Miért az anyák húzzák vissza mindig a gyerekeiket?

Anyák és apák is vannak ilyenek. Mondjuk inkább, miért vannak ilyen szülők.

Én örülök, hogy nem minden szülő ilyen, és én sem szeretnék ilyen lenni, többek között azért, mert a saját bőrömön tapasztaltam, milyen, ha egy szülő nehezen kezeli, ha a gyereke felnőtt és önállósodni kezd (kezdve az első munkavállalással, ami miatt az én szüleim konkrétan kiverték a balhét).

CSAK egyes anyák húzzák vissza a gyerekeiket, a normálisak nem.

Éppen ezért NEM MENEKÜL mindenki az anja elöl, csak ott, ahol az anyának nincs kellö érzelmi érettsége, illetve akinek a gyerek(ek) az "élete értelme". Ez azonban igen primitív gondokodásra vall, egy értelmes ember fel tudja fogni, hogy a gyereket nem megfojtani kell, hanem elengedni.

Ez ugyanis az EGYETLEN mód arra, hoygy a szülö-gyerek kapcsolat új, egészséges alapokra helyezve müködjön akkor is, amikor már a gyerek is felnött ember.

(Négy felnött gyerekem van - fiuk is meg lányok is, szóval nem a levegöbe beszélek)

Szerintem az anya, aki jó házasságban él, és közösen nevelte a férjével a gyerekeket, ritkábban csinál ilyet.

De hogy miért az anyák? Hát ezért. Mert többségben ők nevelik a gyerekeket. Sok helyen ahol apa is ott van, nem csinál semmit.

Részemről teljesen érthetetlen ez a leválás téma. Anya vagyok és mindkét gyerekemet teljesen simán elengedtem, örültem, hogy a saját lábukra álltak. Egyetemig támogattuk őket, utána kirepültek.

Én személy szerint könnyebbnek érzem az életem, imádom őket, de végre magunkkal is foglalkozhatunk a párommal.