Boldogtalan vagyok és még a szüleim is rátesznek egy lapáttal! Mit kellene tennem?
A történet a következő. Felnőttem, egyetemre mentem, majd újabb szakot kezdtem, aztán munkába álltam és mégegy szakot elkezdtem levelezőn. Három diplomás nő vagyok, a szakmámban helyezkedtem el, amit imádok. A harmadik szakomat csak azért kezdtem el, mert érdekel, dolgozni nem valószínű hogy fogok benne, de kitudja még hova sodor az élet. Keményen megdolgoztam a helyemért, vezető beosztásban dolgozom egy cégnél, ahol megbecsülnek, szeretnek, tisztelnek, de az tény, hogy éjt nap alá téve dolgozom, ami olykor sok.
Sikeres nőnek mondhatom magam, aki megteremtette magának azokat a létfeltételeket, amiket szeretett volna. Ilyen téren nincs is probléma, büszkeséggel tölt el valamilyen szinten a karrierem és az életemnek ezen része.
Mindezek mellett a magánéletem egy hatalmas kudarc. Az élet megkeményített, helyt kell állnom a férfiak világában, tehát akikkel a munkám során találkozom többnyire messziről elkerülnek, mert azt hiszik a magánéletemben is ilyen "vaskalapos" vagyok. A baráti körömben már régen megházasodott mindenki, a hobbijaim színterén pedig nem lehet/nem tudok ismerkedni, pedig nyitott, mosolygós személyiségnek tartom magam. Ha még is sikerülne valakivel megismerkedni, az kb. addig tart, amíg elmondom mit dolgozok és milyen céljaim vannak az életben. Nem kell nekem gazdag és diplomás pár, csak legyenek céljai, vágyai az életben, amikért képes küzdeni, nem csak evickél a langyos vízben.
Nyilván velem van a gond, de egyszerűen a szívem szakad meg, hogy mindenki boldog, házas, gyereket vár. Családot alapítanak körülöttem, én meg ülök a pénzemen, hogy hülyén fogalmazzak, mert fiatalabb koromban fontosabbnak tekintettem a szakmai előremenetelemet bármi másnál. Azt gondoltam ezért komolyan küzdeni kell, a többi meg majd jön. Amikor a nagyvárosba költöztem tanulni, gyakorlatilag a magánéletem megszűnt létezni.
Ha nem marcangolnám magamat eléggé emiatt, akkor a szüleim és az egész családom rákezdtek 1-2 éve, hogy én örökre egyedül fogok maradni? Mikor lesz már unoka? Dédunoka? Nem akarnak öreg nagyszülők lenni. Mi a baj velem? Miért nem akar senki? Jönnek a családi ebédeknél a viccek arról, hogy örök "aggleány" vagyok.
Elmondtam már nekik, hogy ez bánt, de semmi változás.
A kérdés többrétű. Egyrészt mit kezdenél a családoddal, hogy leszálljanak rólad? Másrészt hogyan ráznád gatyába a magánéleted a helyemben?
válasza:Igazából nagyon nem zavar, hogy tudsz-e helyesen írni, mindössze megjegyeztem, hogy lásd, bármennyire is hiszed magad tökéletesnek attól, hogy 3 diplomád is van, nem vagy az... :) Egyébként pedig nem hiszem, hogy fontos momentum lenne az iskolázottságod ebben a témakörben, mert a párválasztás nem egyenlő az állásinterjúval. Nekem 1 diplomám van, meg 3 okj-som és 2 nyelvvizsgám. Tudom, ezzel messze nem vagyok olyan okos, mint te, de én is kezdhetném a kérdéseimet azzal, hogy ezek vannak a tarsolyomban, a problémám pedig az, hogy nem tudom, hogyan kell paprikáskrumplit főzni... Nem kötekedés, de te kérdezted, mi lehet a baj! No, szerintem ez a kérkedés nehezen vált ki szimpátiát az emberekben.
Ja és a nyelvtankönyvet elegendő érettségiig forgatni. Hidd el, más se azzal jár a wc-re 80 éves koráig.
Nem értem a hőzöngésed! Írtam valahol hogy okosabb vagyok, mint bárki más? Vagy hogy tökéletes vagyok? Hibátlan? Tudom, hogy nyilván velem van a gond, le is írtam. Mivel a kérdésem arra irányult, hogy érzéseim szerint az életvitelem miatt nem találok párt, ezért igenis fontosnak gondoltam leírni a körülményeket. Igaz, ide is vethettem volna minden körítés nélkül, hogy "nem találok párt és a szüleim is rám szálltak, mi a baj velem?". Hány választ kaptam volna? Kettőt. Abból másfél arról szólt volna, hogy mivel nem ismerjük a körülményeket, nem tudunk válaszolni.
Annak ellenére, hogy büszke vagyok a szakmai életemre nem szoktam vele "kérkedni". Ennyi erővel most téged sem kérdezett senki milyen végzettségeid vannak, minek vágsz fel vele? :) Remélem érted.
válasza:Fiatalabb korodban milyen volt az életed? Volt korábban barátod?
Igazából én arra gondolok, hogy valami félelem öli nagyon mélyen a lelkedet, amiről lehet, nem is tudsz. Nálam legalábbis ez a helyzet, bár én még csak az első diplomámat csinálom. Magamból kiindulva úgy hiszem, a munkába menekülsz, akár tudat alatt is, nehogy szembe kelljen nézned a félelmeddel. A félelmet pedig az okozhatja, hogy valamilyen téren nem vagy elégedett magaddal, akár testileg, akár lelkileg. Nem érzel teljesítési kényszert, nem félsz a kudarctól? Nem érzed azt, hogy az, hogy párod legyen, szintén egy feladat, amin elbuksz, és te ettől rettegsz?
Szerintem érdemes lenne kikérned egy pszichológus tanácsát. Szerintem te is nagyon jól tudod, hogy ez egy olyan probléma, amit egyedül nem fogsz tudni megoldani.
21/F
Szia!
Várod a csodát és a tökéletes társat. És telik az idő.
Te meg csak várod. Az idő meg csak telik. És te csak vársz, vársz...
Az élet nem erről szól. Élj!
És ehhez az kell, hogy keress egy társat, aki csak téged szeret. És fogadd el olyannak amilyen, csak szeresd. Lehet langyos vizes vagy egy nagy lustaság is. Mit számít az? Semmit!
válasza:mondjuk h mindennap sportolsz meg karrierista vagy az nekem is sok lenne ehhez mindig társul egy kis nagyképűség. Bár értem én h jogosan vagy büszke magadra. De ezt próbáld csak magadban tartani. Amúgy meg sok ilyen pasi van, (szóval akkor csak az aktívan társkeresőzés marad. De erre biztos nem jut elég időd, úgyh keríts rá időt. És írd oda ambiciózus, sportos férfit keresel.Bár már biztos próbáltad de a társkeresőzés olyan h vagy 10szar randi
után találsz 1 esetleg-et.. nem egyszerű de legalább teszel az ügyért, nem csak vársz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!