Én vagyok a hisztis, vagy jogos, hogy érzékenyen érint, hogy eltűnt a barátom? A szüleim miért nem tudják visszafogni magukat?
Nem úgy tűnt el, hogy keresik, hanem csak az életemből, a családja életéből, valószínűleg másik kontinensen van.
A családom nem kedvelte, annak sem örültek, mikor hozzá költöztem. Jól megvoltunk, közös jövőt terveztünk.
Aztán télen volt egy balesetünk és csak a szerencsének köszönhettük, hogy túléltük a dolgot, de én kórházba kerültem. A barátom pedig magát hibáztatta és az sem segített, hogy az apám közölte vele, hogy mennyire rossz hatással van rám és ha ő nincs, normális életem lehetne.
Hagyott egy üzenetet, amiben leírt mindent...
Szombat óta a szüleimnél vagyok, mert nem igazán tudtam feldolgozni ezt az egészet. Megvolt az, hogy buliztam éjjel-nappal, az is, hogy napokig ki sem mozdultam, elpakoltam az összes cuccát, aztán visszapakoltam mindent a helyükre, sírtam folyamatosan és akkor mondta anya, hogy látogassam meg őket. Én hülye meg eljöttem, hátha a környezetváltozás jót tesz...
Azóta hallgatom, hogy lépjek már túl ezen, nem érdemli meg, hogy rá gondoljak, sosem látom újra, végig kihasznált, nem szeretett, egy vicc volt neki a kapcsolatunk és még sorolhatnám. Folyamatosan hallgatom, hogy mennyire sz.r ember, mennyire ostoba voltam, hogy beleszerettem és hogy felejtsem el.
Aztán tegnap este mondtam, hogy úgy döntöttem, megkeresem, bárhová is ment. Erre anya totálisan kiakadt, hogy mégis mit kellene még csinálnia a (volt) barátomnak, hogy utáljam és hogy befejezzem a hisztizést miatta.
És akkor csodálkozik, hogy a barátom anyukájával, családjával jobb a kapcsolatom a mai napig, mint velük...
Elhívott, azt hittem, hogy azért, hogy együtt legyünk, jól érezzük magunkat, elfelejtsem az otthoni gondokat. De nem, csak azt hallgatom, mekkorát hibáztam, minden nap felhozzák a barátomat, ilyenkor közösen szidják.
Csak beszélni szeretnék vele. Hogy megértsem, ez az egész mégis mire volt jó.
Oké, hibát követett el, amibe belehalhattunk volna. De nem ez történt szerencsére és ahelyett, hogy örülnék, folyamatosan rossz kedvem van, ha éppen nem vagyok teljesen kiütve.
válasza: válasza:A barátod ténylegesen önmagát szereti a legjobban a világon, ezért hozott olyan döntést, ami számára könnyebb, neked viszont fájdalmat okoz. A pénzzel csak kompenzálni akar, mert pontosan tudatában van, milyen helyzetbe hozott ezzel. Lehet, hogy hibázott, de csak a gyáva, önző emberek menekülnek el a felelősség elől, számára nem ér annyit a kapcsolat, hogy megpróbálja jóvá tenni a dolgokat. Jöhetnek a szép szavak, de ő akkor is új életet kezdett, amit valószínűleg tervezgetett egy ideje, eszébe sem jutsz, annyira lefoglalja az új élete megteremtése, boldog, nyitva áll előtte a világ. Te pedig itthon sírsz, mintha valóban megérdemelné.. Ha mással nem, ezzel 100%-ig bizonyítja, hogy a családodnak igaza volt, gondolom évek óta próbálták felnyitni a szemed, és mostanra elvesztették a türelmüket, hiszen részedről tényleg bármit tehetne, a szemedbe mondhatná, hogy gyűlöl és megvet téged, akkor is belemagyaráznád, hogy csak szeretetből teszi. Ettől függetlenül ha úgy érzed, nyugalomra van szükséged, nem pedig a sebeid újra és újra felszakításából, akkor menj pár hétre egy barátodhoz, rokonodhoz.
Komolyan meg akarod keresni ezt az embert? Mert ha ennyire nem tudod elfogadni a döntését, még az is felmerül bennem, hogy konkrétan előled menekült el, mert semmiféle más módon nem tudott volna kizárni az életéből. Hiszen szeretni nem szeretett igazán (akkor nem tudott volna így itt hagyni), te viszont tűzön-vízen ragaszkodtál hozzá, talán pont a családod miatt ragaszkodtál annyira egészségtelenül hozzá.. A lényeg, hogy jó lesz úgy, ahogyan van. Ha végre te is belátod a barátod hibáit, akkor a család is talál majd más témát. Valóban hibáztál, de most itt az ideje, hogy tanulj belőle. Meddig akarsz még futni az után, aki nem kíváncsi rád? Mint látod, fájdalmat okozott neked, és mégis a családod az, aki melletted áll, bármilyenek is. Gondolkodj már el azon, kit mennyire értékelsz, és pontosan miért.. Amit te érzel, az nem szerelem, nem racionális érzelmek, hanem rögeszme.
válasza: válasza: válasza:Ez elég gyáva szakítás (ha lehet egyáltalán annak nevezni) volt a barátod részéről. Mit akarsz megérteni? Nem akart már többé veled lenni, és az utazás valószínűleg kapóra jött, és úgy gondolta így megússza a normális szakítást.
Ne foglalkozz vele, ne keresd, akkor sem lenne jobb semmi, ha beszélnél vele.
És oké, hogy gazdag, de hacsak nincs gyereketek, aki után gyerektartás járna, érthetetlen számomra miért fogadsz el még mindig közvetetten pénzt tőle...
Ő kizárt az életéből, ideje túllépni neked is.
válasza:Túl sokat foglalkozol magaddal, próbálj meg kicsit másokra is gondolni.
A családod majdnem elveszített, egy olyan ember miatt, akit sosem szerettek, és aki most elhagyott téged.
A barátod tisztában volt azzal, hogy mindenki utálja a családban, aztán majdnem megölt téged is, meg magát is. Ez nem olyan dolog, amit csak úgy fel lehet dolgozni. Ő most messze akar lenni mindentől, egyedül, nélküled. Tartsd tiszteletben a döntését.
Lehet, hogy gyávaságból menekült el, lehet, hogy nem, akkor sincs jogod nyomozni utána, pláne megkeresni. Hidd el, ha majd egyszer felkészül rá, hogy beszéljetek, akkor visszajön, vagy ír egy levelet, akármi. De addig felesleges lenne erőltetni. Ha pedig nem keres többé, akkor el kell fogadnod, és kész. Semmi sem tart örökké.
A szüleidet meg szépen kérd meg, hogy többé ne beszéljenek erről, és te se hozd fel többet a témát. Éld a saját életedet, lépj tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!