Az normális, ha 16 éves vagyok, és a szüleim nem akarnak elengedni fesztiválra?

Sziasztok:)

Felvetődött a barátokkal az, hogy mi lenne, ha nyáron kimennénk a Strand fesztiválra, 4 napra. Sokan lesznek ott ismerősök is, a bérletre-valót pedig nyári munkával szeretném megkeresni, szóval nekik igazából nem is kerülne költségbe.

Azzal érvelnek, hogy túl fiatal vagyok, meg hogy mennyi nem normális ember lesz ott (anyum soha nem járt ilyen helyen, de mindegy), meg hogy bármi történhet. Erre mondtam, hogy fényes nappal hazafelé is bármi történhet, meg hogy miért nem bíznak bennem. De persze, ők bíznak.

A "kijárási tilalmam" 10 óra, ami szintén eléggé idegesítő, mert mindig én megyek haza először. Egyke vagyok, és megmondom őszintén, eléggé elkényeztetnek (inkább anyu). Hálás vagyok, hogy ennyit törődnek velem, tényleg, de amikor megyek, hogy csináljak reggelit, anyu mindig kérdezi, hogy mit szeretnék enni, mondom köszi, megcsinálom. Még a kezemből is kiveszi a dolgokat, azzal, hogy béna vagyok, és hogy majd ő megcsinálja helyettem. Amikor kérdezem, hogy segíthetek e valamit, azt mondja, hogy úgysem tudok, béna vagyok, majd ő. Aztán meg jön a monológ, hogy az ő kölyke semmire nem való.

Elég para.

Szerintem, ha megtehetné, akkor bezárna a szobámba, és ki nem engedne hetven éves öregbölcs koromig.

Na, hogy visszatérjünk az eredeti témára, a másik kedvenc mondata, hogy "nincs semmi tapasztalatod a fesztiválok terén, fogalmad sincs, micsoda". Mert ő nagyon tudja. És már nem azért, de ha nem megyek, nem is lesz tapasztalatom soha.

És az itt a bökkenő, hogy amikor pl. el akarok menni egy buliba, akkor hazudok, hogy most itt meg itt szeretnék aludni. Nem tudok mást csinálni, apu még elengedne, de anyu biztos, hogy nem. Pedig nem iszom magam halálra, és nem csinálok olyan dolgokat, amiket nem várnának tőlem.

Ami meg elég nagy hatással van a kapcsolatunkra. Nem szeretek hazudni, múltkor el is döntöttem, hogy játsszunk akkor tiszta lapokkal, elmondtam neki, hogy elmehetek-e ekkor meg akkor (általában pénteken vagy szombaton) egy pub-ba, ami viszonylag közel van, és könnyen haza tudok jutni, mert nem egyedül jövök, biztonságos stb. És hogy sok ismerős jár oda, meg hogy ne kezeljen babának. De tényleg, ezen akadok ki, hogy a többi haveromat elengedik, akár éjfélig is, és semmi probléma nincs belőle.

Na szóval, elmondtam, anyu meg azonnal: Úristen, te kocsmába jársz, minden héten egy lebujban akarsz részegen fetrengeni?

Szóval, amit itt leírtam, hogy mit gondolok, anyám mindennel tisztában van. Csak az a probléma, hogy hiába próbálom megbeszélni, mindig ordítás lesz a vége.

Bocsi a monológért.