Ti mit tennétek ilyen helyzetben?

eltiltanám a barátjától, ezért a változás, a hormonok.

kozmetikus tanfolyamot meg bármikor letehet, de az jóformán hobby, mert nem lehet belőle megélni, hacsaknem gazdagok "lábtörlője"

Elásnám magam a szülei és a pedagógusai helyében is.Nem tudom,hogy te biztosan a szülője vagy,vagy te magad vagy az a lány(gondolom kozmetikusnak lány akar menni általában,de ha nem,az sem baj).

Pedagógiát is tanulok(pszichológiát is),és van 3 jó tanárom(a pszichológia tanárt nem kedvelem,az okom megvan rá),és mindháromnak ezek az elvei:

1.Az oktatási intézményekbe(ovi is,bölcsi is,iskola is) kerülő gyerekeknek azzal segíthetünk legjobban,ha felfedezzük azt,hogy miben tehetségesek.

2.Miután felfedeztük azt,hogy egy gyerek miben tehetséges,az a dolgunk,hogy támogassuk abban,hogy a tehetsége még jobban kibontakozzon,és tegyen azért a gyerek,hogy magasabb szintre tudja fejleszteni a képességét.

3.A gyerek nem egy gyurma,amit úgy formálsz,ahogy akarsz.A gyerek ugyanúgy ember,és nem hülye,nem buta,és tudja miről beszél egy felnőtt,még csak virágnyelven sem kell fogalmazni,hanem szépen,normálisan.A gyerek érzi,ha segítő szándékkal fordulsz hozzá,és akkor a gyerek nem fog ellenkezni,meg hisztizni,ha te jól segítessz neki.

4.A gyerekre ráerőltetni semmit sem szabad,mert abból jó nem sül ki.

Elmondom mi lesz a te gyerekeddel:

Nem fog azonosulni a te értékeiddel,amiből az fog következni,hogy azt mondja majd:"Nem akarok olyan lenni,mint a szüleim!" és "Nem fogom úgy nevelni a gyerekem,mint a szüleim!".Sok dolgot nem tesz bensővé,mert egész egyszerűen nem tartja értéknek azt,amit ti annak tartotok.

Azt fogja gondolni,és jogosan fogja gondolni,sőt igaza lesz,hogy végül ti rontjátok el a LEGJOBB SZÁNDÉKKAL az életét.

Mert lehet,hogy az erős gimnáziumból eljut az ELTE-ig,vagy kitudja hova akarjátok majd benyomni,de SOSEM LESZ IGAZÁN BOLDOG!

Ilyen lesz a gyereked,ha felnő:

-Munkamániás,

-Teljesítménykényszeres,

-Boldogtalan,

-Elvált,

-És viszi tovább azt a szerencsétlen családi mintát,mint amit ráerőltettetek.

A PEDAGÓGUSAI PEDIG ÁLTALÁNOS ISKOLÁTÓL KEZDVE MIND ELÁSHATJA A DIPLOMÁJÁT,mert:

1.Nem vették észre,hogy milyenek a szülők,

2.Nem tettek az ellen,hogy a gyerekből ne legyen érzelmi beteg(támogathatnék és nem kell istent játszani),

3.Becsukják a szemüket.Mert azt hiszik,hogy semmit sem tehetnek.

Sok embernek ez az önvédő mechanizmusa:Becsukom a szemem,hogy ne vegyem észre,amit úgyis tudok,mert ha nem veszem észre,és próbálom elfelejteni,akkor az nem is lesz,az nincs is,eltűnik,megoldódik.

Sokan nőttek fel ilyen szülőkkel,és lettek boldogtalanok,akiknek aztán boldogtalan gyerekeik lettek...

És itt az én generációmban is látszik már ennek a hatása,lentebb meg végképp!

Én is azt gondolom, nagy szamárság volt erőltetni az erős gimit, mikor a gyerek tudta, hogy helyette mit szeretne. Azóta ennek a levét isszák (szülő és gyerek egyaránt) és a kérdező még mindig csak büntetésben, kényszerítésben tud gondolkodni. Be kéne látnia, hogy ez zsákutca! Eddig sem vezetett sehova, ezután sem fog.

Szerintem egyetlen értelmes dolgot lehetne csinálni: bevallani neki, hogy hiba volt őt máshová erőltetni, mint ahova menni akart és megkeresni a lehetőséget, hogy végre azt tanulja, amit 3 évvel ezelőtt szeretett volna.

Lázad, amiért nem mehetett kozm. suliba, ennyi.

Amíg nem ültök le KOMOLYAN elbeszélgetni, addig patthelyzet.

Elmagyarázhatnád neki, hogy előbb legyen meg az érettségije, és továbbra is ezt szeretné, nyugodtan mehet oda, nem fogsz beleszólni.

De az érettségi fontos, mert azzal már sok egyéb helyre pályázhat.

Ám amíg csak tiltogatod, meg bünteted, nem fog változni, sőt, egyre inkább belehergeli magát, mert úgy érzi, ezzel bosszút áll rajtad.

Amúgy nem értem, miért vállalnak bizonyos szülők gyereket, mikor pl. halvány fingjuk sincs a neveléshez, de annyi eszük sem, hogy utánaolvassanak.

Egyébként nálam mi lett? Nem mentem gimibe, hanem eü. szakközép, majdnem színötösre érettségiztem, pedig 4. félévig 3-4-es között álltam, szrtam tanulni.

Történész egyetem helyett egügyire mentem, mert ODA KELLETT, és most, hat év után itt állok egy szem érettségivel, mert az egyetemet nem csináltam meg.

Ezerszer mondtam nekik, hogy nem akarok SOTE-ra menni, de kötelező, meg ment a sértődés-anyázás... hát, remek, csak épp semmit nem értek el vele, azon kívül, hogy elbsztak 5 évet az életemből a semmire.

Ha valami olyan szakra megyek, ami érdekel, már rég dolgoznék, nem alkalmi munkákból kéne megélnem.

Elég egyértelmű a helyzet. Ha mindenképpen makacskodsz, akkor a gyerek elvesztegethet és eltékozolhat még pár termékeny és fogékony évet szamárságokra.

Az okosabb enged...