Nektek mi a véleményetek erről a szülői hozzáállásról?

"egy szülő hogy tudja szó nélkül tűrni,hogy a gyerekei haragban legyenek."

Nem tudom kérdező hány éves vagy, de roppant éretlen, az látszik. Jó lenne anyuka szoknyájáról felkelni, és a döntéseidért és a veszekedés hevében mondottakért magad vállalni a következményeket.

Ugye nincsenek még felnőtt gyerekeid? Nincsenek. Nekem van 3 felnőtt gyerekem. Felneveltem őket, és büszke vagyok rájuk. Mindhárom gyerekemnek megvan a maga esze, véleménye az élethez. Pár hónapja a 2 nagy fiam összekaptak, elég csúnyán. Mindkettő elpanaszolta nekem, én pedig végig is haéégattam őket. De nem szóltam bele a vitájukba. Majd megoldják. Én csak annyit mondtam mindkét fiamnak, hogy egyikük érvelését sem fogom helyeselni, mert ahogy mondják:

"Ha megharapom az egyik ujjam az is fáj, ha a másikat az is fáj" Ha egyik fiam mellé állok, a másikat bántom meg, ha a másik mellé akkor az előzőt bántom meg. Inkább kimaradok. Felnőtt emberek. Amúgy is hiába mondtam volna, hogy béküljenek ki, mindhárman a saját fejük után mennem. Ennek ellenére én nem aggódtam, hogy évekig tartó harag lesz, mert úgy nőttek fel, hogy a testvéri szeretet nagyon fontos, ez mindig örök marad. (azóta már rég kibékültek, nagy a testvéri szeretet újra)

Szóval kedves: Nem furcsa ha a szüleid nem léptek. Nyilván ők is úgy vannak vele, hogy nem foglalnak állást a vitátokban, mert így akár ők is rosszul jöhetnek ki. Feltételezik, hogy 2 felnőtt ember majd megoldja a gondját. Teljesen korrekt így. Még se csinálhatjuk szülők azt amit gyerekkorotokban, hogy álljatok egymással szemben, kérjetek bocsánatot, és pusziljátok meg egymást.. Nem igaz?

Egyetértek veluk, odjátok meg.

Persze ha beleszólnának, akkor az is baj lenne.

Ha magadtól nem akarsz kibékülni, akkor a szülők tanácsára kibékülnél?

Szerintem nem fura a hozzáállásuk. Nem akarnak beleszólni, nem akarnak állást foglalni egyik gyerekük mellett sem. Meg biztosan reménykednek, hogy majd megoldjátok magatok között.

Ha békülni akarsz, akkor békülj. Ne a szüleidre várj.

Szia! Én azt várnám a szüleimtől, hogy csak akkor adjanak ebben tanácsot, ha kérem. Ha én hozom szóba előttük a testvéremmel való kapcsolatot, akkor mondják el, hogy mit gondolnak, mondják el, hogy bántja őket a dolog és biztassanak a kibékülésre. Esetleg valamennyire közvetíthetnek is, pl. elmondhatják, hogy a testvérem is hajlik a békülére.

Szerintem mondd el a szüleidnek, hogy bánt téged, hogy úgy látod, mintha nekik nem is lenne fontos hogy kibéküljetek. Kedvesen, tárgyilagosan mondd ezt el nekik. Így valószínűleg elmondják, mit gondolnak. Valószínű bántja őket, hogy haragban vagytok.

Ez, hogy "én a párom pártját fogtam,hiszen bátyám kezdte az egészet" eléggé gyerekes érv. Kissé sértettnek tűnsz, a párodnak adsz igazat és elvárod, hogy a bátyád ezt lássa be és kérjen ő is elnézést, de lehet, hogy a bátyád szemszögéből nem pont így néz ki a dolog.

Én örülnék, ha az én szüleim olyanok lennének, mint a tieid. Ha én komolyan összevesznék a bátyámmal (mi is felnőttek vagyunk) és a szüleink erről tudomást szereznének, egyikük kétnaponta monologizálna, hogy béküljünk már ki, milyen dolog ez, testvérek ne legyenek haragban, mindkettőnket mentegetne a másik előtt, hogy hátha valamelyikünk békülést kezdeményez stb. A szülők dolga nem az, hogy a felnőtt gyerekeik viszonyát rendezzék, ahogy más is írta, az volt a dolguk, hogy felneveljék őket, utána meg mindenki éli a saját életét, önálló döntésekkel.

Ha békülni akartok, ez esetben ti megtettétek, amit tudtatok, a párod elnézést kért, innen a bátyád döntése, hogy ő mit lép. Ezt el kell fogadni, nem külső segítséget várni olyanoktól, akiknek semmi közük az egészhez.