsi kortól el kell kezdeni a gyerek nevelését,mert akkor alap lesz neki.

Nekem fontos, mert mi is hasonlóan élünk. Sportolunk, olvasunk, tájékozódunk, járunk színházba, hangversenybe. Én is azért imádok olvasni, mert úgy nőttem fel, hogy láttam apukám óriás könyv gyűjteményét. Szóval ránevelni helyett inkább a példamutatás számít szerintem.

Az udvariasság, normális viselkedés pedig alap. Persze ez is csak akkor működik, ha otthon is ezt látja.

Én fontosnak találnám mindezt, mert csak így lehet valamit elérni az életben. Legyen művelt, legyenek céljai, hobbijai, sportoljon...Nem azt mondom hogy zseniként kell kezelni, de ki kell hozni belőle a maximumot.

És szülőként ebben kellene példát mutatni, mert jelenleg sok családnál már alapból itt kezdődnek a bajok, hogy a szülő csak arra tanít meg hogy az élet szívás, gürcölés minimálért, de mindig fogd rá valaki másra hogy miért is vagy ott ahol.

Összességében biztos hogy valakinek a javára válik ha okos és széles látókörű már fiatalon is.

Szerintem alap, hogy a gyerek bírjon alapvető műveltséggel, legyen udvarias ÉS segítőkész. Ezt azért emelem ki, mert ismerek ún. jólnevelt, felületesen udvarias embereket, akikben emellett szikrányi empátia és segítőkészség nincs, az elbűvölő udvariasság csak máz rajtuk.

Valóban leginkább azon múlik, mit lát a gyerek otthon, nemcsak olvasás terén (sok gyerek nem szeret olvasni, hiába van otthon millió könyv és látja a szülőktől, hogy szeretnek olvasni), hanem értékrendben, a másokhoz való viszonyulásban. Egészséges gyereket nem nagy kunszt sportolásra bírni, tele vannak energiával, óriási a mozgásigényük akkor is, ha a szülő nem élsportoló.:-) Az érdeklődésüket szinte bármi iránt fel lehet kelteni, ha nem olvas, akkor utánanéz a neten a dolgoknak, mindent megtalál, viszont fontos, hogy meg tudja beszélni a szüleivel, hogy őszinte kíváncsisággal legalább meghallgassák, és kapjon pozitív visszajelzést.

Egyszóval: a műveltség és az őszinte empátia-alapú udvariasság érték, mindenképp a gyerek javára válik, a szülői példamutatás, a megfelelő értékrend és a támogató családi légkör az, amivel leginkább el lehet érni.