Jogosan vagyok felhaborodva?

Azért, ahogy látom, nem csak a házimunka köt le. Hát figyelj, az általában egy családban elvárás, hogy az otthoni munkába besegíts, különben nem tudtok haladni. Hidd el nekem, hogy apád is dolgozik, ő sem hiszem, hogy olyan nagyon sokat van otthon, vagy hogy hat előtt hazaér.

Amit tudsz tenni, hogy megbeszéled velük, hogy most segítesz ezt meg azt megcsinálni, de pénteken el mész a barátaiddal szórakozni egyet. Biztos meg lehet ezt valahogy beszélni, nyilván nem úgy, hogy minden munka alól kivonod magad, de azért te sem dolgozol mindennap.

Edzésre a szüleid kedvéért jársz? Mert ha nem akkor az is a szabad időd része, csak te úgy döntöttél, hogy a hobbidnak szenteled.

Miben kell olyan sokat segíteni?

Kerdezo, itt a tobbseg azert valaszol, hogy azon elvezkedjen, hogy belerughasson egy amugy is segitseget kero emberbe... Szanalmas...

Probalj kompromisszumot kotni a szuleiddel, vazold fel az otleteidet, de ne akarj egyaltalan ne segiteni. Valahogy azt kellene megertetni veluk, hogy hagyjonak egy kis idot neked is, de te is szivesen segitesz maskor.

Nem nagy dolog suliba járni meg edzésre. Sok nő dolgozik 12 órát, a háztartást is elvégzi, és mégsem nyafog, hogy milyen szar neki. Tanulj, edz, de egy kis segítésbe te sem halsz bele.

És hogy tudd, mindent én csinálok itthon :)

Egyetemre járok (fél 6-ig vagyok benn...) dolgozok mellette és megcsinálom a házimunkát a SAJÁT albérletemben, foglalkozom a háziállatammal és ha hazamegyek meglátogatni a szüleimet, teljesen átveszem édesanyámtól a házimunkát, hogy ennyivel könnyebb legyen neki...

Felháborító, hogy itt pattogtok, hogy segítenetek kell...